A Corvina könyvkiadó gondozásában jelent meg az Egy sor cigány című portrékötetet. A cím nem a cigánysor kifejezéssel való szójáték, hanem egy sokkal rémisztőbb rigmusból kiragadott sor: „Egy sor akác, egy sor fűz, egy sor cigány, egy sortűz.”
„Azt mondtuk, ha ilyen korban élünk, akkor legyen merszünk szembesülni ezekkel a sorokkal, és szegezzük velük szembe huszonnégy kortársunkat-honfitársunkat meg saját magunkat” – írja előszavában Závada Pál, aki a fotós Korniss Péterrel jegyzi a könyvet. A szerzők azt is fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy huszonnégy cigány sorsot mutatnak be, de „büszkeségeink mindnyájan, mind ez a huszonnégy mai magyar. Mert ugyan ki vonhatná kétségbe a magyarságukat?”
A bemutatott cigányok között van polgármester (Nagy János), agrármérnök (Farkas Tibor), biológus (Orsós Zsuzsanna), rendőr zászlós (Rostás Ottó), énekes (Szalóki Ági), jazz zenész (Oláh Kálmán) és egy református lelkipásztor is, Tóth József
„Ezt már hatodik osztályosan, Berekfürdőn, egy gyerekkonferencián eldöntöttem” – vallott a könyvben olvasható portrébeszélgetésben a gáborjáni lelkipásztor arról, hogyan választotta a lelkészi hivatást. Tóth József 1969-ben született a csengersimai határátkelő közelében található Gacsályon. Édesapja a helyi téeszben dolgozott kocsisként, növénytermesztőként, állatgondozóként, de a vegyszerezőknél és a pálinkafőzdében is. Emellett a család kiterjedt háztáji gazdaságot vitt.
Tóth József, mivel biztos volt lelkészi pályafutásában, a Debreceni Református Kollégiumban kezdte tanulmányait, az internátusi élet szigorú megkötöttségeit azonban rosszul viselte, ezért Csengerre iratkozott át. Ez a csavar sem okozott azonban törést a számára és 1987-ben közel hibátlan felvételi vizsgát tett a debreceni teológián. „A teológia nekem jobban sikerült, mint a gimnázium, az évfolyamon ötödiknek-hatodiknak számítottam” – mondta a teológiai évekről, azonban később a jó tanulmányi eredmények ellenére meg kellett küzdenie a boldogulásért 1993-as végzése után.
Budapestre, a Zsinati Hivatalba egyházkerülete vezetése nem engedte el, féltésből, majd Hajdúhadházon próbálkozott sikertelenül a segédlelkészi állás elnyerésével. Végül Nagy Gyula biharkeresztesi lelkész tartott igényt segítségére a szomszédos Told és Ártánd gyülekezetei mellett. Tóth József végül, a lelkésszé szentelése után, Gáborján és a mellette fekvő Szentpéterszeg református lelkésze lett, máig itt szolgál.
Tóth József vallott arról is, hogy a református egyház próbál nyitni a cigányok felé, szerinte az lenne az optimális, ha az egyház nemcsak Igét hirdetne, hanem a megélhetés feltételeit is megpróbálná megszervezni a cigányoknak. „Ha megvan a munka, akkor lehet azt mondani, hogy testvéreim, gyűljünk össze, legyen most igehirdetés” – mondta a gáborjáni lelkipásztor, aki aktív szerepet is vállal az egyház cigányok közt folyó munkájában: a szeptemberben elindult debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium lelkésze lett.
reformatus.hu
