Mezősas története
2019. március 04.

Napokon belül elkezdődik a mezősasi református templom külső és belső felújítása. Áldjuk Istent végtelen kegyelméért és irgalmáért, hogy ez megadatik ennek a maroknyi gyülekezetnek! Mezősas történetéről és az adakozási lehetőségről itt olvashatnak.

alt

Legyen Isten nagy neve dicsőségére a templom, magyar népünk szellemi-lelki megújulása, megerősödése szolgálatára, Mezősas lakói és Bihar népe javára!

Mezősas története

Hajdú-Bihar megyében, Berettyóújfalu, Told, Körösszegapáti és Furta között fekvő település Bihar-vármegye volt a biharkeresztesi járásában.

Az első írásos emlék a faluról 1213-ból való. A nagyváradi levéltárban fellelhető oklevél adatai szerint SÁS néven szerepel. A török hódoltság kezdetekor 1410-ben SAAS nemesi néven fordul elő úgy, mint SAS, 1486-ban a Csáky család egyik oklevelében szerepel. 1552-ben már 21 portás helység az Ártándy és a Sasy család birtokában. 1605-ben Bocskai István hajdú-megyei kiváltságot ad a falunak, Haraszty Árpád főhadnagy és Tomory Demeter alhadnagy parancsnoksága alatt 59 hajdúvitéz telepedett itt le. A török hódítás következtében 1660-tól teljesen elnéptelenedik, a lakosai más falvakban élnek tovább közel 80 évig. 1740-ben jelzik újra a császári összeírások, 1755-től újra íródnak az anyakönyvek, ismét vannak írásos emlékek.

Az 1848-as szabadságharc idején a feljegyzések 45 személyt említenek, akik a harcokban haltak meg. A falu 59 gyalogost és 16 lovas nemzetőrt adott a szabadságharcnak, de sajnos sorsukról nincs emlék. A dualizmus korában olvasóegylet, lövészegylet is működött jelezve, hogy él a település. Az első és a második világháború több száz áldozatot követelt, nekik állított emléket a falu 1994-ben. 1945-től megindult az újjáépítés, először a templomot javították meg, ami 1947-re el is készült. 1950-től az addigi egyházi általános iskolát államosították, több tsz-be kényszerítették az embereket. A "Boldog Jövő" és az "Alkotmány" a 60-as évek végén "Egyetértésbe" lépett. 

Fokozatosan minden önállóságot felszámoltak. A boltokat a Berettyóújfalui áfészhez, a Tsz-t Kabához (40 km-re), a közigazgatást Körösszegapátihoz csatolták 1981-ben 4 szomszédos község összevonásával, ami csak a rendszerváltáskor bomlott fel a népszavazást követően.

A 1960-70-es években nagyon kevés beruházás történt Mezősason, talán a vízművet és az óvodát lehetne említeni. Ugyanekkor indult meg a nagyarányú elvándorlás. A község lakossága a háború után még 1800 felett volt, most a harmada. Az 50 évektől a szocializmusban óriási volt az elvándorlás főleg Debrecenbe és Budapest környékére.

1990-től napjainkig nagy fejlődés történt minden téren. A községben minden út szilárd burkolatú, van vezetékes gáz és telefon. A falu lakosainak létszáma évtizedek alatt csaknem 600 körülire csökkent.
(Kenéz Endre Zoltán elszármazott). A mi iskolás korunkban és előtte még 20-30 gyerek volt egy osztályban, ez a 80-as évekre 6-8-ra apadt, végül az iskola is megszűnt.

Az utóbbi években talán megáll a falu kihalása.
A mai lakosok egy olyan faluban élnek, amely akarja a fejlődést és képes a fejlődésre. A 2015-ös adatok szerint (665 fő).

 alt 

Nagy Sándor lelkipásztor feljegyzése a felszabadulásról: "Mezősas községbe az orosz csapatok 1944. október 13-án, délután 1 órakor lőttek be. Az első lövés a templomtornyot találta, mely még további 63 lövést kapott. Néhány lövés érte a templomtetőt, a templom melletti lelkészlakást és a központi iskolát is. Másfél napig állott ágyútűz alatt a község. Több mint 100 ház megrongálódott, 27 lakhatatlanná vált, a Nagyszalontai egyházmegye takarmány és szalmakazaloknak legalább 70%-a leégett. (A községben 396 ház van.) Október 15-én éjféltájban hagyták el a németek a községet. Kb. 80-100 voltak, akik a harcoló orosz csapatokat éppen községünknél tartották fenn addig, míg a Berettyón a visszavonulást biztosították, a támadó orosz csapat száma 8000 körül mozgott. Az ellenállás miatt folyton fokozták a tüzelés erejét. Az első orosz csapatok 15-én éjféltájban jöttek be a község keleti részén, némi kis utcai harc is volt az elvonuló német tankokkal.

A harcok alatt a lakosság egy része elmenekült a községből, a bevonuló orosz és román csapatok pedig a lakosság zömét kihajtották. Nagyobb rész a környező községek tanyáján húzódott meg, onnan 2-3 hét alatt szivárogtak vissza elhagyott lakásukba. A lakosság az épületeken kívül a legnagyobb kárt a jószágállományban szenvedte. Az ökörcsordát pásztorával együtt elhajtották az oroszok illetve románok, a juhállományt is szinte 100%-ig. Pedig a fő jövedelmi forrása a gazdáknak a juhtartásból volt. Ló alig maradt 10 a községben. Lényeges a kár a sertésállományban is. A lakások kifosztva és feldúlva. (Nálunk pl. mindent elvittek, még az utolsó kanalat is. Kenéz Endre Zoltán)

A harcok alatt a torony felső része és a déli fala erősen megrongálódott. A torony felső része 1945. pünkösd első napján este le is dőlt. Levitte egy forgószél. A templomtető, mely bádoggal van fedve, több helyen felszakadt, a szilánkok pedig 500 körüli kisebb-nagyobb lyukat fúrtak rajta. A központi iskola és a lelkészi lakás teteje lement, egyiken sem maradt cserép. Kisebb károk vannak a tanítói lakásokban, és sok helyt megrongálódtak a falak is. A csatornákban kb. 50%, az ablaküvegekben 80% a kár. 92 négyzetméter üvegre van szükség, hogy az iskolákban, templom és egyházi, illetve lakásokban keletkezett üvegkárt pótoljuk. A templom teljes rendbe hozása, amelyért nagy erőfeszítést tesz a gyülekezet, szakértői vélemény most beérkezett árajánlatok szerint 320.000 pengőbe, és az iskolák és lakásoké pedig 400.000 pengőbe kerülne. Eddig rendbe van hozva az iskola és lelkészlakás teteje, a napokban kezdenek hozzá a templomtető javításához. Remény van rá, hogy e toronyhoz szükséges fa és bádoganyagot hamarosan megkapja az egyház, de anyagi ereje már ehhez a munkához csak töredékes.

A gyülekezet tagjai a harcok alatt igen sok kárt szenvedtek, többen anyagilag teljesen tönkrementek, igavonó jószág nélkül maradtak. Helyzetükhöz képest szép áldozatot hoztak az épületek rendbe hozásáért. Talán ebben az évben további áldozat alig maradt.

Az iskola berendezésben is lényeges kár keletkezett. Legalább egy tanterem azonnali új berendezésre szorul. Ez szakértői vélemény szerint kb. 80.000 pengőt emésztene fel. Lényeges a kár az úrasztali terítőkben, melyeknek 90% oda van, bár egy része szétszórtan a lakosságnál volt elhelyezve, de onnan is elvitték, a kegyszerek közül csak a keresztelő edény alja nincs meg.
A lelkészi könyvtárban és irattárban csekély értékű és pótolható a kár. A polgári lakosságból a harcok alatt 10 pusztult el.
Kettőt szilánktalálat ért, egy idegösszeroppanásban öngyilkos lett, hetet agyonlőttek az oroszok. Az egész lakosság mérhetetlen testi és lelki gyötrelmeken ment keresztül."

Mezősas, 1945. augusztus 21. Nagy Sándor lelkipásztor

alt

Mai templomát 1773-ban kezdték el építeni, de már 1793-ban átalakították. Tornyát 1805-ben különállóan helyezték el, s csak 1829-ben nyújtották meg odáig a hajót. Düledező tornyát 1850-ben alacsonyabbra vették és megerősítették. A háborúban megsérült sisakját 1981-ben állították helyre véglegesen. Teljes felújítására 1989-ben került sor. Belső berendezése késő klasszicista, egymanuálos, tízregiszteres orgonáját Priedl Lipót építette 1894-ben. Ez a második világháborúban megsérült, és legközelebb csak 1993-ban szólalhatott meg. A hajó homlokzata romantikus, a torony késő barokk stíluselemeket visel.

A Mezősasi Református Egyházközség számlaszáma: OTP 11738046-20039417

Adományaikat köszönettel fogadjuk!

Dr. Hermann-né Frenczel Erzsébet
missziói lelkipásztor