NULL
A Szabadságharc a Kálvinista Rómában
2012. március 15.

Aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéről akar tájékozódni, aligha kerülheti meg Debrecen és a reformátusság, a Tiszántúli Református Egyházkerület szerepvállalását.

Az egyház, mint véleményformáló

A történelmi egyházak lelkészeik útján segíthették a forradalom és szabadságharc ügyét 1848-1849-ben, akik a szószékről lelkesítették  és tájékoztatták az embereket. Emellett a hivatalos jogszabályok kihirdetése is kötelességük volt, erre kifejezetten kötelezte őket a magyar kormány. Kossuth és munkatársai egyértelművé tették, hogy a lelkész felelősségének tekintik, hogy a lakosság pontosan megérti-e a teendőket, a helyzetet és a változásokat, magyarázza a Debreceni Református Kollégium gyűjteményi igazgatója. Gáborjáni Szabó Botond szerint a sajtó már jelentős hatást gyakorolt, de a népesség túlnyomó része, egyes településeken 70-80 százaléka nem tudott olvasni, ezért kiváltképpen szükség volt a lelkészek közreműködésére.

altA református egyházi személyek szerepvállalásáról az egyházkerület főjegyzője Fésűs András is úgy vélekedett, hogy egyetlen példát sem tud a lelkészi karból, hogy bárki is a „reakció” oldalára állt volna. Szoboszlai Pap István püspöknek jelentős szerepe volt már a vallásszabadságot biztosító 1848. évi XX. Törvény előkészítésében is. A márciusi események hatására előrehozta a tervezett tanácskozást, március 22-én rendkívüli gyűlést tartottak Debrecenben, hogy „a jelen sürgetős körülmények" között „a törvényhozás eleibe egyházkerületünk nevében haladék nélkül kérelemlevél terjesztessék". A pesti tizenkét pont mintájára pontokba foglalt kérelemlevél a magyarországi protestáns egyházak vallásügyi kívánalmait összegezte.Az elkészült törvény a debreceni tíz pont főbb kéréseit vette át - általános lelkiismereti szabadság, hitfelekezetek közötti egyenlőség és viszonosság, egyházi és iskolai szükségletek állami fedezése, protestáns tábori lelkészség -, kiegészítve az unitárius vallás bevételével.A korábban aulikusnak tekintett Szoboszlai Pap István, a kerület püspöke, amikor felismerte a Habsburg Birodalom kétszínűségét, önként írt körleveleket a tiszántúli lelkészeknek, hogy a szabadságharc mellé álljanak, ha másként nem, akkor harangjaik felajánlásával - hangsúlyozza Gáborjáni Szabó Botond.

Az igazgató Könyves Tóth Mihály református lelkészről is megemlékezett, akit „Kossuth papjaként” ismer az utókor.

alt
A kép Olmützben készült, ahol 1856-ig várfogságát töltötte. Könyves Tóth Mihály 1836-tól volt Debrecenben lelkipásztor. A szabadságharc idején mint tábori lelkész beszédekben lelkesítette a hazáért küzdőket. Ezért 1849-ben előbb halálra ítélték, majd végül várfogsággal büntették.

Az ő nevéhez kapcsolódóan egy történet is maradt:

"Családja tagjai, édesanyja és gyermekei felkeresték Kassán Zichy Ferenc grófot, a "munkavezetőt” és könyörögtek nála Könyves Tóth Mihály életéért, de a gőgös arisztokrata így válaszolt a reszkető szívű hozzátartozóknak:

Ez ember százszoros halált érdemel, mert izgató beszédeivel csábította a lázadókat, s aztán többen látták az aradi várból, amint süvege mellett lengett a veres toll. Ügyét a katonai bíróság tárgyalta. Éppen születésének évfordulóján, november 30-án előbb kötél általi halálra ítélték, mely ítéletet azonban húsz évi várfogságra módosították. Hallván az ítéletet elmosolyodott azon, mire a hadbíró mérgesen kiáltott rá:
-S ön még mosolyogni merészel?
Bátran válaszolt Könyves Tóth:
-Azt hiszi Ön, hogy húsz év alatt szabadon rendelkezhetnek?Sok változás történhetik még addig."

Magyarok Mózese Debrecenben

1849. január 6-án érkezett meg Debrecenbe a Pestről elmenekült kormány és országgyűlés tagjaival Kossuth Lajos, akiről a Hatvan utcai városkapunál vezetett vendégnévsorba az őrség vezetője ezt írta be.

alt

Délután két órakor érkezett meg családjával Kossuth Lajos, " a magyarok Mózesse".


Gáborjáni Szabó Botond szerint "Kossuth a református közvélemény szemében legitim, Isten által küldött szabadítónak minősült, mert a véleményformálók sorozatosan annak minősítették"

 

A Kollégium és a szabadságharc

A szabadságharc történetében a Kollégiumnak is jelentős szerep jutott. 1849. január 9-től május 21-ig az Oratóriumban tartotta üléseit a képviselőház. A szószéket díszítő emléktábla emlékeztet Kossuth beszédeire: „Ez Istennek szentelt szószékről szólta a nemzetmentés igéjét Kossuth Lajos.”

altItt szövegezték meg a Függetlenségi Nyilatkozatot, és azt itt vitatták meg a képviselők. A Kollégiumban működött a nyomda, mely a szabadságért harcoló ország pénzét, a Kossuth bankókat nyomta.

 

A Református Kollégium gyűjteményi igazgató elmondásai alapján az iskola ötszáz fős diákgárdája közül csak tizenhárman iratkoztak be a 1848-as tanév második félévébe. Gáborjáni Szabó Botond azt mondta ennek az okai között szerepel, hogy a többiek zászlók alá álltak.

 

A Nagytemplom és '49

A Nagytemplom nem csupán műemlék, hanem a magyarság egyik sorsfordító korszakának eseménye is falai között játszódott le. A debreceni református püspök, Szoboszlai Pap István befogadta a magyar politikai vezetést a Nagytemplomba, ahol több ezer ember előtt 1849. április 14-én kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot és a Habsburg-ház trónfosztását.

alt

Itt meghallgathatja azt az összeállítást, amelyben Gáborjáni Szabó Botond a debreceni reformátusság szemszögéből vizsgálja a 48-49-es szabadságharcot. A magazinban a Debreceni Református Kollégium Kántusának II. CD-jéről válogattunk. A Kossuth nóták átdolgozója Vass Lajos, egykori kollégiumi diák.

Audió betöltése...

 

Forrás: ttre.hu, drk.hu

Képek: Barcza János, drk.hu