Elbúcsúztatták Balogh Tihamér esperest
2019. január 22.

2019. január 7-én vettek végső búcsút Nt. Balogh Tihamér egykori fehérgyarmati lelkipásztortól, a Szatmári Református Egyházmegye korábbi esperesétől a fehérgyarmati Református Műemlék Templomban, ahol 30 évig hirdethette Istennek igéjét.

A gyászszertartáson a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Szatmár Református Egyházmegye elnöksége mellett az egyházmegye lelkipásztorai, az onnan elszármazott lelkészek, egykori szolgatársak is részt vettek, népes közösséget alkotva a gyászoló gyülekezetben. Az Egyházközség tagjai is nagy számban jöttek elbúcsúzni egykori lelkipásztoruktól, így a templom, ahol felravatalozták lelkészhez méltóan Isten elhívott szolgáját, nem tudta teljesen befogadni a megjelenteket. Az istentiszteleten Bölcskei Gusztáv, az Egyházkerület korábbi püspöke hirdette Istennek igéjét a Lukács 2, 25-32 alapján, felidézve egy hosszú, hűséges életút áldásait, és az elhunyt emberi jellemvonásait. A szolgálat arról a tiszteletről és szeretetről tett bizonyságot, mely a gyülekezet és a lelkipásztorok részéről is mindig megnyilvánult Balogh Tihamér esperes úr irányába. Az igehirdetést követően Szalay Kont, a Szatmári Református Egyházmegye esperese búcsúzott az egész közösség nevében, majd Némedi Gusztáv jelenlegi fehérgyarmati lelkipásztor mondott imádságot. A záróének alatt a lelkipásztorok sorfala között vitték ki a gyászkocsiig a koporsót, majd rendőri felvezetéssel, harangzúgás kíséretében kísérték el a városközpontban található Református Műemlék Templomtól végső nyughelyéig a gyülekezet lelkipásztorát, az egyházmegye esperesét.

Nt. Balogh Tihamér 1929. január 17-én született a felvidéki Pályinban. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd Pozsonyban folytatta. A II. világháború alatt a visszakerült Beregszászon majd Munkácson élt és tanult, ahonnan 1945-ben nővére családjával a szovjet megszállás elől menekülve Magyarországra költöztek. 1948-ban Kisújszálláson fejezte be középiskolai tanulmányait, ahol Sipos István lelkipásztor segítette beilleszkedését és felkészítését a továbbtanulásra. 1949-ben a Berekfürdőn szervezett középfokú bibliai tanfolyamon szerzett ismereteiről az Egyetemes Konvent által kiküldött vizsgáló bizottság előtt tett vizsgát, mely alapján gyülekezeti önkéntes szolgálatra kapott felhatalmazást. Így lehetett a Tiszafüredi Egészségügyi Gyermekotthon diakónusa. 1951-ben felvételt nyert a Debreceni Református Teológiai Akadémiára, de mielőtt megkezdhette tanulmányait, katonai szolgálatra hívták. Beosztása szerint építő katona (munkaszolgálatos) volt. Leszerelése után folytatta teológiai tanulmányait. 1960-ban letehette a második lelkészképesítő vizsgát. Lelkipásztori szolgálata során előbb a debreceni Árpád-téri (1958-1961), majd a Kistemplomi gyülekezet (1961-1963) segédlelkésze volt. Ezen évek alatt ismerkedett meg feleségével, Nagy Ágotával, akiben hűséges segítő- és szolgatársra is talált. Házasságukból két gyermek született: Ágnes és Tihamér. A debreceni évek után 1963 és 1971 között Csengerújfaluban szolgált a gyülekezet megválasztott, beiktatott lelkipásztoraként, ahol parókiát építhetett, és templomfelújítást és végezhetett. Innen került Fehérgyarmatra, ahol két évig beosztott lelkészként szolgált Szabó Tibor nagytiszteletű úr mellett. Azt követően Molnár Gyula nagytiszteletű úrral (1973-1981 között) megválasztott, majd önálló lelkészként szolgált a gyülekezet lelkipásztoraként összesen 30 éven át.

Itt is parókiát és imaházat építhetett, valamint megteremthette a gyülekezet új templomának későbbi építéséhez az alapokat, a forrásokat. Fehérgyarmati szolgálati évei alatt ezen felül 13 lelkipásztort nevelhetett és indíthatott el az Úr szolgálatában. 1988 és 2000 között a Szatmári Református Egyházmegye esperese volt, azt megelőzően több egyházkerületi és egyházmegyei tisztséget is betöltött. Balogh Tihamér személyében egy szelíd, jó humorú, alázatos, de Isten ügyéért határozottan kiálló és meg nem alkuvó lelkipásztora volt a fehérgyarmati gyülekezetnek, és esperese a Szatmári Egyházmegyének. Életének vezérfonalául a Zakariás 4,6 versét választotta, melyhez cselekedeteit igazította: „…nem hatalommal, nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel – mondja a Serege Ura.”

Az Egyházközség és az Egyházmegye mellett az elhunytat szeretett hitvese, két gyermeke, öt unokája és három dédunokája, valamint testvérének családtagjai gyászolják. Legyen áldott emlékezete.

                                                            Fehérgyarmati Református Egyházközség 
és Szatmári Református Egyházmegye