Imádkozom, tehát vagyok
2018. november 05.

2018. november 3-án, szombaton presbiteri találkozót szerveztek a Nagykunsági Egyházmegyében a Hirdesd az Igét! program keretében. A „Ti azért így imádkozzatok” elnevezésű rendezvénynek a karcagi nagytemplom adott otthont.

alt

Az esemény kezdetén Koncz Tibor esperes szolgált áhítattal az 1 Thessz 5,16-24 alapján. Az Igehelyeket több síkon vizsgálta: a 16-18. verseket a keresztyén életünk belső szabályaira, a 19-21. verseket a gyülekezeti életünk szabályaira, a 22. verset a keresztyének és a világ kapcsolatára vonatkoztatta. „Isten kegyelme, szerető segítsége nélkül bukásra vagyunk ítélve, ezért a 23-24. versekre, mint aranyfoglalatra, bátorításra tekinthetünk, mert Isten mindig segíteni fog!” – mondta esperes úr.

alt

A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt! (1 Thessz 5,23-24)

Fekete Károly tiszántúli püspök előadásában őszintén szólt az imádság-élményeiről, több időszakot kiemelve az életéből, amikor az Isten felé kiépülő feltétlen bizalmában megoszthatta titkait imáiban.

 alt 

Az egyik ilyen fontos időszak a katonaság ideje volt, amikor a zubbony felső zsebében őrzött Szentírást - napszálltakor, amikor még éppen lehetett látni, vagy hajnalban, amikor már lehetett látni – elő lehetett venni, és elmélyedni benne.

Az őszinte, megrendítő és magával ragadó bizonyságtételeket követően pedig kerekasztal-beszélgetés következett, ahol Tóth-Mihala Veronika missziói és felnőttképzési tanácsos kérdezte Fekete Károly püspököt és Koncz Tibor esperest hitéletükről.

 alt 

Koncz Tibor esperes áhítatának szövegét itt olvashatják:

"Textus: 1 Thesszalonika 5,16-24     Hirdesd az Igét! Karcag, 2018. 11. 03.

Kedves Testvéreim!

A felolvasott 9 igeversnyi szakasz a Pál leveleiben megszokott ún. záró intelmek közé tartozik. Megfigyelhető ugyanis az apostol leveleiben, hogy előbb nagy magasságokban járva kifejti a Krisztus evangéliumát, majd a záró szakaszban lehozza a hétköznapok szintjére a következtetéseit és gyakorlati tanácsokkal látja el az olvasót. Valakin ezt így fogalmazta meg: Az indikatívuszok után jönnek az imperatívuszok. A kijelentő mód után a felszólító mód. Az 5. fejezetben, amiből vettük a 9 verset 17 imperatívuszt olvasunk. Ezek azonban nem feltétlenül vannak egy gondolati láncra felfűzve. Éppen ezért – találóan így fogalmazott egy amerikai teológus erről a szakaszról: „Parainézis vadászpuskára.” Azaz úgy vannak elhelyezve ezek a tanácsok, mint amikor a sörét beterít valamit.

Mégis, a 9 versben megfogalmazott tanítást összesen 4 tartalmi egységbe tudjuk befoglalni. Három csoport az emberi oldalról szól és egy az Isten oldaláról.

  1. Az első egység a 16-18. versekből áll. A keresztyén ember személyes hitéhez, ill. annak a megéléséhez tartozó útmutatásokat olvasunk. Arról beszél tehát Pál, hogy a megtért ember létformájában gyökeres változásokra kerül sor. A hívő ember, amikor befogadja a lelkébe Krisztust, amikor Krisztus miatt szeretetre gyúl Isten iránt, akkor az meg fog látszani az életén. Át fog értékelődni minden bennünk.

    a, Először is- amikor túlcsordul az Isten iránti szeretet a hívő ember lelkén- akkor örülni fog. Képes lesz örülni. Mindenkor. Lássuk be, hogy ez nem a természetes állapota az ember lelkének, csak az újjászületetnek. Hogy tud a keresztyén ember mindenkor örülni? Úgy, hogy mindenkor képes az öröme forrását, Isten jelenlétét érezni az életében. Még a bajban is, még a nyomorban is. Pál apostol a börtönből írta a Filippibelieknek: Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom, örüljetek! (Filippi 4,4)

    b, Másodsorban a hívő ember szüntelenül imádkozik. A szüntelenül azt jelenti, hogy mindenkor és mindenhol szeret beszélgetni Istennel. Ma az internet és a mobiltechnológia korszakában nem hihetetlen dolog ez. Hiszen éjjel-nappal, a sarkvidéktől a dzsungel mélyéig képesek vagyunk egy szívet, egy mosolygós arcot küldeni azoknak, akiket szeretünk. És persze várhatjuk izgatottan a választ. A keresztyén ember így van az ő szeretett Istenével. Meg akarja osztani magát Ővele és izgatottan várja a választ. Márpedig ez az imádság lényege


    c, És természetesen, aki Istent szereti, annak minden a javára van. Ezért hálás életet él. Szereti az életét. Hálás azokért, akiket szerethet, és akik szeretik. Mindenekelőtt hálás azért, hogy Jézus Krisztus megfizette a bűn átkának nagy árát az Atyának. Nem kell rettegve várni a végső ítéletet.
     
  2. A második körben a gyülekezetben – is- élő keresztyénekhez szól a parancs. Fontos és hangsúlyos az is kötőszócska. Mert a gyülekezeti-lét is Isten akaratából van a Jézus Krisztus által. Nem csak hitet kapunk, amikor elhívást nyerünk, hanem testvéreket is. Ahogyan szoktuk is mondani: Testvéreim az Úrban! A gyülekezeti életre nézve így szólnak a parancsok a következők:

    a, A Lelket ne oltsátok ki! Nagyon fontos ez a parancs. A Szentlélek munkája volt az első gyülekezet létrejötte és azóta is csakis a Szentlélek képes egyben tartani gyülekezetben a híveket. A Lélek tüze nélkül nincs egyház. Lehet vallásos kör, metafizikai vitaklub, bármi, de krisztusi gyülekezet nem. A Lélek munkálkodását azonban lehet akadályozni. Ezért fogalmaz így Pál: a lelket ne oltsátok ki.  Hogyan? Úgy, hogy az égéshez- tanultuk fizikaórán- 3 alapfeltételre van szükség: éghető anyagra, gyulladási hőmérsékletre és oxigénre a tápláláshoz.
     

a.1. Az éghető anyag az emberi lélek. Ezért hangzott Krisztus Urunk sürgető missziói parancsa így: Tegyetek tanítvánnyá minden népet. Mert minden emberi léleknek jár, hogy a Szentlélek felszítsa benne a hitnek a tüzét az evangélium által. Mennyire ellenkezik ezzel a mi gyakorlatunk. A gyermek, az unoka vasárnap had pihenjen! Annyira fáradtak, nincs szívem felkelteni őket vasárnap reggel. Ahhoz persze volt szívünk, hogy hagytuk őket egész éjjel chatelni, filmet nézni, játszani a számítógépen játszani. De templomba nem kell jönniük. Amúgy is eldöntik majd, amikor nagyok lesznek, hogy akarnak-e hinni, vagy sem!

a.2. Másfelől ott van a gyulladási hőfok kérdése. Tetszik tudni, otthon is lehet ám hinni!- halljuk. Valóban? A tv, a rádió, a porszívó hangja, a telefoncsöngése mellett el tud jutni a lélek abba az állapotba, amit az emmausiak éltek át:  Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat? (Lk 24,32) Kedves Testvéreim! A lelkipásztorok tudják, mert többek között Püspök úrtól is megtanulhatták, hogy az istentiszteleti liturgiánk úgy van felépítve, hogy az énekek, az imádságok, az ige fokozatosan emeljen fel bennünket arra a lelkiállapotba, amikor a Krisztusról szóló evangélium a Szentlélek munkája révén átforrósítsa a lelkünket és a hitünk lángjai lobogjanak. Ezt otthon bajosan tudjuk megcselekedni.

a.3. A lángok táplálása is elmarad. Különösen is az ünnepes keresztyénekkel nem tudok együtt gondolkodni. Vajon a negyedévenkénti találkozásig kibírja-e a kis lángocska? Hiszen a hétköznapok küzdelmei, küszködései elveszik az oxigént a lángtól. Ezért fontos, hogy a gyülekezeti élet minden alkalmát kihasználjuk. A mai napi igében így olvashattuk: Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.(Ef 5,15-16)

b, A következő tanítás: a prófétálást ne vessétek meg. Ez az igehirdetésről szól. A bizonyságtételről. Sokan úgy gondolják, hogy a mi református istentiszteletünk száraz, mert sok a beszéd. Bezzeg, ha több lenne a zene, több lenne a vers, a műsor, a performansz!- mondják. Ez kell a népnek!Nagyon vigyázzunk! A prófétálást, az igei bizonyságtételt kisebbíteni életveszélyes vállalkozás. Éppen ellenkezőleg van a dolog, hiszen a hit hallásból van a hallás pedig Isten Igéje által. Ha az Isten Igéjének a hirdetése hátrébb kerül, akkor kár volt a reformációért. Tehát, kedves Testvéreim, soha ne sokalljátok az igét!

c, Végül, a gyülekezeti életről szól útmutatás a következő volt: de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg. Ez a fejlődés, a reformálódás szent kötelességéről szól. Merjünk változni, de mindent Isten akaratának megfelelően. A gyülekezet szokásainak a mereven tartása belülről kényelmesnek, biztonságot adónak tűnik, egy abroncsnak, ami összetart mindeneket, de ez lehet, hogy kívülről börtönrácsnak bizonyul. Ha új autót, tv, mosógépet fontosnak tartunk venni, mert fejlődni muszáj, pedig 50 éves autók, tv-k és mosógépek is vannak, akkor a 100 évvel, vagy 50 évvel ezelőtti szokások és elvek nem korszerűsíthetők? Perszeúgy, hogy az elv a következő:Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg!

3, A harmadik körben az apostol a keresztyének és a világ kapcsolatáról ír. A világ a gonosz lakozási helye. És bizony a bűn szereti a társaságunkat. Amint kilépünk a mi szent zónáinkból, rögtön észrevesszük. Péter apostol keményebben fogalmaz: Ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el. (1 Péter 5,8) Pálon keresztül Isten parancsa egyértelmű: a gonosz mindenfajtájától tartózkodjatok. A jelenbéli és a jövőbéli támadásoktól is óvja őket, ezért nem konkretizál. Egyszer az egérgyerekek körbeülték az egérvilág hősét, a legnagyobb és legerősebb egeret, aki a macska elleni harc nyomait hordozta és tanácsot kértek tőle, hogy a legjobb stratégiát árulja már el, ami a macska ellen használ. A válasz így hangzott: A legjobb stratégia, ha messzire elkerülitek a macskát.

4, Kedves Presbiteri Találkozó közössége! Kedves Egyház- és Gyülekezetvezetők!

Egyéni, gyülekezeti keresztyénségünkben és a bennünket körülölelő világban nem könnyű megélni a hitünket, de nincs más út. És az is biztos, hogy egyedül nem fog menni. Isten kegyelme, szerető segítsége nélkül bukásra vagyunk ítélve. A napokban olvashattunk erről az Efézus 2,8-ban: Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; 

Ezért zárásként mindannyiunk szívére helyezem azt a kedves bátorítást és bíztatást, amit Pál is a végére tartogatott a thesszalonikaiknak: A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt! (1 Thessz 5,23-24) Ámen!

                                                                     (Koncz Tibor esperes, Karcag)

Fotók: Szirák Sára

A teljes galéria ITT tekinthető meg.