Elfeledett erdélyi művek Debrecenben
2018. december 07.

Méltatlanul elfeledett, mellőzött író-festő testvérpárnak állít emléket a Debreceni Református Kollégium (DRK) Nagykönyvtára. Berde Mária (1889-1949) író és Dóczyné Berde Amál (1886-1976) festőművész műveiből nyílt december 6-án a két művész életművét bemutató kiállítás a DRK múzeumpedagógiai termében Tehetségük az „isteni ingyen kegyelem” ajándéka címmel.

Egész életükben az erdélyi kultúra őrzői, átmentői, örökítői voltak, Berde Amál a festészetben, Berde Mária az irodalomban hozott létre máig érvényes alkotásokat. Műveiket most – a 2017-es Kolozsvári Magyar Napok tárlata után – gyűjteményes formában láthatja a debreceni közönség 2019. január 31-ig.

alt

Berde Mária és Amál régi erdélyi értelmiségi családban születtek, édesapjuk református lelkész, majd a nagyenyedi teológia tanára volt.

Berde Mária – aki már fiatal leányként feltűnt verseivel - életében népszerű volt, néhány regénye románul, németül és franciául is megjelent, a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik főalakjának számított. 1912-ben jelent meg első verskötete a Modern Könyvtár sorozatban. Müncheni tanulmányútja idején – amelynek Az örök film című modern formaeszközökkel megírt diákregényében állít emléket – súlyos tüdőbajt szerzett. Betegségét egy svájci szanatóriumban gyógyíttatta. Itt szerzett élményeit később, első érett regényében a Haláltáncban dolgozta fel. Írásai jelentős része női sorsokat feltáró és elemző történet. Az igazi siker a Romuáld és Andriána című regényével érkezett el, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Ormódy-díjjal tüntetett ki.

 alt
 Gáborjáni Szabó Botond gyűjteményi igazgató köszönti a jelenlévőket

Az Erdélyi Irodalmi Társaság (1919) és a Kemény Zsigmond Társaság tagja (1920), majd alelnöke volt. Marosvásárhelyi tanársága idején az Erdélyi Szemle, majd a Zord Idő szerkesztője (1920-21), a Tüzek, a Napkelet munkatársa volt. 1933-ban létrehozta az Erdélyi Magyar Írói Rend csoportosulását és könyvkiadó vállalatát, amelyben 1937-ig tevékenykedett.

Fontos helye volt Erdély magyar irodalmában, úgy tartották nyilván, mint a női szenvedélyek mesteri ábrázolóját. Hatvan évesen, csendesen hunyt el.

 alt
 Szebeni Zsuzsa kurátor megnyitja a kiállítást

Berde Amál tanulmányait Nagyenyeden kezdte, a tanítóképzőt 1906-ban Kolozsváron végezte. 1910-ben Dóczy Ferenc fizikatanárral – a Debrecenhez ezer szállal kötődő Dóczy család tagjával - lépett házasságra. Művészeti tanulmányokat folytatott Münchenben és nagybányai művésztelepen, ahol Thorma János és Réti István volt a mestere. Több nyugat-európai utazás után 1930-ban Kolozsváron telepedett le.

 alt 

A két világháború közt a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság és a bukaresti Szépművészeti Társaság tagja volt. Torockó, Kalotaszeg és Székelyföld népművészetének egyik legjobb ismerője, amelynek néprajzát számos kiállításon szereplő figurális és tájfestményében, írásaiban és népszerűsítő előadásaiban örökítette meg. Festményei témája elsősorban az erdélyi falu, alkotásain tükröződik a néprajzos hely- és tárgyismerete. Népművészeti tárgyú írásait, rajzait a Zord Idő, az Ellenzék és Keleti Újság közölte, utóbbi napilapnak 1938-tól 1940-ig belső munkatársaként dolgozott. Történelmi színjátéka, a Bujdosó királyasszony Szapolyai János özvegyéről, Izabelláról szól (1929), Asszonyfarsang című vígjátékában pedig (1941) kalotaszegi folklóranyagot dolgozott fel.

Képeit budapesti, debreceni és marosvásárhelyi múzeumok őrzik.

Fotók: Szirák Sára

A teljes galéria IDE kattintva érhető el.