Párbeszéd

alt

Félek, Atyám, – úgy zúgnak a harangok!

fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!…         

Ne félj, fiam, – téged hívnak a harangok,              

te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is.

 

Félek, Atyám, – megtörtem a harcban, a hitben,               

és éhes sárkányok elé ejtem a kardot!…               

Ne félj, fiam, – megtartalak a harcban, a hitben,               

s karommal égig emeled azt a kardot.

 

Mit ér az ember, mit a vágy meg az önvád,           

mit ér törékeny szavam az őrült viharban?…        

Ne félj, fiam, – az a kín, az a vágy, az az önvád    

téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban!

(Szabó Lőrinc: Párbeszéd)