Pasztorációs Intézet

Tiszántúli Református Egyházkerület Pasztorációs Intézete
Intézetvezető: Dr. Bodó Sára
Cím: 4026 Debrecen, Füvészkert u. 4.
Tel.: 52/614-088

LEmondva – FELemelkedni
Egyik kedves barátom mondta egyszer: „Olyan vagyok, mint Pál. Tudok szűkölködni  és tudok bővölködni is.” Aztán nevetve hozzátette: „Bővölködni  kicsit jobban szeretek.”
Húsvétra hangolódás
Közhelyesen hangzó cím. Szándékosan az. Azt jelzi, hogy a böjti időszak, illetve maga a böjt – még a magukat keresztyénnek való emberek számára is – olykor ilyen közhelyessé, elcsépeltté, semmitmondóvá váló fogalom. Elméletben persze mindannyian tudjuk, mire készülünk – hangolódunk – de a lényeg néha eltűnik a szemünk elől. Ezzel együtt nem lehetetlen, hogy (újra) tartalommal teljen meg számunkra ez az időszak. Hogy valóban HANGolódjunk. Hogyan? Próbáljunk most képzeletben egy hatalmas szimfónikus zenekar koncert előtti készülődésére gondolni. Szinte látjuk magunk előtt a hangszerereiket kezükben tartó muzsikusokat és fülünkbe cseng az a moraj, ami ilyenkor hallható. Valóságos káoszként hat a hangok sokfélesége – dallam nélkül. Hangolnak – hangolódnak. Hogy a káoszból egyszer csak varázsütésre – akarom mondani a karmester intésére- néhány pillanatnyi feszült csend után felcsendüljön a hangok gyönyörűséges harmóniája. Sokan sokféleképp hangolódunk mi is a feltámadás ünnepére. Van, aki valóban böjtöl. Ki étellel, ki valamely szokásával hagy fel egy időre. Van, aki egyikkel sem, helyette „csak” lélekben készülődik. Figyelve az egyetlen lényeges HANG-ra. Nincs egységes szokás, rend ebben a tekintetben közöttünk. Káosz? Talán így hat(hat)… De a lényeg az, hogy mire elérkezünk Húsvét reggeléhez, mind egy szívvel álljunk majd oda az úrasztalához, vegyük a kenyeret és a bort, vegyük bűneink bocsánatát és fogadjuk az áldást. És mind együtt , testvérekként - ugyanannak az egy Úrnak a gyermekeiként – mondhassuk: Feltámadt Krisztus!   Révész Judit
A falakat lebontják, ugye?
A falakat lebontják, ugye?  – hangozhatna a kérdés, és ha ezt hallanánk, az valószínűleg azt sugallaná, mintha kötelező volna a falak lebontása.  De legalábbis tanácsos. Mindegy, miféle „belső falról” is legyen szó. Mintha bizony minden fal csak arra volna jó, hogy elválasszon, kirekesszen, vagy éppen bezárjon.  Csupa negatív asszociáció.
Örök várakozásban…
Örök várakozásban… - igen, keresztyén emberként ebben élünk.
Álmodni – merni – tenni
„Ábrándozás az élet megrontója, ...” – írta egykor Vörösmarty.  De mi is az ábrándozás? Én azt mondom, hogy az álmodásnak a mozdulatlan, folyamatos, passzív formája.  Ami nem sarkall tettekre, ami nem ad motivációt, nem vezet célokhoz.
A BETHESDA PARTJÁN
'Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc esztendőtől fogva való betegségben fekszik vala.'
A szavak súlya
Ezen a héten a bibliaolvasó kalauzunk szerint a feltámadás utáni eseményekről olvasunk a Lukács evangéliumából. Anélkül, hogy hosszas igemagyarázatba fognék, csupán egyetlen gondolatot emelek ki a 24. részből: „Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,  és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak,  de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.”
Újévi kérés
„Isten erejével a mázsás teher könnyű, mint a szalmaszál - nélküle mázsás súly a szalmaszál is.“ (Luther M.)
„Légy örömmondó békekövet!”
Kicsi gyermekkora óta az egyik legkedvesebb éneke volt ez, amelyikben ott áll a címben idézett sor. Nem egy tipikus karácsonyi ének. Neki mégis azzá lett.
Advent utolsó hete a háláé
Hála a családtagokért, akik akár testben, akár csupán lélekben, de velünk lesznek az ünnepen.