(10) „Azután odavitték a fejedelmek az oltár fölszentelésére szánt ajándékot azon a napon, amelyen fölkenték azt.” (4Móz 7,1–47)

Ez a fejezet időrendben az oltár felszentelésének leírása után következik (3Móz 8,10), azt egészíti ki. A tizenkét törzs fejedelmei, azaz a nagycsaládok fejei, akik a könyv első fejezetében is szerepelnek, adományokat hoznak az oltár felszentelésére. A tizenkét törzs vezetője tizenkét napon át tartotta ezt a furcsa, szinte kínos hosszúsággal és részletességgel bemutatott ajándékozást. A nép az adakozásban teljesen egységes és nagylelkű. Ezt akarja bizonyítani a leírás, amely azonos szavakkal sorolja fel és mutatja be az áldozati ajándékaikat. Tizenkétszer szó szerint ugyanúgy. Az egyes fejedelmek egy-egy napra való áldozatot hoztak, valamint igavonó állatokat és szekereket a szentély szállításához. A törzsek egyformák és egyenlők voltak az adakozásban. Ez a szöveg az egységet, a közös teherviselést és az odaadó szolgálat ideális állapotát jeleníti meg nekünk, amelyben nincs versengés Isten gyermekei között. Mindenki ugyanannyit akar adni és áldozni a gyülekezeti közösségnek, mint a másik. Lehetne így is adakozni, egyházunkat és egyházközségeinket fenntartani? Bizony, nem így működik ma.