(9) „Ezt mondja az Úr: Ne áltassátok magatokat…” (Jer 37)

Jeruzsálem fellélegzik. Az egyiptomi seregek érkezésének hírére a babiloniak feloldják a város körül az ostromzárat (5). A Hananjához hasonló hamis próféták (Jer 28) igazoltként állíthatják be áltatásaikat: a babiloni fenyegetés nem volt végzetes. Cidkijjá királyban azonban bizonytalanság maradhatott, tudni szeretné, mit mond erre Jeremiás. Úgy látszik, maga a király is érezhette, hogy Jeremiás által az Úr szól, érdemes adni a szavára. Jeremiás ragaszkodik a kapott isteni kijelentéshez: a felmentés csak ideiglenes, Babilon visszatér, Jeruzsálem nem kerüli el Isten jogos és meghirdetett ítéletét (9). Az Úr szavához hű szolgát az őrség parancsnoka, feltehetőleg éppen a hamis próféta, Hananjá unokája (13) koholt váddal elfogatja és fogságba veti (16). A király megadja az esélyt, hogy változtasson próféciáján, álljon be a látszatbiztonságot hirdetők sorába (17), de Jeremiás a fogságban sem hajlandó erre. „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Mt 11,24) Isten akaratának követése, a ráhagyatkozás az ő szavára, a neki való engedelmeskedés mindig is megpróbáltatásokkal, kereszthordozással járt.