(5) „...de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.” (Jer 45)

Visszatekintés. Bárúk, Jeremiás tanítványa révén maradtak fenn számunkra mesterének próféciái, olyannyira, hogy a 36-tól az eddig a részig tartó szövegeket akár Bárúk emlékirataiként is emlegethetjük. Ezen részegység végén Bárúk Jeremiás melletti szolgálatának kezdetére emlékezik vissza (Jójákím uralkodásának 4. éve, Kr. e. 605). Ekkor Babilon Egyiptom felett aratott döntő győzelmével kezdve Jeremiás és tanítványa egyre több megerősítését kapta annak, hogy elkezdenek beteljesedni azok az ítéletes próféciák, amelyek késlekedése annyi kérdést vetett fel bennük (20,8). Ugyanakkor Bárúkot saját sorsa miatti aggodalommal (2–3) töltötte el Isten ítéletének kibontakozása. Az Úr nem áltatja őt, neki is szenvedésen, megpróbáltatásokon kell átmennie, ugyanakkor erős ígéretet is kap, hogy még ha elkerülhetetlenül is érik majd megpróbáltatások, a mennyei Atya végig meg fogja őrizni és tartani az életét: „...de te ajándékul kapod az életedet, bárhová is mégy.” (5) Ez így is történt, ennek hálaadó bizonyságtételét adja e visszatekintésében Bárúk, aki 605-től kezdve mintegy negyed évszázadon keresztül tapasztalhatta meg, hogyan vezette, őrizte és éltette őt az Úr ezer külső romlás és veszély között.