(9) „…mindenki ragaszkodjék a maga örökségéhez!” (4Móz 36)

Celofhád lányai kérésükre megkapták az öröklési jogot apjuk után (lásd 2Móz 30), mivel fiú nem született, akit a törvény szerint megilletett a birtok öröklése. A családfők előálltak, mert csapdát láttak a helyzetben: ha ezek a lányok örökölhetik apjuk után a birtokot, és másik törzsből való férfihoz mennek feleségül, földjük annak a törzsnek a tulajdonába megy át. Idegen entitások keletkeznek Manassé törzsében, amelyhez Celofhád tartozott, és elvesztik azt a földet úgy, hogy még a jubileumi év keretében (3Móz 25,10–28) sem szállhat vissza. Ekkor Mózes úgy rendelkezett, hogy a lányok csak saját törzsükön belül mehetnek férjhez – és Celofhád lányai eszerint házasodtak meg. Egy házassági korlátozással találkozunk az Újszövetségben is: „Férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban.” (1Kor 7,39) Isten azt ígérte Izráel ősatyjának, Ábrahámnak: „Neked és utódaidnak adom Kánaán földjét birtokul örökre” (1Móz 17,8). Minden ember minden törzsben ezért az ígéretért ragaszkodott a birtokához. A földön élünk, ide várjuk vissza Krisztust azon a darabján, amely nekünk adatott. Szeretnénk, ha otthon találna bennünket rendelt életterünkben, és ezt szolgálnák a Krisztusra épített házasságok is.