(6/b) „Imádja őt az Isten minden angyala!” (Zsid 1,5–14)

Ebben a minősítésben érthetjük meg Krisztus mindenekfeletti nagyságát. Ha valakinek kérdése lenne: ki a nagyobb, ki érdemli meg minden hódolatunkat, ki az, aki minden tekintetben csodálatunkat válthatja ki tökéletességével? A válasz: egyedül Jézus Krisztus, akinek angyalok állnak készen szolgálatára, szolgálták is a pusztai megkísértésében, aki rendelkezhetett volna angyali seregek felett szenvedése idején, de nem igényelte ezt. Csak hírnökként tölthették be hivatásukat. Akkor, amikor születésének hírét hozták a betlehemi mezőkön őrködő pásztoroknak, amikor feltámadását adták hírül a kétségbeesett tanítványoknak. De a megváltásban nem kaptak részt. Ők „csak” angyalok. Krisztus felettük áll. Hódolatuk kijár neki, hát még a mienk! Akik az angyali lények létezésén is csodálkozunk, remélve várjuk látásukat a mennyben. De mennyivel nagyobb ő az angyaloknál! (És mennyivel nagyobb hódolatot, imádatot vált ez ki belőlünk?) Mekkora biztonságot jelent ez ma nekünk! Angyaloknál hatalmasabb Úr lett a vezérünk, akiért ma is angyali seregek állnak szent hadirendben, hogy Isten megváltottjaira vigyázzanak. Útjelzővel lássanak el. Bátorító szavakról gondoskodjanak. Sorompót állítsanak, hogy a Krisztus váltságát valamiképpen el ne veszítsük.