(28) „…gyermekeim, maradjatok meg őbenne…” (1Jn 2,26–29)

Óhatatlan, hogy szakítások, szakadások legyenek közöttünk, de nem értjük, miért hagyja ezt Isten. Pedig talán éppen ezek a helyzetek szoríthatnak rá minket, hogy visszakeressük az életünkben azt a pontot, ahol a „kenetet” kaptuk, ahol még együtt voltunk Jézussal. A közgondolkodás eltorzulása hitvallásos helyzetet teremt, ilyenkor nem kerülhetjük el a „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (1Thessz 5,21) mozdulatát. Ebben a végletekig ellentmondásos világban a dolgok megkülönböztetésének kegyelmi ajándékát kell kérnünk szüntelenül. Csak úgy várhatjuk bizalommal és félelem nélkül Krisztus visszajövetelét, ha benne maradunk! Ha „okos istentiszteletként” odaszánjuk magunkat „élő, szent és Istennek tetsző áldozatul”, és nem a világhoz igazodunk, hanem Krisztushoz (megtérés, metanoia = az értelem megújulása, a gondolkodás megváltozása). Csak így ítélhetjük meg, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, neki tetsző és tökéletes (Róm 12,1–2). Kérjük, hogy szüljön minket újjá Isten a Lélek által, hogy az igazságot ne csak ismerjük, hanem cselekedni is tudjuk!