(13) „Így végezzen a pap engesztelést bármely vétkéért, amelyet ezek közül elkövetett, és akkor bocsánatot nyer.” (3Móz 5)

Már a vétekáldozatok leírásánál láthattuk, ami itt a jóvátételi áldozatoknál is nagy hangsúly nyer: Isten az akarja, hogy népe tiszta és szent legyen. Ehhez az kell, hogy az egyház minden tagjának éber legyen a lelkiismerete. Nem szabad hagynunk, hogy figyelmünk ellankadása miatt felelőtlenül vétkezzünk – erről főleg a fejezet első fele tanít –, a tudatos vétkezés pedig (14–26) sürgősen jóvá teendő. Itt is azt láthatjuk, hogy a szegény ember szerény áldozata éppúgy hatásos, mint a jobb módú nagyobb áldozata. Ha ez így nincs is külön kimondva, arra figyelmezteti Isten újszövetségi népét, hogy az áldozaton túl az igaz megbánás és a jobbulási szándék a döntő. Az első szakaszban (1–-6) sok az egészségügyi jellegű rendelkezés. Amikor tisztátalan emberi vagy állati maradványok érintését bünteti, akkor modern fogalmaink szerint a lehetséges fertőzésektől is óvja a népet. Ha ezt a vallásos rendelkezések közé osztja, az a korral magyarázható. Később látni fogjuk, hogy a lepra esetében a pap az egészségügyi hatóság szerepét is ellátta. Isten ezen a módon is óvta népét, adjunk hálát érte, és a magunk helyén hasonló felelősséggel viselkedjünk. Az Úr dolgával hűtlenül bánni (14–19) vagy a felebarátot megkárosítani már tudatos bűn. Itt már nem elég az áldozat, visszafizetési kötelezettség és valamennyi jóvátétel – az okozott kár ötöde – is él. Ez természetes. Ami vigasztaló, hogy az áldozat bemutatása mellett – ami magába foglalja a bűnbánatot – mindkét alkalommal ott áll: „és akkor bocsánatot nyer” (18–26).