(35) „Az Úr ugyanis vereséget mért Benjáminra Izráel előtt…” (Bír 20,29–48)

A mai bibliai történet csataleírás. Találunk itt mindent, ami a háborúk szerelmeseinek figyelmét megragadja: haditerv, lesben állás, menekülés, üldözés. Aki inkább a békességteremtést tartja emberhez méltó elfoglaltságnak, viszolyog mindettől. Ráadásul itt testvér küzd testvér ellen, Izráel egyik törzse ellen folytat ádáz harcot a többség! Ezért végül mindenki vesztes. Lett volna más megoldás? Észre kell vennünk: ezekben a sorokban a megbocsátás lehetősége egyáltalán nem merül fel, itt a gyilkos ösztönök diadalmaskodnak. Talán ez a történet legnagyobb tragédiája. A bűn, a kétségkívül valóságos és elkövetett bűn miatt Isten a haragnak szolgáltatta ki az övéit, egy törzs majdnem megsemmisült, Izráel egészére pedig gyász borult. Mindennapi, megoldatlan sérelmeink ugyanilyen reménytelen küzdelmekké válhatnak. Munkahelyen, iskolában, családban ugyanez fenyeget. Egymásnak feszülünk, kijelentjük, gőgösen, hogy velünk mi mindent nem lehet megtenni, pedig a diadalvágy nem megoldást hoz, csak elodázza a valódi megoldást jelentő, kényelmetlen döntéseket. Jó lenne megtanulni új lapot nyitni az életben, és elkezdeni írni az élet következő fejezetét. Felülemelkedve, megbocsátva, Isten irgalmába kapaszkodva.