(12) „Íme, én magam vettem ki a lévitákat Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja Izráel fiai között: legyenek azért a léviták az enyéim.” (4Móz 3)

Áron, a legfőbb főpap kapja a feladatot, hogy számba vegye Lévi törzsének fiait – egy hónapos kortól fölfelé. Áronnak és fiainak pappá szentelését az előző könyv ismerteti (3Móz 8). Két fia, Nádáb és Abíhú szomorú és figyelmeztető, intő halálát (3Móz 10,1–7) itt is megemlíti a szöveg. Ezért Eleázár lett a rangidős Ítámár mellett, akik apjuk felügyeletével a papi szolgálatot végezték. Mózes Eleázárt nevezte meg, hogy legyen a léviták vezetőinek legfőbb felügyelője. Lévi fiai pedig Isten tulajdonai. Életük és létük magasztos értelme az, hogy szolgálatukkal Izráel elsőszülött fiait váltják ki az Úr előtt, mivel eredetileg minden elsőszülött az Istené. Istennek odaszentelt szolgák ők a kijelentés sátrához tartozó feladatok végzésére. Ezt a táborhelyük a szentély közvetlen közelében mutatja. Megszámolták a többi törzs összes elsőszülöttjét egy hónapos kortól fölfelé, és azok kicsivel többen voltak, mint Lévi fiai. Akiknek nem jutott helyettes a léviták között, azokat pénzzel váltották ki. Hisszük, hogy mi is mindnyájan Isten tulajdonai vagyunk (Róm 14,8; 1Kor 3,23).