(24) „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes...” (2Tim 2,22–26)

Aki kimarad a mások által generált viszályokból, nem gyáva, és nem marad le semmiről. Aki mindenkihez barátságos a rábízottak között, az nem gyenge, és nem manipulál. Aki a saját alkalmasságára ügyel, legfőképpen a tanításban, az nem maradi, és aki türelmes, az nem toporog egyhelyben. A viszályokat el kell kerülni, de vitázni lehet, csak nem a másik ellen, hanem a másikért. Pál szelídséget ír a konfliktussal kapcsolatban, és ez nem paradoxon. A szelídség az Istenben bízó ember biztonsága és stabilitása, azé a szolgálóé, aki tudja, ki az, aki elhívta és megtartja a szolgálatban. Krisztussal együtt lehetünk barátságosak, más lélekkel jelen agresszív közegben is. Ő az, akivel folyamatos közösségben élve, neki teret engedve maradunk alkalmasak a szolgálatra, kerüljünk bármilyen helyzetbe is. És tőle kapjuk azt a türelmet Szentlelke által, amelyet olyan sokszor látunk az evangéliumokban.