Napi ige
2026. november 20.
„Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint mikor még Isten vigyázott rám!”
Jób 29
Igemagyarázat
Mire gondol vissza és mit hiányol Jób a régi szép időkből? Először is az Istennel való közvetlen kapcsolatot (2–6), másodszor a másoktól kapott tiszteletet (7–11), harmadszor a másoknak tett szolgálatokat (12–17), negyedszer azt, hogy mennyire bízott a jövőben (18–20), végül pedig azt, hogy bátoríthatott és segíthetett másokat (21–25). Ha életed mélypontjain visszatekintesz, te mit hiányolsz a régi szép napokból? Mennyire hasonlít a tied Jób felsorolására?
RÉ21 89
Napi ének | 617 | A mi szívünk csak tehozzád
„…és így szóltak: Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy nagy hatalmadat kezedbe vetted, és uralkodsz.”
(17) „…és így szóltak: Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy nagy hatalmadat kezedbe vetted, és uralkodsz.” (Jel 11,15–19)
A vének hódolatát harmadszor látjuk, de nem ugyanolyan módon. Megfigyelhető a fejlődés. Először a negyedik fejezetben még Isten mint teremtő előtt borulnak le, hiszen a rész kérdésköre az, kitől származik mindez. A Bárány méltósága előtt hódolnak az ötödik fejezetben, ahol az a kérdés, ki méltó arra, hogy véghezvigye Isten üdvözítő tervét. Itt pedig már Isten és az ő Krisztusa nyilvánvalóvá vált uralma váltja ki a hódolatot. A hetedik trombitaszó is teljesség érzetét kelti bennünk, nyugvópontra jut az ítélet, az isteni rend helyreállítása. Korábban úgy beszélt a könyv Istenről, mint aki volt, van és eljövendő. A csendességeink, hódolatunk, istentiszteleteink kívülről unalmasnak és ismétlődőnek tűnhetnek. Tulajdonképpen csak ülünk. Mégis: neurobiológusok igazolják, micsoda erőteljes agymunka történik a passzív külcsín alatt. Bennünk is épp hódolatfejlődés történik: Isten új és új csodálnivalót mutat magából, míg egyszer mi is a mennyeiekkel együtt borulhatunk le előtte jelen időben nézve, látva terve beteljesedését.