(4) „Mit láttak a palotádban?” (39)

Meródak-Baladán, az akkor még nem jelentős Babilon kormányzója törekedett az asszír elnyomástól szenvedő országok uralkodóival kapcsolatot kiépíteni. Ezékiáshoz is követeket küldött a király csodás gyógyulása után. A látogatáson kívül célja lehetett, hogy az elnyomóval szembeni közös föllépésre őt is megnyerje. Ezékiás örült a vizitnek, de nem azzal a lelkülettel járt, mint amikor kétségbeesésében bevitte a templomba – mintegy az Úr elé tárta – az asszírok fenyegető levelét, és szabadulásért imádkozott (Ézs 37), vagy mint amikor betegségéből nem volt kiút, s az Úrhoz fohászkodott gyógyulásért (Ézs 38). Kéréseit Isten meghallgatta. Most ennek a lelkületnek nem látszik jele. Az asszír követeknek hatalma jeleit mutatta meg. Bevezethette volna őket a templomba is, szólhatott volna az Úr szabadító hatalmáról. Nem, ehelyett a kincstárát, az eladásra szánt finom olajokat és a fegyvertárát tárta a szemük elé. Következménye volt ez annak, amiről a krónikás így ír: „nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott” (2Krón 32,25). Ahogyan az ember az értékeihez viszonyul, sokat elárul arról, mi rejlik a szívében. Ezékiás palotájában a követek kincseket láttak, de az Úr tetteit nem ismerhették meg.