(5) „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg…” (Jel 2,1–7)

Efezus kereskedelmi útvonalak találkozásánál fekvő nagyváros volt. A világ hét csodája közt jegyzett, fényűző Artemisz-temploma zarándokhelyként, de bankként is működött. A régi fordítás a római Diána nevét szerepelteti itt, aki a görög Artemisz és a sémita Astarte, a szexualitás és szerelem védőistennője egyfajta keveréke volt. „Nagy az efezusi Diána!” – hirdették a jól fizető pogány kultusz haszonélvezői, nehogy elkopjon a tisztelete a Pál missziója nyomán alakult erős keresztyén gyülekezet miatt (ApCsel 19). Hangzik is az elismerés: „Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról […] …terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg”! Minket lehetne így dicsérni? Talán igen, de mielőtt elbizakodottá válnánk, Krisztusnak panasza is van ellenünk! Vajon nem az a baj, hogy a hősies hitvédelmi harcok ugyan megedzették a hitet, és megmaradt a győzelmi remény is, de a szeretet hátrasorolódott? Pedig ez a legnagyobb (ld. 1Kor 13,13) – „az első szeretet”, aki a Krisztus, és ami a Krisztusé, aki előbb szeretett minket! A viszontszeretethez térj vissza ahhoz a ponthoz, ahol még együtt voltatok! Válaszolj újra Jézus kérdésére: „…jobban szeretsz-e engem, mint ezek?”