(1) „Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással...” (Tit 2,1–10)

Sokat mond ez a szó: azonban. Összekapcsolja most következőt az eddigiekkel, a tévtanítók életmódja és a beszédük közötti feszültséggel és Titusznak, a vezetőnek meghatározza az utat: a gyülekezet különböző csoportjai a maguk helyén tanúsítsanak szélsőségtől mentes, példának állítható magatartást. Az életmódjuk következzen a hitükből, oda lehessen tenni a hitvallásuk mellé a tisztességes életüket. Az egészséges tanításnak csak az egyik – bár fontos – fele, hogy az Igéhez, a hit szabályához mérje magát, de ugyanígy része a következmény: a krisztusi ember, aki önmaga a példa. Érdemes megnézni, milyen sokszor írja le az apostol itt ezt az egy fogalmat: józan. Olyan ember, aki meg tud elégedni, és jól tud élni azzal, amije van, akinek nincs szüksége kilengésekhez a boldogsághoz. Józan az olyan ember, aki gondolkodik, mielőtt beszél, és imádkozik, mielőtt gondolkodik. Józan az az ember, akinek a tettei nem fenyegetést, nem kockázatot jelentenek másoknak, hanem megbízhatóságot és rendezettséget mutatnak. Pál egyértelműen üzeni Titusznak, ezt kell hirdetni, de azt is írja, neki magának kell példának lennie. Figyelmeztetés ez a XXI. század keresztyéneinek is.