(9.12) „…Diotrefész, aki közöttük elsőségre vágyik, nem fogad el minket. […] Démétriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is…” (3Jn 9–13)

János, a presbiter levelében nem söpri szőnyeg alá a gyülekezetben meglévő ellentéteket. Diotrefészt a gyülekezet vezetőjeként említi, aki ellen az az egyik kifogása, hogy az együtt szolgálók között elsőségre vágyik. A másik, hogy akadályozza a misszióból jövők befogadását, rágalmazza és kitagadja őket. Démétrioszt viszont dicséri, mint aki hitét jó cselekedetekben, befogadásban mutatja meg. Az egyeduralomra törő elveszíti a józan ítélőképességét, gyűlölködővé és önkényessé válik. Az alázattal szolgálónak pedig szeretetet és józanságot ad a hite. Élesen állítja szembe a két magatartást János, és Démétriosz igazsága mellett teszi le a voksot. Reméli, hogy a személyes találkozáskor sikerül békességet teremteni. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” (Róm 12,21) Méltósággal emlékezhetünk ma nemzetünk ’56-os forradalmára, amely tiszta és igaz volt! „…többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus…” (Ef 4,14–15).