(13) „Ezt a földet osszátok fel örökségül sorsvetéssel…” (4Móz 34)

Ahogy az Úr parancsolta, Izráelnek úgy kellett a Szentföldet, ezen belül a törzsek határait kijelölnie, sorsvetéssel. Az ország szakrális élettér, nem lehet önkényes területfoglalással megszerezni. A kijelentés helye, erről szól egész történelmük. Azt is megszabta az Úr, hogy kik vehettek részt a föld felosztásában: Eleázár pap és Józsué, akik már hosszú éveken át bizonyították az Úr szavához való hűségüket, s rajtuk kívül még a törzsi fejedelmek. A határt pontról pontra kihirdették, és soha többé nem mondtak le róla. Elevenbe vág, ahogy városok nevét halljuk határként felsorolva. Nemcsak a zsidóságnak, hanem a népeknek is „Isten meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait” (ApCsel 17,26.27) – mondja Pál apostol. Kálvin azt fűzi ehhez: „Minden népnek megvan a maga lakhelye […]. Isten egész életük célját is tökéletesen kitűzte. Noha az emberek zajongásukkal az eget ostromolják, hogy az isteni gondviselést megváltoztassák, mindazáltal akarva-nem akarva kénytelenek elismerni, hogy az megdönthetetlen.” Jól tesszük, ha vigyázunk földünkre! „Szemmel tartom a föld hűségeseit” (Zsolt 101,6 – Károli-ford.) – vigasztal Isten. A rájuk bízottakon hűségeseké az ígéret: „öröklik a földet” (Mt 5,5).