(6) „Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és vágynak meghalni, de a halál elfut előlük.” (Jel 9, 1–12)

A trombitaszó felvezeti a jajokat. A gonosz erőknek nincs saját, Istenével egyenrangú autonómiájuk. Kapják a kulcsot. Majd erő „adatik” a lényeknek. Jóel látomásának lószerű sáskái is kereteket kapnak, kinek, minek és meddig árthatnak, hol a határ, ameddig elmehetnek. Nem korlátlan tehát a hatalmuk. Mindig megrázó, amikor egy-egy ember a halált kívánja, mert az életösztön olyan erős, hogy ott óriási lelki vagy más természetű bajnak kell a háttérben meghúzódnia. Itt viszont ez a lehetőség mint a gyötrelemből való kiút nem adatott meg, pedig az emberek kergetett vágyálmává válik a halál, annyira elviselhetetlen az, amiben részük van. Szenvedésben élnek. De nincs módjuk elérni a halált. Istentől nem kaptak megmenekedést úgy, mint azok, akiken ott a pecsétje. Ha azért van ez így, mert eddig magukra alapozták a hitüket és biztonságukat, mennyivel inkább csalódás lehet, hogy még ezt sem tudják kontrollálni! Mennyivel jobb annak adni – idejében – az ellenőrzés feladatát, aki az életért, a megmenekülésért, az új teremtésért dolgozik! Beszéljünk erről az Istenről a munkatársainknak, a szomszédainknak, a barátoknak! Adjuk meg nekik az esélyt!