(2) „Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon...” (4Móz 31)

A midjániták vándorló nomád népe különböző csoportokban élt. Itt csak azokról a törzsekről van szó, amelyek Móáb határánál éltek, ezért van az, hogy a „kiirtás” után még jó néhányszor említi őket az Ószövetség. A véres midjáni csata nem előzmények nélküli. Midján és Móáb szövetkezett, hogy megrontsák Isten népét először átokkal (lásd Bálám története 4Móz 25,1kk), majd amikor ez nem sikerült, csellel: a lányok meghívták a zsidó férfiakat a maguk orgiákkal egybekötött, pogány, bálványimádó rítusaira. „És odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az Úr Izráel ellen” (4Móz 25,3), és kivégeztette a hitszegőket. És „ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?” Most a midjániakon a sor. Az ítélet azokat is utoléri, akik megrontják Isten népét. Magával a Mennyei Atyával találták szemben magukat. Igazságának érvényesítése folyamán az Úr nemcsak egyéneket, hanem népeket is igénybe vehet. A történet betekintést nyújt abba, milyen rettenetes az ő ítélete. Istenfélelemre tanít: féljünk ellene vétkezni. Jézus kereszthalálával magára vette a minket illető ítéletet, hogy az őt illető dicsőségbe és szentségbe öltöztethessen. Rejtőzzünk el benne!