(1) „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek.” (2Tim 3,1–9)

Pál a valóságot tárja Timóteus elé, nem finomít. Az utolsó napok itt nem saját életének vagy Timóteusénak az utolsó idejét jelenti, nem is jövőbeni világkorszakot. A jelenről van szó, a velük közös jelenünkről. Az egyház korszaka ez, amikor a megváltás már a miénk Krisztus által, de még nem történt meg a mindenség megújítása. Már él Isten népe, a szívekben és életekben hordoz valami újat, tőle kapottat, de még küzdelmek között, a bűn és lázadás része a valóságnak, akkor is, ha a győzelem megtörtént. A megváltott és élni tanuló nép, az egyház az istentelen világban létezik és működik, küldetéssel és feladattal: ez nehéz. John Stott írja: „Isten az egyház hajóját nem azzal az ígérettel eresztette a vízre, hogy útja derűs és kényelmes lesz; időről időre szélvészek, viharok és hurrikánok szaggatták meg.” Összekapcsol minket évezredeken keresztül is ez a világkorszak, az itt olvasható lista ma is valóságos – ilyen az ember Isten nélkül. De ettől nem megijedni kell, hanem tudomásul venni. És még jobban belekapaszkodni a Mindenhatóba, aki meg tud őrizni minket, és a diadalt adja.