(24) „…a balzsamillat helyén bűz lesz […], a szépség helyén pedig szégyenbélyeg.” (Ézs 3,16–4,1)

Folytatódik az állandósultnak vélt bizonyosságok széklábainak kirúgása. Amit Isten népe valaha erősségének, támaszának, befolyásának tartott, most üresen kong. Az előzőekben a vezetőréteg kivonását láttuk a társadalom komplex egyenletéből, most Sion fennhéjázó lányainak az eszköztárát látjuk megsemmisülni. A mesebeli mindentudó tükör kérdésére – ki a legszebb a vidéken – már nem lehettek volna Sion lányai a válasz. A szentíró nem hagyja ki mindazt, ami ékesítette Júda asszonyait. Hosszú felsorolásba fog, hogy érzékeltesse, mivel csavarták az ujjuk köré a férfiakat. Szükséges ez a leírás, mert annál élesebb lesz a kontraszt. Énók apokrif könyvében, apokalipszisében olvasunk arról, honnan ered a szépítkezés: a bukott angyalok mutatták meg a nőknek a sminkelés tudományát. Isten büntetése elérte a Sátánt követő angyalokat és azokat a nőket, akik visszaéltek a szépség és a szépítkezés hatalmával. Péter első levelében olvassuk: „Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek…”