(8) „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt...” (2Tim 1,8–14)

Akár úgy is olvashatnánk, hogy az apostol feddi Timóteust. Mintha terhet rakna rá: „Vigyázz! Ne szégyelld! Hisz neked helyt kell állnod!” Sokszor szólunk így egymáshoz, vagy éppen belső monológjaink hangzanak így. Akár igazunk is lenne, ha a folytatásban Timóteusról írna Pál, a mandátumáról, a felelősségéről, az elhívásáról. De nem. Jézusról ír, a győztesről, a halál erejét megtörő Úrról, aki már a teremtés előtt létezett, és akinek a segítségével majd célba ér a világ. Arról a Jézusról, akit hirdetnünk kell, de eközben végig mellettünk áll, nehéz szolgálatokban és örömteliekben egyaránt. És vele válunk alkalmassá, formálódunk a kezében. Ő hívott el, az ő evangéliumát adjuk tovább. Pál mondatainak bátorítás a célja. Felemelni Timóteus fejét. Ne szégyelld, most se, később se, hiszen nincs mit, a legnagyobb hatalom e világi képviselője vagy Krisztussal együtt! Ő ad erőt, még a szenvedésben is. Ez az erő a feltámadás diadala. Ez nekem és neked is üzenet: nincs miért szégyenkezni, Istent magát képviseljük az evangélium továbbadásában vállalt bármilyen szolgálatunkkal!