(24) „…úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek…” (Ef 5,21–24)

A keresztyén házirend Krisztus megváltói művének összefüggéseibe helyezi a házasságot. Az előzőekben Isten nagy világtervéről írt Pál, amely mindeneket egybeszerkeszt Krisztus fősége alatt. Ez a családban kezdődik, mégpedig az asszony engedelmességével, s az egyházban folytatódik. Nincs egység a gyülekezetben, ha megosztott lelkek alkotják. Az összhang érdekében valakinek engednie kell. Az asszony engedelmessége önként vállalt áldozat a család egységéért, s ha ilyen, Krisztusra mutat. A keresztyén házasságban az asszony nem engedelmességre szoktatott fél. Ez nagyon-nagyon messze esne Krisztus szabadságakaratától, amiért az életét adta. Az engedelmesség önkéntes alárendelődés, odahallgatás, alkalmazkodás, térnyitás a másik akaratának, segítő kivitelezése annak, amit a férfi képvisel, mond, tesz. A döntéseket a fej mondja ki, a felelősséget is ő vállalja, de ezek a döntések nem végzetszerű akaratnyilvánítások, hanem férj és feleség közötti előzetes megbeszélésből és beszélgetésekből, a szólás szabadságából, szabad lelkű magatartásból és bizalomból fakadnak. Ahhoz, hogy a család életképes legyen, egyfelé kell húznia, és ennek érdekében valóban tudni kell engedni. Ez a gyermekek érdeke is.