Rendszerüzenet
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ a GDPR rendelet szabályainak megfelelően, mely fájlok a látogató számítógépén tárolódnak.
FőoldalNapi ige

Napi ige

2026. november 20.

„Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint mikor még Isten vigyázott rám!”


Jób 29

Igemagyarázat

Mire gondol vissza és mit hiányol Jób a régi szép időkből? Először is az Istennel való közvetlen kapcsolatot (2–6), másodszor a másoktól kapott tiszteletet (7–11), harmadszor a másoknak tett szolgálatokat (12–17), negyedszer azt, hogy mennyire bízott a jövőben (18–20), végül pedig azt, hogy bátoríthatott és segíthetett másokat (21–25). Ha életed mélypontjain visszatekintesz, te mit hiányolsz a régi szép napokból? Mennyire hasonlít a tied Jób felsorolására?

RÉ21 89

Napi ének | 617 | A mi szívünk csak tehozzád

„…és így szóltak: Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy nagy hatalmadat kezedbe vetted, és uralkodsz.”

(17) „…és így szóltak: Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy nagy hatalmadat kezedbe vetted, és uralkodsz.” (Jel 11,15–19)

A vének hódolatát harmadszor látjuk, de nem ugyanolyan módon. Megfigyelhető a fejlődés. Először a negyedik fejezetben még Isten mint teremtő előtt borulnak le, hiszen a rész kérdésköre az, kitől származik mindez. A Bárány méltósága előtt hódolnak az ötödik fejezetben, ahol az a kérdés, ki méltó arra, hogy véghezvigye Isten üdvözítő tervét. Itt pedig már Isten és az ő Krisztusa nyilvánvalóvá vált uralma váltja ki a hódolatot. A hetedik trombitaszó is teljesség érzetét kelti bennünk, nyugvópontra jut az ítélet, az isteni rend helyreállítása. Korábban úgy beszélt a könyv Istenről, mint aki volt, van és eljövendő. A csendességeink, hódolatunk, istentiszteleteink kívülről unalmasnak és ismétlődőnek tűnhetnek. Tulajdonképpen csak ülünk. Mégis: neurobiológusok igazolják, micsoda erőteljes agymunka történik a passzív külcsín alatt. Bennünk is épp hódolatfejlődés történik: Isten új és új csodálnivalót mutat magából, míg egyszer mi is a mennyeiekkel együtt borulhatunk le előtte jelen időben nézve, látva terve beteljesedését.