(8) „Mivel nem hallgattatok az én igéimre…” (Jer 25,1–14)

Az ítélet következmény. Mégpedig annak az egyenes következménye, hogy az ember nem figyel Isten útmutatására, és életét nem Isten országának szeretettörvénye, hanem saját „autonómiája”, önzéséből fakadó önfejűsége szerint éli. „Megszüntetem náluk a hangos, vidám örvendezést, a vőlegény és a menyasszony örömét, a malomzúgást és a mécsvilágot.” (10) Az ítélet nem feltétlenül Isten megtorló tette, hanem az, hogy az életét az önszeretet alapján vezető ember képtelen őszintén örülni, kapcsolatai kiüresednek, legyen szó párkapcsolati (vőlegény és menyasszony), munkatársi (malomzúgás) vagy családi kötődéseiről (mécsvilág). Önszeretetre nem lehet közösséget építeni, az ilyenek társadalma összeomlik: „Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz...” Isten távol akar ettől minket tartani, figyelmeztet. Jeremiás már huszonhárom éve adja át a figyelmeztető üzenetet (3). Kétszer is kiemeli, hogy „idejében hirdettem” (3; 4): Istent nem okolhatjuk, ő tudtul adta, mire számíthatunk, ha nem törődünk vele. „De ha majd letelik” (12) – a végső szó azonban az irgalmasságé. Isten nem hazudtolja meg magát (13), az ember életét megronthatja, ha nem hallgat az Úrra, de az Úr megmentő szeretete diadalmaskodik.