(5a) „Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket...” (Tit 1,1–9)

Titusz közel áll Pálhoz, „közös hitben való igaz fiamnak” – így címzi levelét. A fiatal férfi volt Pál első pogánykeresztyén munkatársa, akit fontos és nehéz szolgálatokra is megbízott: őt vitte magával Jeruzsálembe az apostoli zsinatra, ő közvetített Pál és a súlyos problémákkal küzdő korinthusi gyülekezet között. Most pedig Krétán maradt az apostol megbízottjaként, képviselőjeként, és vezetnie kell a gyülekezetet a saját lábra állás felé vezető úton. Nagy ajándék, ha a hitben való szolgálatban nemcsak munkatársakként vagyunk együtt, de barátokként és testvérekként is, akikben meg lehet bízni, akikre lehet építeni. A másik oldala is igaz ennek, szomorú az, amikor valaki képtelen segítséget kérni, másokkal megosztani feladatokat. Isten közös munkára hívott el minket, amiben kiegészítjük egymást, mások az erősségeink és a gyengeségeink, a lelki ajándékaink és a problémáink. Magunkat közösen a Szentlélekre bízva viszont – meggyógyulva a bizalmatlanságból, egymást nem vetélytársnak látva – sokkal többre juthatunk.