(6) „Én, az Úr, nem változtam meg…” (Mal 3,6–12)

Mennyi keserűséggel jár, amikor kapcsolatainkban azt tapasztaljuk: emberi indulatok, viszonyulások elváltoznak! Kiszámíthatatlanná lesznek. Milyen irgalmas és mennyire türelmes az Úr, aki szinte újra bemutatkozva azt mondja népének, hogy ő szándékában, ítéletében változatlan! Az a valaki, akihez újra hozzámérhetik magukat Izráel fiai. Mindez az ő érdekükben és javukra történik, hogy meglássák és belássák: a bűn miatti romlottság újabb hűtlenséget hozott elő belőlük. Isten elmondja: csalóvá váltak. A miattuk hozott tizedrendelkezést megszegték, ezzel erkölcsileg és anyagilag is megrontották az Úr házának mindennapos rendjét. Micsoda kegyelem, hogy Isten újra közeledik, újat kezd! Nem magyarázkodik ugyan, de bejelenti az övéinek, hogy ő változatlan. Ezzel lehetőséget teremt arra, hogy az elhajlottak visszatérjenek hozzá. A visszaélés nem maradhat úgy, mert még mélyebbre süllyednek, és még inkább eltávolodnak az élet forrásától. Az Úr Jézus által egészen közel jött, s újra meghirdette a lehetőséget, hogy visszaéléseinkkel hagyjunk fel, s ragaszkodjunk a szövetségben maradáshoz.