(4) „Ezért a vezető emberek ezt mondták a királynak: Meg kell halnia ennek az embernek…” (Jer 38)

Jeremiás ellenfelei nem elégednek meg a próféta fogságba vetésével, a halálát kívánják. Cidkijjá király gyengeségét mutatja, hogy tehetetlen ezzel szemben, és bár nem támogatja, de ellene sem tesz, kiszolgáltatja őt gyűlölői haragjának. Utóbbiak, hogy vér ne tapadjon a kezükhöz, egy üres ciszternába dobják, amelyben víz nincs, csak sár, olyan körülmények, amelyek lassan, de biztosan elhozzák a véget az ekkor már idős prófétának (6). Egy idegen származású jóakarója, az etióp Ebed-Melek azonban közbenjár Jeremiásért a királynál, aki bátorságot vesz, és kiemelteti őt a veremből. (13) A király érzi, az Úr igazsága Jeremiás pártján áll. De így sem képes engedni az általa közvetített isteni szónak, hogy adja meg magát a babilóniaiaknak, mentse meg a várost és népét a teljes pusztítástól. A királynak többet jelent a méltósága, a névleges hatalma, mint a népe élete. Nem hajlandó feladni magát a babilóniaiaknak, mert nem is az életét félti, hanem attól tart, a már átállt egykori alattvalói kigúnyolják. Valóban többet jelent-e a hírnév, az elismertség, mások megítélése és az ember magáról táplált illúziója, mint mások élete?