(3) „…ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket…” (Ézs 58)

Mennyire van jelen a tudatunkban az, hogy advent fényes, illatos, zenés, vásáros hetei valójában böjti idő? Hány elvárást terhelünk magunkra, hányfelé próbálunk megfelelni ebben az időszakban! A böjtjelleg elvész a sok vágy és teendő mögött. Megtaláljuk a kedvtelésünk, hogy ünnepre hangolódjunk, miközben ez böjttel, befelé fordulással, csönddel és bűnbánattal jönne el. Ha nem tartunk sötétet, mégis hogyan ragyogna fel nekünk az ő világossága? Ha ezer karácsonyi ajándékozás és műsor tölti meg a megelőző heteket, miképp lesz különleges karácsony napja? Tudom, könnyű moralizálni efölött, de apró lépéseket mind tehetünk azért, hogy visszafogjuk az előünneplést, ősi, biblikus medrében tartsuk az ünnep előtti napokat. Ahhoz fűzi az ígéretet Isten, ha nem járkálunk a kedvteléseink után, és nem intézzük az ügyeinket az ő szent napján. Nehéz, de minden apró lépés meghálálódik. Keressük inkább azt, hogyan tudunk bilincset leoldani, szabadságot ajándékozni az elnyomottnak. Ne feledjük: a nép fogságai mindig szoros kapcsolatban álltak azzal, hogy nem tartották meg a nyugalom napját, és nem engedték el egymás tartozásait, nem tartották meg az elengedés évét. Az ünnepre készülés szabadsághoz és fogsághoz is vezethet, erre emlékeztet a próféta.