(20) „Isten mégis nagyobb a mi szívünknél…” (1Jn 3,18–24)

„Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem.” (Zsolt 40,13) (A szív az érzelem, az értelem, az emlékezet és a döntés központja a Bibliában.) „Hozzátok vissza az én szívemet, – Szeretni akarok” – kiáltunk fel oly sokszor mi is a költővel (Reményik Sándorral). Szemrehányást teszünk magunknak, hogy csak szájjal szeretünk, nem cselekedettel és valósággal. Félünk, hogy a számonkérésnél Isten is vádol és elítél majd minket – hiszen ő mindent tud, még az eltitkolt bűnöket is. Tudnunk kell, hogy lelkiismeretünk töredékes tudás, megbocsátani sem képes nekünk. Isten azonban a lelkiismeret felett áll, tökéletesen ismer minket, van hatalma, és meg is akar bocsátani Jézusért. „Az az evangélium summája, hogy higgy és remélj. Ámbár magunkat méltatlanoknak kell tartanunk, mégis elfogadhatjuk az evangéliumban felkínált kegyelmet. Még ha lelkiismeretünk félelmes szívűekké formál is bennünket, és az Istent haragvónak mutatja is be, mégis nagyobb Isten a mi szívünknél. A lelkiismeret csak egy csepp, de a megbékélt Isten a vigasztalás Istene.” (Luther) A kegyelemre hallgass, ne a vádló szívedre!