(16) „…kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef 5,15–17)

„Áron is megvegyétek az alkalmatosságot” – így fordítja Károli az eredeti szöveget. Pál piaci szófordulatot használ: vásároljátok meg/fel az alkalmat. „Fizessetek meg az alkalmas időért.” A legfőbb minősített idő az, amikor Isten keres minket. Mária ezt az alkalmat használta ki (Lk 10,42). Zákeus is. A lator is a kereszten. Egyetlen óra árán szabadulhatunk az örök bűnhődéstől. Az alkalom drága, sőt megfizethetetlen. Minden árat megér – és néha még „aprópénzt” sem adunk érte, mint amilyen például a vasárnapi ebéd vagy a lustálkodás. Könnyen halálba dolgozzuk magunkat, vagy éppen halálba szórakozzuk magunkat. Vigyázzunk, mert az idő eszköz lehet a gonosz kezében is! A tolvaj (!) is a legmegfelelőbb pillanatot keresi a cselekvésre! Mennyi lehetőség adódik, hogy elmulasszuk azt a pillanatot, amikor Jézus „arra jár”! Ezért kell megértenünk, mi az Úr akarata, hogy az idő ellenünk ne forduljon. Nem elég azt hinnünk, hogy az alkalmas idő, a „kairos” magától kínálkozik, és csak ki kell használni. Nemcsak észrevenni, hanem keresni is kell az alkalmat a jó cselekvésére. Imádkozzunk bölcsességért, hogy megértsük, mi az Úr akarata! „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12)