(31) „Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni!” (Zsid 10,26–31)

Itt nem riogatásról, kétségbe kergetésről van szó, hanem igazi, szent és tiszta védelemről. Hiszen mindeddig arról a nagyszerű lehetőségről adott tanítást a levél írója, hogy mennyivel különb az emberi igyekezetnél az Isten lehajló szeretete, amelyet Krisztusban kinyilvánított. Hosszan beszél annak a valóságáról, milyen kiváltságos, ha a bűnbocsánat útján Isten kezébe tesszük az életünket, és ő ígérete szerint a kezébe is vesz minket. Azonban itt arról van szó, hogy ha valaki a kegyelem megtapasztalása után is könnyelmű életet él, s elhagyja a bűnbocsánatban részesülés állapotát, újra találkozva a kegyelmet gyakorló Úrral már az ő kezébe esik. Visszaélés után, az ő irgalmas szeretetének megtaposása után rettenetes, félelmetes az ő kezébe esni. Neki ez sem vágya, sem szándéka. Éppen ezért kerüljük a megátalkodottságot, felületes könnyelműséget, ragaszkodjunk a bűnbocsánatunk által megigazított állapothoz. Őhozzá! Személyes életvitelünkben, egyházi életünkben. Most különösképpen: holnap olyan hónapot kezdünk, amikor felelős választási folyamatok indulnak el egyházunkban. A kegyelmes Isten józan gyermekeit vezeti.