(4) „…teljes legyen.” (1Jn 1,1–4)

Az idős apostol, aki szemtanúja a Krisztusban megjelent életnek és hirdetője az élet Igéjének (az örök életnek), azért írja ezt a levelet, hogy megerősítse közösségét olvasóival (gyermekeivel), amelyet rögtön minősít is: közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. S mindennek célja, hogy ebben a közösségben teljessé legyen az örömünk (igen, a miénk is). A kéziratok eltérő olvasata más és más fordítást tesznek lehetővé. Lehet így is érteni: János azért írja levelét, hogy örömük (együtt az övé és a gyülekezeté) teljes legyen, és lehet így is érteni: azért ír, hogy örömük (a gyülekezeté) teljes legyen. Nem nagy különbség, mondhatnánk, fölösleges kitérni rá. Pedig egyáltalán nem haszontalan, mert éppen az a kérdés, hogy az apostol osztja-e meg a Krisztussal való közösségét a gyülekezettel (elhozza, közvetíti nekik), vagy ő és a gyülekezet csak együtt részesedhet ebben az isteni közösségben. Nem is tudjuk eldönteni, ki vagy mi áll itt az első helyen. Mégis, milyen szép az apostol alázata: ő, aki az örömhírt (evangéliumot) elvitte, szívesen tenné függővé örömének beteljesedését attól, hogy velük együtt részesedik Isten szeretetében. Hiszen Isten az, aki előbb szeretett – mindannyiónkat.