(18) „Alázkodjatok meg, és üljetek a porba, mert leesett fejetekről ékes koronátok!” (Jer 13)

Kinek szól a jövendölés, ha mindenkinek szól? Nincs eredménytelenebb, mint amikor az „akinek nem inge, ne vegye magára” felszólítással kísérve akarunk jobb belátásra bírni egy egész közösséget. Ilyenkor előre tudható, kinek a lelkiismerete nem fog megmozdulni még véletlenül sem, azok viszont, akik a legkevésbé sárosak, garantáltan megalázottnak érzik majd magukat. Mindnyájan jártunk iskolába, tudjuk, mit jelent az osztályfőnök lassú színeváltozással kísért kiabálása. Arra is emlékszünk, amikor egymást lökdösve, viháncolva távozni készültünk a teremből, és meghallottuk a nevünket: te maradj. Az Ige csak akkor ér célba, ha a szívünkbe, az enyémbe és a tiédbe talál. Jeremiás tudta, hiába beszél mindenki ellen, hiába jövendöl pusztulást úgy általában – ezt senki nem fogja magára venni, és megjobbítani élete útját. Emlékezzünk Ninive királyára: Jónás prédikálására megtért a város, de ehhez kellett az uralkodói akarat kinyilvánítása is (Jón 3,6). Jeremiás ezért fordult az udvar két kulcsszereplőjéhez, a királyhoz és az anyakirálynőhöz. Azt akarta, hogy megértsék: nem menekülhetnek meg, ezért ideje rendet tenni az országban. Bárcsak célba jutna néha a szó!