(28) „De amit esküvel szentelt valaki tulajdonából az Úrnak, akár ember, akár állat, akár ősi birtok az, azt nem adhatja el, és nem válthatja vissza. Minden esküvel odaszentelt dolog igen szent tulajdona az Úrnak.” (3Móz 27)

A könyv utolsó fejezete szinte függelékként a szentély, az önkéntes felajánlások és fogadalmak gyakorlati szabályairól szól. Ha valakit az Úrnak szentelnek, azt pénzzel kiváltják. Megbecsülik az értékét, azt az összeget kell befizetni a szentélynek. Az értékbecslés a neme és életkora alapján történik, az illető munkájának piaci értéke szerint (a lányok és nők fizikai ereje kisebb, mint a fiúké és férfiaké; 2–8). Az állatok felajánlásáról és feláldozásáról a 11. rész rendelkezett, itt a lehetséges kiváltásukra ad példát. A ház (15) és a földbirtok (19) felajánlása esetén úgy történik a kiváltás, hogy annak becsült értékét és ráadásul egyötödét kell érte odaadni. Az ősi birtok védelem alatt áll, ha viszont eladták, akkor már nem váltható vissza (20). A jubileumi évben visszaszáll az eredeti tulajdonosra (24). De minden rendelkezés alapja: „az Úré a föld”, mi csak lakók vagyunk rajta (Zsolt 24,1), és „a föld minden tizede az Úré” (30).