(3) „Ha férfi tesz fogadalmat az Úrnak, […] ne szegje meg a szavát…” (4Móz 30,2–17)

Veszély vagy pillanatnyi hatások alatt bárki könnyen tehet meggondolatlan fogadalmat vagy ígéretet, amelyet később nem tud vagy nem akar teljesíteni. Ilyenkor jönnek az egyéni vagy intézményesített trükkök, amelyek igazolásul szolgálhatnak a lelkiismeret felmentésére (ld. Arany János: A hamis tanú). Ez a fejezet a fogadalmak hatálytalanításának törvényéről szól. A parancs egyértelmű és világos: a férfi tartsa meg szavát. A feleség, illetve a leánygyermek fogadalmát a férj vagy az apa érvénytelenítheti. A jogrend érdekében a törvény a nőt egy nála nagyobb jogi tekintély, a férfi alá rendelte. A nőt a férfi menthette föl vállalása alól, de a férfit ki menti föl?! Az engesztelőnapi áldozatokért maga az Úr. Ez pedig az újszövetségi áldozatra mutat, Isten Fiára, aki megváltó halálával magára vette a hamis beszéd büntetését, férfiakét és nőkét egyaránt. A fogadalomtörvény a beszéd tisztaságára nevel. Úgy beszéljünk, mintha esküdnénk. Csak az igazat… Az igen legyen igen, a nem pedig nem (Mt 5,37). A nemzeti összetartozás napján hangzatos fogadalmak nélkül határozzuk el magunkat az igaz, megbízható beszédre Isten és egymás előtt, hogy a közös nyelv valóban eggyé tehessen bennünket.