(3) „…Egyiptom csak ember, nem Isten!” (Ézs 31)

Asszíriától való függőségétől szabadulni akarván, Júda még mindig Egyiptomtól remélt oltalmat. Bízott a fáraó segítségében, az egyiptomi hadsereg erejében. A próféta éles hangnemben lépett fel a jeruzsálemi politikai elit gondolkodásával szemben. Bűnüket abban látta, hogy Izráel Istenét mintegy dologiasították, azaz Isten helyett mindent kizárólag Egyiptom segítségére építettek. Az Úr ezúttal is kimaradt a gondolkodásukból. Ezzel dologiasították őt. Kálvin azt mondja, „a zsidók ugyanis olyasmit tulajdonítottak nekik (az egyiptomiaknak), amit egyedül csak Istennek szabad tulajdonítani: tudniillik a gyülekezet oltalmát és fenntartását – olyasmit, amit Isten kizárólag önmagának tart fenn, és senki másra nem engedi átruházni.” Ez történik, amikor csak emberi megoldást látunk. Itt harci kocsik sokasága, lovak, haderő, ma nagyhatalmakhoz tartozás, kicsiben pedig kapcsolatrendszer előmenetelünkre történő ügyes kiépítése és kihasználása mind-mind emberi tényező, amelyekkel az Istenhez fordulást helyettesítjük. Ilyenkor testiek vagyunk. Ezzel szemben ha oltalmunkat az Úr kezéből fogadjuk el, Lélek szerint járunk. „Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására” (2Kor 10,4).