(19) „…nem mehettek be hitetlenségük miatt.” (Zsid 3,15–19)

Izráel népe meghatározható történelmi eseményeire vonatkozik ez a megrendítő megállapítás. A Mindenható utat készített, tervet, térképet és az úton járáshoz különleges gondoskodást azoknak, akik indulás előtt álltak. Némelyek elindultak, mások nagyot haladtak előre a vándorlásban, mégis beteljesedett rajtuk a megrendítő megállapítás: nem mehettek be. Nem játék ez. Isten számontartó Úr, aki felelősséget vállal az övéiért földi vándorlásukban. Akik azonban a hitetlenség, kételkedés, a nálánál is jobban tudás gőgje miatt hallották ugyan a szavát, de megkeményítették a szívüket, nem érkeztek meg. Micsoda veszteség! Elindulni, megtapasztalásokkal gazdagodni, rácsodálkozni az élet dolgaira, Isten hatalmára. Fáradozni, élményekhez jutni és a végén mindezek után nem megérkezni. Pedig az úton lét legfőbb, semmi mással nem helyettesíthető motivációja a megérkezés. A tanulásban az ismeretszerzésen kívül a megérdemelt bizonyítvány, diploma. A gyógykezelés után a felépülés. A fáradságos fizikai-szellemi munka után a megérdemelten kapott javadalom. Isten komolyan vesz bennünket azért, mert komolyan adta a szavát. Akik eszerint élnek, meg is érkeznek. Krisztus érdeme miatt bemehetnek a nyugalom helyére. Legyen haladásunk legfőbb motivációja ez: miatta, vele megérkezünk!