(1) „...tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért...” (1Tim 2,1–7)

Minden emberért? Akkor nem válogathatok, nem húzhatok ki senkit sem? Biztos, hogy ha a másikat módomban áll odavinni Isten elé, akkor meg kell tennem? Azt is, aki ezt nem tenné meg értem? Azt is, aki régóta gúnyol a hitem miatt, aki megnehezíti az életemet? Politikusokért is imádkozzak? Ráadásul akkor is, ha nem tetszik, amit csinálnak, ha nem értek velük egyet? Mindenképpen? Igen, mindenképpen. Az imádság, a közbenjárás nem opció, hanem alapprogram Isten népe számára. Felelős szolgálat, amelyet senki más nem tud elvégezni. Pál egyértelmű: minden emberért. Együtt imádkozni a testvérrel, könyörögni az ellenségért, esedezni a bajba jutott barátért, az Úr elé vinni egyházi és világi elöljárót. Még ha egyébként vitám van is vele, valamilyen nézeteltérésem, akkor is. Ez másik dimenzió, itt nincs szemezgetés. A cél az élet: hogy nyugodt körülmények között hirdessük az evangéliumot, hogy minél több embert hívjunk meg Krisztushoz.