(2) „Így ölték meg azt, akit Babilónia királya nevezett ki az ország helytartójává.” (Jer 41)

Jeremiás és tanítványa, Bárúk Gedaljá micpai udvarában találnak menedéket, akit a király trónfosztása után a babilóniaiak helytartónak tesznek meg. Gedalját már korábban is figyelmeztették arra, hogy az ammóniak felbujtására a dávidi királyi családdal rokon Jismáél az életére törhet, de ő jóhiszeműen nem engedett ennek a gyanúnak (40,16). A helytartó újjászervezi a háborúban szenvedett országot, összegyűjti és munkára készteti a menekülteket, főképpen a termés betakarítására ösztönöz, nehogy éhínség alakuljon ki (40,10), közvetít a zsidók és megszállók között, akik bíznak is benne. Egyértelműen kedvező Gedaljá megítélése a Szentírásban. Ezt aláhúzza, hogy Jeremiás is hozzá csatlakozik. Jismáél azonban embereivel egy közös étkezés alkalmával lemészárolja bizalmasaival együtt, sőt másnap még hetven, mit sem sejtő, Jeruzsálembe igyekvő zarándokot is tőrbe csal, és megölet. Gondolhatjuk: mint a királyi család rokonát felháboríthatta, hogy a babilóniaiak nem Dávid házából választották helytartójukat, és ezt a sérelmet akarta megtorolni. Azonban a zarándokok közül is csak azért hagy életben tízet, hogy elrejtett élelmiszerkészleteikhez hozzáférhessen. Ebből egyértelműnek látszik: pusztán nyereségvágyból követte el a rémtetteit. Milyen szomorú és ítéletes az, amikor az egyéni önzés és nyereségvágy áll útjában sokak boldogulásának, jó ügyek véghezvitelének, a közösség előrelépésének!