(17) „De téged megmentelek azon a napon – így szól az Úr…” (Jer 39)

Teljes összeomlás. Többévnyi ostrom, a védők megannyi szenvedése és megpróbáltatása után a babilóniaiak beveszik Jeruzsálemet. A fejezet szűkszavú megjegyzéseiből is sokkolón tárul elénk a pusztulás szinte leírhatatlan mértéke: a győztesek felégetik a palotát, a házakat, lerombolják a védműveket. A méltóságának megőrzése miatt magát korábban még feladni nem akaró király most szégyenszemre próbál elszökni, de elfogják. Fiait szeme láttára ölik meg, és hogy szerettei halála legyen az utolsó, amit még láthatott, megvakítják. Babilonba viszik őt is és a népet is. Az ítélet megvalósult, úgy, ahogyan azt Jeremiás által tudtul adta a mennyei Atya. De az Úr még e rettenetes körülmények között is számontartja az övéit. Jeremiás kiszabadul a fogságból (11). Korábbi közbenjárásáért a próféta életéért az etióp Ebed-Melek még az ítélet napján is ígéretet kaphat: „…életedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem!” (18) Nem volt a választott nép tagja, nem ebből eredt a megszabadítása, hanem abból, hogy vállalta Isten ügyét, bízott, hitt benne, nem maradt néma a cinkosok között, hanem szólt és tett, közbenjárt a fogoly prófétáért. „De téged megmentelek azon a napon – így szól az Úr…” (17).