(2b) „Új neveden szólítanak téged, amelyet az Úr maga ad majd neked.” (Ézs 62)

Akárki kapott a Bibliában új nevet, azt valami nagyon mély Isten-élmény érte, amely egészen az identitásváltozásig mozdította a megszólítottat. De a lényege nem az, hogy Saul Pálságába ne hozná magával a neveltetését, vagy Ábrahám megtagadná az abrámi családi hátteret. Péter jelleme sem változott meg jelentősen. Ami igen, az a kapcsolat. Isten ezekkel az emberekkel valami közösre vállalkozott, amiben a „szoros Isten-fogás” munkaköri követelmény, akárcsak egy uniformis. Az új név még szorosabb kapcsolatot mutat. Különösen, ha figyelembe vesszük a kor nevekkel folytatott kultikus cselekedeteit: akinek tudták a nevét, arról úgy gondolták, fölötte hatalmuk van. Isten kijelentette a hatalmát ezek fölött az emberek fölött. Ez az új név a próféta könyvében mások számára is üzenetté válik. Nem marad titokban ez a céllal, küldetéssel párosuló kapcsolat. A külső szemlélő számára is üzenetté válik. Krisztus után bennünket is keresztyénnek hívnak. Mennyire tudható rólunk ez a név? Tudja-e a szomszéd, hogy ha keres valakit, aki imádkozna érte, hozzánk fordulhat? Tudja-e a kolléga, ha kérdése van Istenről, nekünk felteheti? Nem titkolni való csúfnév ez, hanem gyönyörű.