(6) „…hogy mentsen meg bennünket […]?” (Ézs 20)

Történetünk kormeghatározása a filiszteusok öt városának egyike, Asdód asszírok általi ostromának időpontjához kötődik. A Kr. e. 713–711 közötti időben járunk, amikor Asszíria leverte az ellene szervezett felkelést, amelyhez több kis nép is csatlakozott, közöttük az Asszíriának stratégiai szempontból fontos Asdód. A felkelés célja Egyiptom segítségében bízva az elnyomótól való függetlenedés volt, amelyben a filiszteus város vezető szerepet vállalt. Ezékiás júdai királyt is be akarták vonni ebbe a szövetségbe, de még idejében kihátrált belőle. Ézsaiás jelképes cselekedettel mondta el az Úr üzenetét: három éven át mezítelenül járt, kiábrázolva, hogy így vezetik majd fogságba az asszírok a felkelés résztvevőit. A mezítelenséget úgy kell értenünk, hogy prófétai öltözetet vagy felsőruhát nem viselt, csak ágyékkötőt, és mezítláb járt. A felsőruha hiánya is mezítelenségnek számított (Jób 22,6; Ézs 58,7). Az ilyen öltözék a megszégyenítés jele, a rabszolgák viselete volt. Így hurcolják majd az asszírok Palesztinán keresztül az egyiptomiakat, akikben az Isten népe annyira bízott. „…hogy mentsen meg bennünket?” – kérdezte a próféta. Kitől várunk segítséget? Legyen válaszunk erre a zsoltáros királyé: „Egyedül benned reménykedem!” (Zsolt 39,8)