(12) „Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget.” (Jer 10)

Hitványság. Magyar nyelvünkben talán ezzel adhatjuk vissza a legegyszerűbben a bálvány szó értelmét. Nem jó semmire, üres és értelmetlen. A bálványszobornál csak egy dolog hiábavalóbb: a hódolat, amellyel az ember reménykedő, csodaváró szíve odafordul az élettelen kőhöz, fához, eszméhez, ideológiához. A bálvány nem segít. A szabadító Isten, a megváltásunkért Fiát feláldozó Atya viszont nem tagad meg tőlünk semmit. Mit mondhat a próféta, látva maga körül a bálványimádás millió jelét; és mit mondhatunk mi, amikor a modern ember bálványai áradnak felénk szekularizált városaink tereiről? Egyetlen megoldás van: meg kell vallani hitünket. Ezt tette Jeremiás, és előttünk is ez az egy út áll. Életünk bálványai ma is kétfélék: egyrészt ezek pogány kitalációk, ember fabrikálta álvalóságok, amelyekbe készséggel veti bizalmát a jelen embere is; másrészt ma is elhisszük, hogy Isten közelebb kerül hozzánk, ha az aranyborjúhoz hasonlóan (2Móz 32) kiábrázoljuk valamiképp. Szoborba öntjük, merevítjük, teljességének egyetlen részletét kidomborítjuk, ezzel életünk más területeiről végérvényesen kizárjuk őt. Csakhogy Isten él, ő véghetetlen lét. Hiszed-e ezt?