(18) „…nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,17–20)

„Csak az a vég! – Csak azt tudnám feledni!” (Madách Imre) Nem szeretünk szembenézni a végső dolgokkal. Az Újszövetségben a pokol (Hadész) hely vagy a megszemélyesített ellenség. A görög mitológiában Hadész az alvilág istene, a holtak birodalmának kulcsait pedig Hekaté, a sötétség istennője őrzi. A régi és a modern ember egyaránt fél, mert nincs hatalma a bűn és a halál fölött, a pokol kulcsa, a kód megfejtése nem az ő kezében van, nem láthat az ajtó mögé. Az Ige nekünk is szól: ne félj attól, amit történik, és amit látni fogsz, azok csak az utolsó előtti események képei! Az utolsó idő és az utolsó szó az Úré, aki már kimondta azt: Jézus! Őt látva figyeld, ami történik, és ami történni fog. A kulcsot ő tartja a kezében, ő nyit és zár. Mint utolsó ellenséget, legyőzte a halált. „Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké…” Neki hatalma van a mi halálunk és örök életünk fölött is. A harcoló és szenvedő, de dicsőséges egyház (arany gyertyatartó) hordozza a jelent és a jövőt, Krisztus ígéretét. A gyülekezetek világítanak, mint a csillagok. „A bárány az, ki nem fél közülünk, / egyedül ő, a bárány, kit megöltek. / Végigkocog az üvegtengeren / és trónra száll. És megnyitja a könyvet.” (Pilinszky János)