(34) „…nem tudtam, hogy te állsz velem szemben az úton.” (4Móz 22)

Elérték az ígéret földje felé az utolsó állomást. A nagy átkelés előtt a Jordán folyónál, Móáb síkságán táboroznak le, Jerikóval szemben. Móáb királya, Bálák megrémül a hatalmas sereg láttán. A midjániakkal szövetkezve elküld a híres prófétáért, Bálámért, hogy átkozza meg őket, akkor talán legyőzik az ellenséget. Ki ez a Bálám? Három fejezeten át olvassuk történetét. Népszerű, pogány varázsló vagy próféta? Pénzéhes kuruzsló vagy Isten akaratának közvetítője? Magatartása ellentmondásos. Kérdezi Istent, és megtudja, hogy áldott az ő népe. Bizonytalan. Nem akar elmenni, azután mégis megteszi. A megemelt jutalom ígérete vonzza? Saját szavai szerint nem. De a beszélő szamár története, amely felfogható álomnak is, tudattalanja intésének, lelkiismerete vívódásának is, azt jelzi, hogy igen. A szamara érzi, látja a jelt, a magát látónak tartó ember nem. Indulatában üti az állatot, de az „csak áll, mint Bálám szamara”. Okosabb, mint a gazdája, mert érzékeli az „úton álló” akadályt, az Úr angyalát. Isten fel tudja használni bármelyik teremtményét, hogy megállítson, szóljon hozzánk, ha másként nem értjük őt, és nem fogjuk a jeleit. De az álmot is, mint ami az ő elfelejtett nyelve lehet (Gyökössy Endre).