(6) „Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!” (4Móz 32)

Küszöbön a honfoglalás, elkövetkezett Kánaán földjének felosztása. Mielőtt átkeltek a Jordánon, néhány élelmes törzs kinézte magának a folyón innenső, legjobb, nagy kiterjedésű, kedvező klímájú, szőlőkben, gyümölcsösökben, legelőkben és erdőkben bővelkedő területet. Rúben és Gád egész törzse, Manassé törzsének fele hajlamos lett volna ott maradni, nem továbbmenni a többiekkel, s harcaikban részt nem venni. Az önzés csíráját Mózes nem engedte kihajtani. Azt mondta: tiétek lehet a kiszemelt terület, de csak akkor, ha előbb a többieknek segítetek megküzdeni a maguk földjéért. Ha kivonnátok magatokat, nem kevesebbet, mint az ígéreteket kockáztatnátok. Milyen emberi: magamnak először, magamnak másodszor, s ha marad, akkor jut a közösségnek: népemnek, gyülekezetemnek. Ezt nem engedi Isten országának rendje. Urunk sem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem szolgai formát vett fel, és engedelmes volt mindhalálig (Fil 2,6–8). Meghalt értünk. Megosztotta velünk dicsőségét, hogy részünk lehessen vele együtt Isten országában. Segítsük felebarátainkat őérte a maguk jussához jutni anyagiakban, tehetségükben, lehetőségekben, s a miénken is áldás lesz!