(15–17) „Amikor a hajlékot fölállították, felhő borította be a hajlékot, a bizonyság sátrát, estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött. […] Valahányszor fölemelkedett a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott.” (4Móz 9)

Az egyiptomi kivonulás évfordulóján, a második év első hónapjában, a szent hajlék felállítása után, még a Sínai-hegynél elrendeli az Úr a páskaünnep megtartását. Az ünnep eredetéről és rendjéről a 2Móz 12,1–14 ír. Itt a páska megtartásáról kiegészítő utasításokat kapnak. Azoknak adnak engedményeket, lehetőséget, akik tisztátalanság miatt vagy más okból (például úton voltak), nem tudtak együtt ünnepelni a néppel. A bizonyság sátrát (más néven a kijelentés sátrát) nappal felhő takarta be (2Móz 40,34), az Örökkévaló dicsőséges jelenlétét jelezve, éjszaka pedig „az, ami tűznek látszott”. A mécsesek, amelyekről tudjuk, hogy egész éjszaka világítottak, adhatták azt a misztikus élményt, ahogy a héber szöveg írja: a „tűz tüneménye”. Lehet ezt kutatni, konkrétumokkal magyarázni, de ennek nem meteorológiai, hanem teológiai üzenete van. Isten jelenléte biztonságérzetet adott nekik. Van, aki vezeti őket (2Móz 12,21–22; 14,10k). Nem bizonytalanul kóborolnak. Átélték: „Velünk az Isten” (Mt 1,23).