(30) „Vegyétek ezt fontolóra…” (Bír 19)

Egy efraimi lévitának sikerül apósától visszacsalogatnia a hozzá hűtlen másodfeleségét (1–10). Hazafelé menet Gibeában szállnak meg, izráeli területen (11–12), ahol éjszakára egy idős ember fogadja be őket (11–21). Amikor elvetemült helyi férfiak ezt megtudják, a legelemibb vendégjoggal sem törődve, szexuális követelőzésbe kezdenek, először az „idegent” kérve ki (22-25). Mivel a lévitát nem ronthatják meg, az a másodfeleségét viszi ki hozzájuk, aki reggelre belehal a sorozatos erőszaktételbe (25–7). A férj a meggyalázott felesége holttestét szamárháton hazaviszi, feldarabolja, és bűnjelként elküldi Izráel tizenkét törzsének. Ezzel jelzi: a más törzsbeliekre is kiterjedő vendégjog (2Móz 22,20; 3Móz 19,34; 5Móz 10,19) és az emberiesség ilyen borzalmas megsértése nem magánügy, mivel az idegen mindig az Úr különleges védelme alatt áll. Ilyen brutalitásra még nem volt példa Izráelben (30). De a szörnyülködésen kívül hogyan válaszol erre Izráel egész közössége (30)? A maga ügyének tekinti-e, vagy pedig lesüllyed Sodoma szintjére (1Móz 19)? A válasz létében rendítheti meg Izráelt. Mert nem tudunk megakadályozni minden gaztettet. De mit kezdünk a körünkben előforduló gonoszsággal, amely hiteltelenné teszi bizonyságtételünket a világban?