(1–2) „Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet, az idősebb asszonyt mint anyádat, a fiatalabbat mint húgodat: teljes tisztasággal.” (1Tim 5,1–16)

Timóteusnak, vezetve a gyülekezetet, konfliktusokat is kellett vállalnia. Pál bölcsességét és tapasztalatát mutatják az olvasott gyakorlatias tanácsok. Nem mindegy, kivel beszél az ember, nem mindegy, hogyan csomagolja a mondanivalóját. Figyeljük meg, milyen szépen elkerül két, ma annyira jellemző szélsőséget az apostol! Nem azt mondja, mindegy, hogyan fogalmazod meg, amit kell, hiszen az az igazság. Hányszor tapasztaljuk, hogy az igazság kimondása eltöröl minden más szempontot, mondván: lehet bántón, fájón, hisz ez a valóság – és közben rombol, gyengít, ahelyett, hogy segítene. Ráadásul így fedhet el az ember indulatot, sőt rosszindulatot. Pál sorai figyelmeztetnek: lényeges, miként közlünk valamit. De azt is elkerüli a tanács, hogy az udvariasságban elvesszen, feloldódjon az igazság. Ha kell, figyelmeztessünk, intsünk, kérdezzünk, tanácsoljunk! Az udvariasság, a tisztelet lényeges, de nem válhat ürüggyé arra, hogy folytatódjon az, ami rossz. Családként vagyunk a gyülekezetben együtt, egymás mellett és egymás fejlődéséért.