(4) „Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia?” (4Móz 27)

A név, amely megmarad. – Az ígéret földje határánál Celofhád lányai szembesülnek a nagy kérdéssel: apjuknak fennmarad-e neve az országban? A név a birtokkal együtt férfiágon öröklődött. Celofhádnak viszont nem volt fia. Elfelejtődik, mintha sosem létezett volna? Ebbe nem törődött bele az öt lány. Mózes elé vitték égető kérdésüket. Apjuk meghalt a pusztában, de nem a maga bűnéért, vagyis nem tartozott Kórah lázadó csoportjához (4Móz 16), csak a pusztai nép általános bűnösségében volt részes (4Móz 14,26–35). Mózes az Úr elé vitte ügyüket. Az Úr pedig azt a választ adta: igazuk van Celofhád leányainak, juttasd nekik apjuk örökségét, sőt az egyedi esetből legyen kiterjesztett érvényű törvény! A lányok nevét földrajzi névként említi a későbbiek során Józsué könyve! Aki vétkezik, azt Isten kitörli az élet könyvéből (2Móz 32,33). A keresztségben viszont Jézus a maga nevére veszi a vétkezőt (ld. keresztyén – krisztusi). Beteljesedik rajta Jézus ígérete: „Aki győz, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből…” (Jel 3,5). Jézusban örökre megmaradó nevet kap minden ember, akár volt fia, akár nem.