(8/b) „…szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett…” (Tit 3,8–11)

Számos tanács, eligazítás, figyelmeztetés hangzott el ebben a rövid levélben. Pál célirányosan fogalmazta meg az üzenetét fiatal munkatársának a presbiterek, püspökök, idősek, fiatalok, szolgák vonatkozásában, de nem kerülte meg a hamis tanítókkal, szószátyár, beszédben, vitatkozásban a kimerülésig és kimerítésig menőkkel való bánásmódot sem. Titusz ezeket tehát már tudja. Kapott eligazító szót ahhoz, hogyan kell bánni az említett emberekkel, már csak meg kell valósítania. Ehhez nyújt most Pál segítséget azzal, hogy bátorítja. Az ismeret nem arra szolgál, hogy azt az ember magába zárja, különösképpen akkor nem, amikor arra szükség van. Vészhelyzetben elsősegélyt nyújtani nem szakmai lehetőség, hanem embertársi kötelesség. Aki tudja, tegye. Aki tisztában van Isten dolgaival, kinyilvánított akaratával, annak pedig ezt cselekednie kell. De az sem közömbös, hogyan! Az apostol így fogalmaz: szilárdan. Nem gondolkodás-, hanem megalkuvásmentesen. Nem hezitálva, mások véleményét, értékítéletét mérlegelve, hanem határozott elkötelezettséggel. Nem könnyű egy ellentmondásos világban, sokféle értékrendet magába engedő egyházban szilárdan tanúskodni a Krisztusban egyértelművé tett evangélium mellett. De másként nemcsak nem szabad, de értelmetlen is.