(2) „...megverette Jeremiás prófétát…” (Jer 19,14–20,18)

Jeremiás fellépése nem maradt hatástalan. Na nem a vágyott cél, a nép tömeges megtérése következett be – ez túl szép lett volna. De a hír azért terjedt, szájról szájra járt, igaz nem bűnbánattal, hanem felháborodással telítődött, míg a próféta ítéletes szavai eljutottak a papi fülekbe. A pletyka már csak ilyen; ha pedig megfelelő helyen hallják meg a gondosan megszűrt, itt-ott felnagyított, más pontokon elnagyoltan továbbadott részleteket, az eredmény garantálható. A megrágalmazottra hideg napok következnek. Mit is tett Jeremiás? Prófétált, Istentől kapott Igét szólt, fáradhatatlanul, néha kissé teátrálisan. Aztán a hír szárnyra kelt, megtérést nem eredményezett, de a suttogó propaganda követhetetlen csűrés-csavarásán át az igehirdetőből lázító lett. Felforgató. Szerencsétlen embert eddig csak megvetették, Pashúr, a rendfenntartó szerepben tetszelgő pap meg is verette. Vajon értette a próféta, miért történik vele mindez? Ez nem derül ki a fejezetből, de azt tudjuk, hogy Jeremiás, érthetően, mérhetetlenül elkeseredett. Haragudott mindenkire, megelégelte elhívását, életét, úgy érezte, legyőzte az Isten. Halált kívánt látni, de ezt ne rójuk fel neki. Ő is ember volt.