(1) „Azon a napon megbünteti az Úr kemény, nagy, erős kardjával Leviatánt…” (Ézs 27)

Leviatán a kánaáni mitológiában ismert, tekergőző kígyóként ábrázolt, természetfeletti erővel bíró szörny volt. Az Ószövetség is említi néhány alkalommal az Istennel szembeni rendezetlen ősállapot megjelenítőjeként. Ám csupán teremtménynek mutatja be, lefokozva ezzel isteni mivoltát. A Biblia Istenének hatalma messze fölötte áll. Ő az Úr mindenekfölött. A próféta hallgatóinak ez evangéliumhirdetés volt. A szentíró a babonás képzeteket azok irodalmi eszközeivel verte vissza, ezzel felszabadította a lelkeket a sötét hatalmasságoktól való babonás félelemtől. Zavarosságoktól mai világunk sem mentes. A Kelet tarka, sok évezredes vallási képzetei keverednek a Nyugat kusza szellemi-lelki útkereséseivel. Mindenesetre különös, hogy gyenge hitű embereknek könnyebb az Urat mintegy megkerülni akaró szellemi hatalmasságokban hinni vagy az angyalok túlzott tiszteletébe esni, akár szentekhez imádkozni, mint közvetítő nélkül bízni abban, aki előtt minden térd meghajol: mennyeieké, földieké és föld alatt valóké (Fil 2,10). János apostol a vízből előtörő fenevad alakjában vázolja az Isten-ellenes hatalmasság, a Sátán képét, amelynek jellemző színei innen, az Ószövetségből erednek (Jel 13,1 k).