(3) „…igen szent az, mert az Úr tűzáldozatából való.” (3Móz 2)

Többen állították azt, hogy Kain áldozatát azért nem fogadta el Isten, mert a gabonájából vitt, holott az igazi áldozat az állat lett volna. Ez azonban tévedés. Az Ószövetség igenis ismerte a gabonából készültet is, amint ez a fejezet is mutatja. Ezért is emeltük ki azt a verset, amely az ételáldozatot egy helyen igen szentnek mondja. Sokféle változata volt ennek is. Amit ki kell emelnünk, az a gondosság, amellyel arra kell ügyelni, hogy az Úr oltárára csak kifogástalan élelmiszer kerüljön, ami természetesen nekünk is szóló figyelmeztetés. Számunkra idegen, hogy tömjént is kellett hozzáadni, ennek az ünnepélyesség hangsúlyozása lehetett a célja. Fontos volt, hogy minden kovásztalan legyen. Felidézi ez bennünk a kovásztalan kenyerek, vagyis a páska ünnepét, de lehet gyakorlati oka: a kovászos könnyebben romlik. Az első termésből adott áldozat (14–16) itt egyértelműen a hála kifejezése. Érdemes ezt összevetni az 5Móz 26,1–11-ben foglaltakkal: Azért örvendezhetsz az új termésnek, mert neked – a bolyongó arámi leszármazottjának – adta ezt a tejjel és mézzel folyó földet, ahol most ez a gabona megtermett. Az utóbbi hely Isten korábbi jótéteményét is belevonja – annak távlatába helyezi az amúgy is hálaadásra indító, örvendetes eseményt.