(10) „...idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet rólam neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk!” (Jer 7)

A jeruzsálemi templomban vagyunk, azon a helyen, ahol Istent segítségül kell hívni. Ott a nép, ott van a szólásra emelkedő próféta is, mi pedig némán szemléljük az eseményeket. A téren jövő-menő emberek, ráérősen beszélgető papok, áldozati állatokat végzetük felé vezető-lökdöső izráeliták, Jeremiás pedig mintha egyetlen szót ordítana bele a zsibvásárba: miért?! Szabadulást kerestek ezek az emberek, meg persze életük gondjainak megoldását, és a megszokás is idehozta őket. De Isten mindenkitől, aki szent színe elé merészkedik, ugyanazt kérdezi: miért vagy itt? Van valami konkrét kérdésed? Kérésed talán? Úgy érzed, megérdemled, amit kigondoltál, csak „biztos, ami biztos” alapon egy kicsit meg akarod zsírozni a folyamatot? Gondolod, bebiztosíthatod a sikert, belekényszerítheted Istent az istentelen vállalkozásaidba, és így sikerre vihetsz bármit? Aki efféle indulattal közelít az Úrhoz, annak számolnia kell az Örökkévaló következő kérdésével is: minek nézel te engem? Értsük meg ezekből a versekből, hogy az élő Isten nem csapható be. Csak a bálványoknál próbálkozhatsz ilyesmivel, azok úgyis süketek, vakok és némák.