(7) „Tóvá lesz a délibáb…” (Ézs 35)

Az eddigi sok hányattatás után Isten jót gondolt népéről. Elhozza számára a megváltás idejét, amikor nem lesz majd pusztaság és élettelenség, hanem mindeneket átható megújulás érvényesül. Mind csupa vigasztaló üzenet. Visszatér a teremtés utáni eszményi ősállapot, amely megtört az ember Isten elleni lázadása következtében. Az Úr szabadításában járó ember meghökkentő eseményeket él át. „Tóvá lesz a délibáb” – mondja a próféta. A pusztaságban eltévedt embert időnként fenyegette a sivatagi szomjhalál réme. Ám a távolban vizet vélt látni. Erejét összeszedve, elindult felé, de rájött, hogy amit látott, a természet gonosz játéka, mert a forró levegő délibábot festett a távoli tájra. Ha a lépteinket nincs mihez igazítanunk, hatalmas köröket írunk le, mert nem egyformán lépünk mindkét lábunkkal. A pusztában célt tévesztett ember rájön, hogy ugyanoda jutott, ahonnét korábban elindult. De nemcsak a pusztaságban jár így az ember. Olykor valószerűtlennek, délibábnak tartjuk azt, amit Isten mond, amit hitünkkel mégis megértünk valahogy. Csak délibáb az! – legyintünk lemondóan. Ám Isten megcselekszi, hogy ha minden látszat ellenére engedelmes szívet és hitet lát, valóra váltja az álmokat. Nem az álmodozásokat, hanem az imádságban megharcolt elképzeléseket.