(9) „Aki nem marad meg Krisztus tanításában, hanem azon túllép, annak nincs Istene...” (2Jn 7–13)

A gyülekezet lelki életéért felelősen aggódó presbiter eltiltja olvasóit a hamis tanítókkal való minden érintkezéstől. Mire ez a kirekesztő hang? Kiderül, hogy a gyülekezet misszióba küldött tagjai között voltak, akik Jézusnak látszattestet tulajdonítottak (doketisták, dokeo = nekem úgy tetszik, azt vélem). Ezek szerint ha Jézust keresztre feszítették is, nem halhatott meg. Az így gondolkodók kiszakadtak a gyülekezetből, jelszavuk a továbblépés lett. „A szektások, akik „minden avantgarde eszmét megragadnak, csak azért, mert az új” (Kruse). Látjuk, hogy a gyülekezetnek akkor sem békében, hanem ellenségeskedésben kellett Krisztusba vetett hitéért kiállnia. Minden, a közösséget felhígító, egyensúlyt megbontó törekvéssel szemben csak úgy maradhatott meg a belső tartásuk, ha a Krisztusról szóló apostoli tanítást mindenek fölé helyezték. Vajon mi lett volna, ha az első gyülekezetek nem ragaszkodnak a Krisztusban kapott identitásukhoz? Az Isten Igéjéért folytatott harcban nem vagyunk diadalmas hősök, ez a küzdelem mindig újra sebeket ejt a gyülekezetekben. Csak abban bízhatunk, hogy az ő sebei árán mégis meggyógyulhatunk (Ézs 53), hogy örömünk teljes legyen.