Napi ige
2025. november 27.
„... az Úr ereje által”
ApCsel 19,8–22
Igemagyarázat
A könyvégetés (19) láttán rosszemlékű történelmi példák sejlenek fel bennünk. Az „efezusi iratok” azonban nem tartoztak sem a tudományos igényességű művek, sem pedig a kulturális értéket hordozó írások közé: varázsformulák, írásos szerencsetárgyak, talizmánok voltak a mágiával foglalatoskodó, babonás lakosság kezében. Az, hogy az őket hordozó pergamen értéke helyett eszmei értéküknek megfelelően bántak velük, eladás helyett elégették őket, a változás őszinte vágyára utal. Isten ereje mellett nem férnek meg a gonosz praktikák. „Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen / Fényedből fénysugár az életem…” (RÉ21 794,4)
RÉ21 721
Ének az eljövendőkről | 624 | Emeljük Jézushoz szemünk
„Szolgám vagy! Kiválasztottalak…”
(9) „Szolgám vagy! Kiválasztottalak…” (Ézs 41)
A prófécia az Isten népét nevezi „szolgának”. Különös szóhasználat. Isteni kiválasztottságánál fogva Izráel – szolga. Nem ezt várnánk. Inkább arra számítanánk, hogy legalább főember vagy fejedelem legyen. Kiemelt közösség. De nem. Szolga. Vajon miért? Mert ahol nincs szolga, ott úr sincs. Izráel szolga voltából látszik meg Istenének úr volta. Akit Isten kiválasztott magának, azt arra rendelte, hogy szavakkal és szavak nélkül, cselekedetekkel, a puszta létével, minden megnyilvánulásával hirdesse, ő az Úr. Isten népének el kell gondolkodnia azon, jelenléte mennyire irányítja a figyelmet az Úrra. Isten az övéi által is szeretné megnyerni a kívülállókat. A kiválasztottak Urukhoz való viszonyulása által is átszűrődik valami Isten mennyei világból, s közvetítőivé válhatnak az ő úr voltának. Ez a transparentia Dei titka, amikor az Úr jelenléte mintegy átsejlik választottjainak magatartásán. Pál apostolnak is megvolt az igénye erre: „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit…” (1Kor 4,1) Mind Izráel, mind az egyház legnagyobb bűnei szolgai mivoltának feladásából adódtak. Hamar feledésbe merül, hogy „neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30).