(2/a) „…ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk…” (Zsid 1,1–4)

A félig megértett, rosszul értelmezett beszédek rengeteg bajt, bonyodalmat idéznek elő mindennapjainkban. Azzal a bejelentéssel kezdődik e levél, hogy „régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által” (1). Ez azt jelenti: Isten tisztán beszélt hozzánk, a legnagyobb esélyt megadta azzal, hogy szólt a létezéséről, egyértelművé tette velünk való szándékát, közölte indulatát irántunk. De az is világos ennek itt: Isten előkészítette önmaga teljes értékű és kizárólagos kijelentését Fia által. Az addigi, önmagával kapcsolatos megszólalása is megbízható és tiszta volt, sokszor, és sokféleképpen a próféták által, de teljes értékű önkijelentése Jézus Krisztus által érkezett hozzánk. Ami azért eltérő, mert Krisztusban nemcsak szavak, Igék által üzent, hanem megvalósította a szavát. Jézus ezzel lényének képmásaként jelen volt a világunkban. Puszta jelenléte is tökéletes azonosságot mutatott a Teremtővel, de véghez vitt cselekedete „minket bűneinkből megtisztított” (3/b), a legmagasabb rendű, felülmúlhatatlan kijelentése lett Istennek. A tévedhetetlenség mindenkor érvényes dogmája tehát maga Jézus. Amit mondott, amit cselekedett, ami vele megtörtént váltságot adó halála és feltámadása által. Aki ő maga volt. Istent érteni legközvetlenebbül, tökéletesen Jézus által lehet. Szentlelke segítségével lehet. Ő Isten tökéletes üzenete nekünk.