(7) „Magadra hagytalak néhány pillanatra, de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek.” (Ézs 54)

Bepillantást kapunk az isteni időtávlatokba. Ami generációk kínja (fogság, rossz éra), pillanat csak ahhoz képest, amit az Isten tartogat. A hegyek előbb múlnak el, mint az ő hűsége. Az ábrázolt asszony (Izráel) hűtlen volt, mégis visszafogadja egyoldalú hűségébe a férj, és termékeny lesz, sok új élettel áldott. Ha a szomszédságban ilyesféle visszafogadást látunk, az sokszor azért történik, mert attól fogva a félrelépő a lekötelezett, bármikor felhánytorgatható a vétke, így a másik kezében van. Manipulatív játszma innentől a kapcsolat, nem sok jó kimenettel kecsegtet. Isten visszafogadása viszont minden gyalázatot és szégyent eltöröl. Ahogyan a tékozló fiút apja a korábbi státuszába emeli, tudomást sem véve arról, amit megjárt. Előíze ez az új teremtésnek. Saját hűségéért teszi, nem emberi megtérés vagy vezeklés hatására. A maga választottját a saját hűségével helyreállítja. Ő cselekszik. Sőt, bár a bűnbeesőnek kellene fogadkoznia, mégis ő tesz esküt, hogy nem fedd meg többé. Hol a garancia arra, hogy ezúttal jobb lesz a nép? Isten kockáztat velünk. A szeretet mindig kockázat. Sosem tudjuk, hogy befektetés-e vagy csak ráfordítás. De ha Isten nem sajnálja tőlünk, nekünk sem kellene félnünk kockáztatni.