(9) „…égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.” (3Móz 1)

Mózes harmadik könyvének tanulmányozásába fogunk. A könyv sokat foglalkozik az ószövetségi áldozatokkal. Ezeket Jézus egyszeri és tökéletes váltsághalála hatályon kívül helyezte, nincs többé rájuk szükségünk. Sőt a templom pusztulásával, majd a zsidó nép szétszóratásával számukra is megszűntek az áldozatok, a papi tevékenység. Miért szükséges akkor még ezek tanulmányozása? Az első keresztyének megtért zsidók voltak, ők ebbe a világba születtek. Itt hangzott Jézus, majd az apostolok igehirdetése. Jobban értjük azt a közeget, amelyből kinőtt az egyház. Ezenkívül itt-ott tanulsággal szolgálnak. Az égőáldozat az ember teljes odaadását jelképezte, egészében elégették. Itt három azonos égőáldozat leírása van, csakhogy az egyik marha, a második juhféle, a harmadik madár feláldozásáról szól. Az elsőhöz gazdagnak kellett lenni, a második sem volt kevés, a harmadikat szegény ember is be tudta szerezni. Ha az Úrnak szánjuk, annyit kell adnunk, amennyi csak telik tőlünk. A talentumok példázata is arról szól, hogy mindenkitől annyit vár el Isten, amennyire képes, de azt hiánytalanul teljesítse. Egész életünkkel az Úrnak tartozunk, ezt mondja el ez a fejezet a maga módján.