(2) „A fáraónál keresnek oltalmat…” (Ézs 30,1–18)

Kihez fordul oltalomért Isten népe? Természetes lehetne, hogy Urához. De itt erről nincs szó. Íme, aki csakis emberi megoldásokat keres, esélyt sem ad annak, hogy fontos helyzetekben a hitnek is lehet szerepe. Ez az igazi mélypont. A prófécia elhangzásakor Júda már Asszíria hűbérese volt. Áház júdai király nem hallgatott a prófétai intésre, jelet sem kért, pedig kapott volna (Ézs 7), s ennek ez lett a következménye, de Júda most szeretne az asszír függőségtől megszabadulni. Egyiptomtól várt segítséget. Nem vette észre, hogy annak ereje meggyengült. Nem tudott segíteni, de a környező kis népeket az Asszíriával szembeni ellenállásra buzdította, azok pedig ezzel kivívták maguk ellen a birodalom haragját, s az asszírok figyelme rövid időre elterelődött Egyiptomról. Hatalmi játszmák áldozata lett az Isten népe. Ézsaiás azt hirdette, hogy a rossz döntés következményeit vállalni kell. Nem megoldás az asszírokkal szembefordulva Egyiptom oltalmát keresni. Naponként fontos mérgelnünk: mennyire engedünk teret Isten vezetésének a döntéseinkben? Ne hagyjuk, hogy csak az események sodorjanak, hanem törekedjünk elhatározásainkat hitben meghozni! Van, amikor az Úr a csend és a belé vetett bizalom által ad megoldást (15), nem külső eszközökkel.