(34) „…az Úr felruházta lelkével Gedeont…” (Bír 6,33–40)

Gedeon valójában az újabb midjáni betörés okán lett bírává, amikor Isten „felruházta” őt Lelkével (34). Ez a kifejezés nem azt jelenti, hogy „ruha teszi az embert”, hanem azt, hogy Gedeon valóban „más emberré” is lett (vö. 1Sám 10,6). Vagyis: a Lélek „öltözetében”, Isten képviseletében cselekszik az ő engedelmes eszközeként, mert most már a Lélek diktálja az eseményeket (34–35). De mielőtt egybegyűjtött seregével harcba indulna, győzelmet biztosító jelt kér az Úrtól (36–38). Amikor ezt megkapja, újabb bizonyítást kér (39–40). Jelkérése mutatja, hogy a Lélek által megragadott ember nem veszíti el a személyiségét, nem saját erejéből cselekszik. Gedeon megmarad hozzánk hasonló, esendő embernek: Urunk a maga ügyét ilyen bizonyosságra vágyó, esendő emberekkel is céljához juttatja. De ne feledjük, Gedeon a kapott jelt hitben elfogadta. Ez jelzi: különbség van a jelkérés és a jel elfogadása között (vö. Ézs 7,14: Áház). A mi helyzetünk már nyilván nem a Gedeoné. Számunkra az egyetlen és legnagyobb jel Jézus Krisztus (vö. Ézs 7,14 és Mt 1,22), Isten szövetségi hűségének legcsodálatosabb bizonysága. Aki őt elfogadja, annak nincs szüksége további bizonyítékokra.