(1) „Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása…” (Jel 1,1–3)

Apokaliptikus időket élünk, az emberek szeretnének bekukucskálni a jövőt rejtő kulisszák mögé. Sokan János írását is „a titkok könyvtárának” tekintik, és megfejtési kódokat keresnek. A könyv megértésének kulcsa az első mondat: „Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása…” Az első fejezet nyitány, amelyben minden téma felcsendül, a fő téma pedig Krisztus! Benne Isten mindent elmondott a világnak, amit tudnia kell múltról, jelenről és jövőről: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29) – „az Alfa és az Ómega, […] a kezdet és a vég”. Ne akarjuk nélküle olvasni a könyvet, mert eltévedünk! Nem mi kapaszkodunk fel mennyei magasságokba, hanem ő ereszkedik le istentelen, tomboló világunk szintjére. Az apokaliptikus műfaj képeit használva fokról fokra érkezik el hozzánk Isten felkaroló szeretete. A teljes Krisztus-dráma lejátszódik a szemünk előtt. Az első fok Isten kinyilatkoztatása Jézusban, aki hűséges és hiteles tanú. A második: egy angyal által látomásban jut Jánoshoz a mennyei üzenet. A harmadik: Jánosnak le kell írnia, amit látott, és azt fel kell olvasni a gyülekezetben. „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják...” Olvassuk bűnben, bajban, nyomorúságban, hogy a reménység vonzáskörébe kerülhessünk!