(24/a) „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik…” (Péld 11,17–31)

Isten országának egyedi törvényszerűségéhez érkeztünk el. Ott nem az emberek által kialakított igazságérzeten, gazdaságtudományi törvényszerűségeken alapulnak a történések, hanem teocentrikusan alakulnak. Isten már a kezdeti időszakban megtanította választott népének: egy napra való mannát kell szedni. Elég lesz. Lehet megosztani másokkal mindazt, ami efölött van. Később aztán magas szintre emeli ezt a különös törvényszerűséget, amikor arra buzdít: oszd meg kenyeredet az éhezővel. S tovább fokozza ezt Megváltónk. Az adni tudást magatartásformává teszi a misszió ügyében: ha valaki elkéri a felsőruhádat, add oda az alsót is. Ha valaki egy mérföld útra kényszerít, eredj el vele kettőre. Okozz szent meghökkenést azzal, hogy bőven osztogatsz a mások javára. Miből és honnan van ez? Abból a megtapasztalásból, amely annak a beismerése: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4,7) Szépen foglalta ezt rímbe Bódás János: „Minél többet adsz, / Te magad annál gazdagabb maradsz.”