(5) „Kérve kérlek titeket Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” (Énekek 3)

Szulamit lázálmában, révületében maga mellett hiszi kedvesét, aki eltűnik, ezért utánaered keresni az utcára. Nehezen, de megtalálja, el sem engedi. Kamaszkoromban mindig úgy hallottam, magyarázva a Jeruzsálem lányainak szóló felszólítást: ne bocsátkozz korán szerelembe, ne akarj korán felnőni, nem szabad siettetni a párkapcsolatok kialakulását! Miközben ez a rész arról szól, hogy senki meg ne zavarja az intim, igaz és belsőséges együttlétet Szulamit és szerelme között. Senki ki ne verje Szulamit fejéből ezt a képet, amely benne a lelket tartja, amely erőt ad túlélni egyik napot a másik után. Karácsonykor állunk a legközelebb ahhoz, hogy mi is magunk előtt lássuk a megnyílt mennyet, az Istennel való eljövendő közösséget. Jó, ha erre mi is mondhatjuk a világnak: ne zavarjátok! Se a munkahely, se a reklámok, se a világ hírei ne furakodjanak be az ünnepbe, az egymásra találás örömébe. Elmúlik az úgyis, hiába mondjuk: jó nekünk itt lenni, építsünk itt sátrat. Éljük meg addig, amíg az ünnep tart! Szenteljük meg, és nyújtsuk a percet, az órát az Istennel és egymással való minőségi időben!