(3–4) „Ne kövessétek szokásaikat! Az én törvényem szerint cselekedjetek…” (3Móz 18)

Isten népe szent, és ezt vállalnia kell! Lehet, hogy ezért támadni fogják, de ők akkor is más nép. Egyiptomban gyakorolták a testvérházasságot, Kánaán kultuszának része volt a szakrális prostitúció, a szent helyeiken való paráználkodás és a gyermekáldozat szörnyű gyakorlata. Ezekre utal, de különösebben nem foglalkozik velük, hanem Isten rendelkezéseinek betartására buzdít, és az élet ígéretét köti hozzájuk (1–4). Ezután következik, hogy a családon belül mitől, kitől kell őrizkedni, ez a családi élet békéjének és tisztaságának őrzése (6–18). A havibajos asszony kímélése, a paráznaság tilalma után a gyermekáldozat tilalma egészíti ki ezeket a rendelkezéseket (19–21). Azt, hogy Isten népének másnak kell lennie, mint a környezetének, sok helyen olvashatjuk a Szentírásban. Ezt nem valamiféle gőgnek alapot adó érdemként említi, egyszerűen így kell lennie. Az Úr követésének látszódnia kell életünkön. A következőkben olyan perverzitások tilalma következik (22–23), amelyeket mélyen elítél Isten. Amikor ezt így kimondjuk, nem bántunk, nem sértegetünk senkit, egyszerűen a magunkra nézve kötelezőnek ismerjük el a bibliai kijelentést. Mi őket is szeretjük, és ha lehet, szolgálunk nekik. Az ítélet Isten dolga, és ettől az ítélettől remegni kell (25).