(14) „…hogy szolgáljunk az élő Istennek.” (Zsid 9,11–14)

A megváltás nem következmények nélküli. Az első, mindeneket megelőző eredménye a megváltottság ténye. Megváltottnak lenni a Heidelbergi Káté tanítása szerint azt jelenti, hogy Isten minden gyarlóságunk, hiányosságunk, igaztalanságunk, valóságosan kigondolt, megtervezett vagy el is követett bűneink ellenére Jézus érdeméért igaznak nyilvánít minket. Ez a mindenek feletti következmény. Azonban a megváltott keresztyén lét velejárója a szolgálat az Úrnak. Nem azért teszünk bármit, nem azért végzünk szolgálatot, hogy ezért cserébe elnyerjük a bűnbocsánatot, hanem fordítva. Megkaptuk a kegyelemből hit által való megigazulás felbecsülhetetlen ajándékát, s ennek lesz az a velejárója, hogy szolgálunk neki hálából, tiszta szívvel és szabadon. A keresztyén gyülekezet szolgál, ahogyan a keresztyén ember is. Minél gyengébb a közösség szolgálatkészsége és a keresztyén ember hajlandósága, elkötelezettsége a szolgálatra, annál inkább erőtlenség tételezhető fel a megváltottság bizonyosságában. A szolgálat a hitbizonyosságot kísérő jel Isten dicsőségére és a másik ember hasznára.