(7) „Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem…” (Jer 24)

Két kosár, mindkettő fügékkel tele. Az egyikben szép, egészséges, a másikban hasznavehetetlen, rossz gyümölcs. Látszólag egyszerűen szétválogatták a termést; de mivel ez a két kosár a templom előtt áll, lehet, hogy két áldozati adományról van szó (vö. 5Móz 26,2). Valaki idehozta, előírás szerint, a termés javát – másvalaki pedig a szemetet, a semmire se valót. Jeremiás szeme előtt azonban a gyümölcs a kijelentés hordozójává vált. Kr. e. 597-ben a nép és a próféta egyaránt történelmi katasztrófát élt át: a babiloni uralkodó Jeruzsálem királyát, az előkelők, a papok, az értelmiség jelentős részét rabszíjra fűzte és deportálta. Ők voltak a vesztesek. A megtépázott város ezután élte tovább életét. Trónra ültettek egy bábkirályt, templom és piac visszatért a normál működéshez, az elhurcoltak pedig a közbeszédben vesztesekké váltak, akiknek helyét betöltik a helyben maradt jelentkezők. A nyertesek. A fügék példája rámutat: Isten nem politikai események és forgandó szerencse alapján mond ítéletet. Aki megismeri az Urat, az lehet elhurcolt, megalázott, vesztes: de ő menekül meg. Idegenben, mégis értékesen. Viszont pöffeszkedhet bárki a kiügyeskedett székben, rossz fügeként: sosem lesz kedves Isten előtt.