(29) „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz […], vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer 23,23–40)

Isten Igéjével élhetünk napról napra, ez csodálatos ajándék az Úrtól. Az Igével azonban nemcsak élni, de visszaélni is lehet: ezt követi el az ember, valamennyiszer saját vágyait, saját szavait, saját igazságát hirdeti Istenre, az ő szavára hivatkozva. Miért kaptuk Isten Igéjét? Ez a mai szakasz valódi kérdése. A válasz: azért, mert Isten az Ige által jelenti ki a legtisztábban akaratát. A „hazug módon” (25) prófétáló hírnökök Isten igazságának érvényre jutását lehetetlenítik el. Aki hazugságot szól, Istent próbálja saját szolgálatába állítani, számára az Úr alkalmazható bizonyíték, hivatkozási alap, nem több annál. Az istenfélő ember azonban nem az életét menedzseli, hébe-hóba az Úrra utalgatva, hanem az Igét teszi meg kiindulási ponttá. Az istenfélő nem önfejűen, érdek alapján dönt, hanem az Igéből nyer eligazítást. Fáradhatatlanul kell kutatnunk Isten akaratát, hisz az összes krízisünkre van válasz, ha bizonytalanok vagyunk, valószínűleg még nem találtunk rá. Így tudakolva az Írást képessé válhatunk az irányítás átengedésére. Már nem akarom kézben tartani az életem, mert tudom, hogy jobb, sokkal jobb helyen van Istennél, mint nálam.