(2a) „Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét…” (Ézs 61)

A fogság egyik oka az volt, hogy nem tartotta meg a nép az elengedés évét, melyre a himnuszunk is utal, víg esztendőért fohászkodva. Ilyenkor feloldották az adósságokat, ha valaki elszegényedés miatt jutott rabszolgasorsra, szabadon engedték. A családi földbirtokokat is újrarendezték, aki kényszerűségből eladta, annak a családja visszakapta. Emögött az az elgondolás áll, hogy a föld valójában Isten tulajdona, és a rendelkezés fontos eszközként szolgált arra, hogy minden generáció életében egyszer tiszta lapot kaphasson a saját társadalmában. Továbbá tudatta azt is: Isten akarata és az embersors is előrébbvaló, mint a meggazdagodás, a másik kizsákmányolása. Most Isten hirdeti meg szolgája által az ő elengedése évét! Ha az ember nem tartotta is meg, Isten mégis azzal kezdi a megszabadított nép új történelmét és újjáépítését, hogy ő meghirdeti. Ő ad tiszta lapot, ő szabadítja fel a foglyokat és veszi le a jármot. Hű a szövetséghez. Bár fontos eszköze volt ez az Ószövetségnek, mégis kikopott a szokás, pedig mennyire méltó Isten kegyelméhez! Gondoljuk át, saját hatáskörben hogyan tudjuk ezt megtenni, és ezzel hű Krisztus-követővé válni? Szédítően súlyosabb elengedés ez, mint amit a mai köznyelv emleget.