(3) „Beteljesítette, véghez vitte az Úr, amit kijelentett.” (Jer 40)

Korábban a zsidó nép között élő jövevény, a feltehetőleg etióp származású Ebed-Melek volt az, akinek közbenjárására a király kimentette Jeremiást a veremből, amelybe vetették, és ahol egy idő után a biztos halál várt volna rá. Isten most sem egy honfitársát, hanem egy idegent használ eszközéül arra, hogy Jeremiás további sorsát egyengesse, Nebuzaradán babiloni testőrparancsnokot. Egyes magyarázók kétségbe vonják, hogyan adathatott Isten kijelentése az ellenséges babiloninak, de a testőrparancsnok úgy beszél, mint aki kapcsolatban áll a zsidók Istenével, és mint aki az ő megbízásából cselekszik: „Mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek.” (4) Nebuzaradán még a választás lehetőségét is felajánlja Jeremiásnak, Babilóniába is elmehet, ahol megkülönböztetett körülmények között élhet, de maradhat is. Jeremiást a háborús kárt szenvedett hazájában maradást választja. Az Újszövetség fénye, hogy az Istennel való kapcsolat nem pusztán egy nép privilégiuma. Isten mindenkit felhasználhat akarata véghezvitelére, a feltétel nem a származás vagy az előjog, hanem az ő szavára hallgatás és az annak megfelelő cselekvés, az engedelmesség.