(30) „…ezen a napon végeznek engesztelést értetek, hogy megtisztítsanak benneteket…” (3Móz 16)

A teljes tisztulás napja ez, a pap sem kivétel. Önmagáért kell először áldozatot bemutatnia, aztán az egész népért. Egy kecskebakra jelképesen ráteszik Izráel minden bűnét (10, 20–22), majd kiviszik, és elhajtják a bakot Azázélhez egy kietlen vidékre. A kietlen vidék tisztátalan volt, a démonok tartózkodási helye (Ézs 13,21, 34,14, Mt 1,43). Valószínűleg egy démon neve volt Azázél. Nem áldozatként küldik neki a bakot, hanem oda, ahol ő is van, odavalók a levetett és megtagadott bűnök. Az ünnep komolyságát, súlyát hangsúlyozza a böjt, a munkaszünet. Nincs fontosabb, mint szabadulni mindentől, ami az Úrral való kapcsolatunkat zavarja, áldásának útjában áll. Mi Jézus Krisztus kereszthaláláért kapjuk meg Istentől a bűnbocsánatot és a vele való közösség örömét. Ahogy az Ószövetségben csak akkor volt hatása, ha nem puszta szertartásként tudták le, hanem igaz hittel és bűnbánattal, úgy tőlünk is megkívánja az Úr, hogy ne puszta tudás, hittétel legyen a megváltás. Az őszinte bűnbánatot, bűneink elhagyását megköveteli. A bűnbánat, megújulás alkalma folyamatosan ismétlődött (náluk évenként), így kell nekünk is rendszeresen alkalmat adnunk magunknak a belső takarításra, egyúttal a szabadulás, az Úrral való közösség örömének megújulására.