(12) „Az Úr veled van, erős vitéz!” (Bír 6,11–24)

Az „Úr angyala” (= maga az Úr, vö. 14.16.23.) megjelenik Gedeonnak Ofrában (11), hogy elhívja őt a midjániak elleni harcra. Gedeon törzsének legkisebb nemzetségéből való, apja házában a legkisebb fiú (15). Az angyal feltárja Gedeon valós helyzetét: „Az Úr vele van” (12); és ezért ő „erős vitéz”. Pedig egész magatartása (titkos búzacséplése a présházban) Izráel gyengeségének szemléletes képe. Nem csoda hát, hogy felrója az angyalnak népe nehéz helyzetét és Isten szabadító csodáinak elmaradását. Tud arról, hogy Isten egykor csodákat tett, de hol van most az ereje (13)? Kritikusan néz elhívatása elé is (14), az angyal szava nem győzi meg egészen (15–16). Bizonyító jelet kér arra, hogy megbízatása valóban Istentől jön (17–18). Amikor az angyalnak ételül készített húst és kenyeret a sziklából felcsapó láng áldozati ajándékként megemészti (19–21), megbizonyosodik afelől: Isten elhívása neki szól. Az Úr angyalának színről színre való látása olyan elementáris félelmet vált ki benne (22; vö. Ézs 6,5), hogy küldetését engedelmesen vállalja. Ennek jeleként elhívatása helyén oltárt épít az Úrnak (24). Jó, ha mi is Istenre bízzuk valós helyzetünk megítélését, mert az ő győzelme soha nem emberi erőnktől vagy ügyességünktől függ (vö. 2Kor 12,9).