(8) „…éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.” (Ef 5,1–14)

Még két napig egyre magasabban delel a nap, hosszabbodnak a nappalok, és rövidülnek az éjszakák. A teremtett világ emlékeztessen bennünket küldetésünkre: a világosság gyermekeiként éljünk, sőt egyre inkább így éljünk, mert „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.” (Péld 4,18) A világ világossága Jézus. Aki ebben él, annak kifejlődik az érzéke a különbségtételre a világosság és a sötétség cselekedetei között. A fény egyértelműsít. Isten Igéje rávilágít cselekedeteink igazi természetére, leleplez, nem enged magyarázkodást. Jézusban egész életünk átvilágított. A bennünk lévő világosság leleplezi a dolgok valódi természetét. A világ szemében élelmes itt lehet, hogy nyerészkedő, a maga sorsának kovácsa, istentelen, a jó szóforgató mellébeszélő, a boldogságkereső esetleg parázna, a céltudatos áruló. A világosság nem szépíti a bűnt, az megkapja méltó nevét. Azért akarja kiiktatni magából a sötétség a fényt, hogy rejtve maradhasson. Az üdvösség fényével szolgálunk környezetünknek: Jézus nevével, egyenes beszéddel, igazságossággal, hűséggel, szeretettel, hogy Krisztus dicsősége a föld végső határáig terjedjen.