Napi ige
2026. január 27.
„Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet!”
Jn 7,14–24
Igemagyarázat
Ha Jézus megvalósítja a messiási próféciákat, az a baj, hogy miként tehette ezt. Ha tanítást mond, az a baj, hogy honnan tudja, hiszen nem tanulta… Ha érvel, az a baj… De az ellenkezője is baj… Mert az akadékoskodó mindig, bármit meg tud cáfolni! Ma is! Erre mondja Jézus, hogy „látszatra ítél”, mert miként is tudna mást? Az embernek ennyi a képessége. Isten tudja megnyitni a szemünket arra, hogy az Ő igazságát (24) lássuk, ismerjük meg és képviseljük minden hamis látszat ellenében!
RÉ21 509
Napi ének | 282 | Hálát adunk neked, örök Úr Isten
„…elhagyta őt az Úr.”
(20) „…elhagyta őt az Úr.” (Bír 16,1–21)
Sámsont nem szentként mutatja be a Biblia. Amikor egy filiszteus városban, Gázában egy parázna nőhöz megy be, üldözői egész éjjel lesben állnak, hogy elfogják. Úgy menekül meg, hogy őrzőit kijátszva kiemeli a városkaput a sarkából, majd egy messze hegytetőre viszi (1–3). Sámson szomorú végét egy asszony okozza. Delila az ujja köré csavarja a nagy erejű hőst. A filiszteus városfejedelmek megbízásából (5) nagy nehezen (6–14) kiszedi belőle názírrá szentelésének titkát (15–17), és az alvó Sámsont megfosztják hét hajfonatától (18–19). Természetesen Sámson ereje nem a hajában volt, amint a „falak ereje sem a kövekben vagyon, hanem a védők lelkében” (Dobó István). Az Istennek szentelt embert „elhagyta az Úr” (20), mert kifecsegte élete legszentebb titkát. Azt hitte, az ereje a saját tulajdona, holott Istentől kapta. Így csak addig maradhatott meg, amíg ő is hűséges az ereje forrásához, Isten életadó Lelkéhez. Az erejét vesztett embert most elfogják és megvakítják a filiszteusok. Gázába viszik, korábbi hőstettének színhelyére, ahol rabként malmot kell hajtania (21). – A mi láthatatlan, titkos „vízjelünk” a szent keresztség, amely szavak nélkül hirdeti, hogy Istennek felajánlott, odaszentelt életek vagyunk. Ne legyünk árulók!