Napi ige
2026. február 11.
„Én ítéletre jöttem e világra…”
Jn 9,35–41
Igemagyarázat
„Én ítéletre jöttem e világra…” (39) – mondja Jézus. Ebben a történetben is eljön az a pont, ahol a világosság szétválasztja az igazat és a hamist: a meggyógyult vak leborulva áldja Isten testté lett Fiát, a farizeusok, a hittudósok pedig sértődötten távoznak. Isten kegyelme, ha öntelt szívem és büszke térdem képes meghajolni Jézus előtt. Imádatában teljessé válok, gyógyulok, életet, utat, jövőt nyerek.
RÉ21 749
Zsoltárdicséret | 159 | Ne zúgolódj, ha látod a hitetlent
„Még a gólya is, az égen, tudja költözése idejét…”
(7) „Még a gólya is, az égen, tudja költözése idejét…” (Jer 8)
Több vagy-e az oktalan állatnál? Sértő kérdés. Persze, hogy többet érek! Ha azonban mélyen belegondolunk, kiderül, számtalan területen óriási a hátrányunk az állatokkal szemben. Egy csomó gerinces gyorsabb az embernél, képes víz alatt élni, repül: csupa olyasmi, ami láthatatlan erővel vonz minket, de csak olcsó és elég nevetséges eredménye van próbálkozásainknak. Mert Isten őket olyannak formálta, az embert pedig ilyennek – vagy a természet tette ezt, ha valaki nagyon modern szeretne lenni. A próféta azonban nem efféle külső jegyek alapján mutat rá népe gyengeségére; ez csak még fájdalmasabbá teszi szavai igazságát. Ember soha nem fog segédeszköz nélkül repülni, mint a madár, és víz alatt tartózkodni, mint a tengeri állatok. Ha ez felkavar valakit, az súlyos problémára utal: aki delfinnek képzeli magát, vagy nevetséges lesz, vagy vízbe fullad. De Jeremiás továbbmegy: egy gólyának több esze van, mint az Isten útját hátrahagyó embernek! A madár tudja, merre visz a biztonságba vezető út, és nem tér le róla. Mi erre vagyunk képtelenek. Tudja az ember, mit vár tőle Isten, mégis hátat fordít alkotójának. Így araszol lassan, biztosan a pusztulás felé.