(7) „Mert, ha az első szövetség hibátlan lett volna, nem lett volna szükség a másodikra.” (Zsid 8,6–13)

Mennyi időt és energiát fordítunk arra, hogy a tökéletesség látszatát keltsük, és fenntartsuk azt! Itt kijózanító üzenet találunk erre vonatkozóan: még Isten első, választottjaival kötött szövetsége sem volt hibátlan. Nem a szövetséget ajánló Úr, hanem a benne élő és szolgálatot teljesítő nép és hivatalos papjai miatt. Ezért a megtartásra adott és megtartó szövetséget meg kellett újítani, hiszen amaz a tökéletesnek, az újnak csak előjele és előkészítője lehetett. Helyet készített a másodiknak, az új szövetségnek, az adta meg az első létjogosultságát és igazi értelmét. Mit jelent ez ma nekünk? Ugyanezt. Minden kizárólagosan Krisztus szövetségében kap értelmet, tartalmat és állandóságot. Az első szövetséget csak az újnak alárendelve lehet értelmezni, s értékét is abban nyeri el. Annyit ér, amennyire az új felé terelte, vezette az addigiakat. Ami pedig Jézus után, az ő egyszeri, tökéletesen bemutatott főpapi áldozata után következik, szintén ehhez mérten nyer értelmet és minősítést. A keresztyén ember életminőségét, a keresztyén gyülekezet minőségbiztosítását ő hordozza. Hozzá mérten, vele együtt értelmezetten nyílik lehetőségünk a bizalomra, bizonyosságra. Igen, kellett, kell a második, felülmúlhatatlan Krisztus-szövetség.