(7a) „Azt gondoltad, hogy úrnő maradhatsz örökkön-örökké?” (Ézs 47)

Osztálytalálkozón jártam, és megrázott, hogy épp a sikervárományosok, a nagy jövőre rendeltek kallódnak céltalanul. Sok talentum, jó lehetőségek tükrében nagy dráma ez. Babilóniát is olyan fiatal lány képében rajzolja elénk a próféta, mint aki előtt fényes jövő állt, tele potenciállal, kimeríthetetlen lehetőségekkel. Ézsaiás festi ezt a szép képet, de hamar torz, megcsúfoló akttá változik az ecsetje nyomán. Aki hajdan luxussal utazott a vízen, most – szégyenére – kénytelen belegázolni. Akiről úgy gondolták, virágzás és termékeny élet áll előtte, most özvegységet és gyermektelenséget lát, magányt. A fordulat oka nemcsak az elbizakodottság, a foglyokkal való embertelen bánásmód, nemcsak a varázslás, hanem elsősorban az, hogy Isten Izráel szabadulását akarja. Nincs olyan hatalom, amelyet terve szerint meg ne dönthetne. A zsarnokból kiszolgáltatott lesz. Isten az ő országának igazságát villantja fel egy pillanatra, melyet Jézus később a hegyi beszédben bővebben is láttat. Amikor ma azt imádkozzuk: legyen meg a te akaratod, ahogy a mennyben, úgy a földön is…, jusson eszünkbe, hogy ezzel a mindenkori világrendet feje tetejére állító isteni berendezkedésért imádkozunk. Készen is állunk erre?