(28) „Hol vannak isteneid, amelyeket magadnak csináltál?” (Jer 2)

Prófétai szolgálatának elején Jeremiás szembesít: Izráel nem maradt meg Isten szeretete mellett. Az egy, igaz, szabadító és gondviselő Isten helyett a kánaáni istenségek, helyesebben tehetetlen nem-istenek, istenpótlékok felé fordult. Tette ezt az a nép, amely megtapasztalta az Úr szeretetét. A választás kézzelfogható döntésnek tűnt, mert ezek a kultuszok termékenységet, könnyen megragadható támogatást ígértek, vagyis: lesz termés, gyarapodás, ha a Baalt imádod! Csakhogy Izráelnek volt saját tapasztalata, az ősi hagyományok ezt próbálták emlékezetben tartani. Ezek az egyiptomi szolgaság hátrahagyásáról, az ígéret földjének birtokba adásáról szóltak, emlékeztetve minden nemzedéket: Istennel járva megoldódnak a reménytelen helyzetek. Izráel szabadítóját vetette meg, bár még a pogányok között sem fordul elő, hogy egy nép istent cserélne, „pedig azok nem is istenek!” (11). A lecke érvényes ma is: kudarchoz vezet, ha az élő Isten helyett fát és követ választasz. Jézus élő vizet ígért, Lelket, de ez sem kellett (Jn 7,39). Az ember megy a feje után, ész, belátás nélkül kergetve istenféleségeket. A mi Urunk azonban nem változik, évezredek óta ugyanazt kínálja. Önmagát. Válasszuk őt, életet nyerünk általa. Örök életet.