(3) „…hadd meneküljön oda a gyilkos, aki nem szándékosan, hanem akaratán kívül ölt meg valakit.” (Józs 20)

Kijelölik a menedékvárosokat. Ezeknek könnyen elérhetőknek kellett lenniük, hogy oda menekülhessenek a vérbosszú elől. Akkor is szükség volt a szabadításra, ha valaki valamiért kiszolgáltatott helyzetbe került. Isten az élet Ura, szabadulást, biztonságot kíván nyújtani, még az egyik legnagyobb vétek elkövetőjének is, amennyiben nem szándékosan elkövetett gyilkosságról van szó. Ezúttal is büntetést szab ki: nem maradhat saját városában. Így rendelkezik: „Jelöljetek ki magatoknak városokat, hadd meneküljön oda” (3). Az akaraton kívül elkövetett gyilkosságért is felelős a halált okozó. A menedékvárosokba való menekülés lehetősége véd a túlkapásoktól. A vétkesnek a városfalon belül nem kellett tartania a vérbosszulótól, mert az nem mehetett be a településre, hogy elvegye az életét. Amíg a városban maradt, míg a főpap élt, védelmet élvezett, vagy a vizsgálat kiderítette, valóban nem szándékos emberölésről volt-e szó (4Móz 35). Mindkét esetben visszamehetett saját városába (6). A főpap halála azt jelképezte, hogy eltörölték a gondatlanságból más ember halálát okozó vétkét. A szabadulás kész (Róm 8,1), mert különleges főpapunk van, aki által kegyelmet találunk (Zsid 4,15–16).