(21) „Meg is mondtam ma nektek, de nem hallgattatok Isteneteknek, az Úrnak szavára semmiben, amit üzent nektek.” (Jer 42)

A Gedaljához csatlakozók, köztük Jeremiás is döntési helyzetbe kerülnek. Felmerül, hogy jobb lenne elhagyniuk az országot, és Egyiptomban keresniük menedéket. Az emberileg át nem látható helyzetben jó irányban teszik meg az első lépést: döntésükhöz az Úr útmutatását kérik. Jeremiásnak tíz napot kell várnia Isten szavára. A várakozás alatt a csoport bizonytalansága fokozódik. Ábrándképeket szőnek arról, hogy Egyiptomban majd béke és könnyű megélhetés várja őket (14). Főleg ezen illúzió alapján utasítják el az Istentől jövő tiltást, hogy népe nem térhet vissza oda, ahonnan már egyszer megszabadította őt. Milyen nehéz is csendben várni az Úr szabadítását! Egyéni, személyes döntéseinket is sokszor ábrándok, érzületek, benyomások alapján hozzuk. Milyen jó is úgy kérni, várni és keresni Isten tanácsát döntéseinkben, hogy nem vágyainkra és már meghozott döntéseinkre keressük csak általa az igazolást, hanem őszintén követni kívánjuk azt, amit velünk kapcsolatos akaratából megértettünk!