Napi ige
2025. december 28.
„Megtaláltuk a Messiást”
Jn 1,35–51
Igemagyarázat
„Mit kerestek?… Mester, hol laksz?” (38) Az esztendő utolsó vasárnapján Jézus első szavait olvashatjuk János evangéliumában. András és János ugyan nem tudnak értelmes választ adni Jézus legelső kérdésére sem, de legalább azt tudják, hogy szeretnének a közelében lenni, azt remélve, hogy közben majd történik valami. „Nála maradtak azon a napon” (39), és ott valami megváltozott bennük. „Megtaláltuk a Messiást” (41), hangzik András hitvallása később. Úgy gondolom, hogy Jézus mellett megtörtént velük az, amiről Keresztelő Jánostól hallottak: az Isten Báránya tényleg „elvette a bűnüket” (29). Jézus közelében nem Istentől megvetettnek, hanem szeretettnek ismerték meg magukat. Talán mindig is ezt keresték. Adjunk hálát azokért a krisztusi emberekért, akik közelében Istentől elfogadottnak éreztük magunkat. A közelgő új évben is szép lehetőségünk és feladatunk, hogy a velünk együtt élők is hasonlót tapasztalhassanak. Ehhez a dicséret szavaival így is hangozhat imádságunk: „Jöjj és lakozz bennem.”
RÉ21 412 • IÉ Jób 42,1–6 • Zsolt 148
Karácsonyi dicséret | 409 | Jer, dicsérjük e szent napon
Heti zsoltárének | 81 | Örvendezzetek Az erős Istennek
„Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be?”
(3) „Levettem alsóruhámat, hogyan ölthetném fel? Megmostam lábaimat, hogyan piszkolhatnám be?” (Énekek 5,2–16)
Következő látomásában Szulamit ismét a kedvesére gondol. Az ajtó előtt hallja őt éber álomban. És ahelyett, hogy azonnal rohanna átadni magát, arra jön rá: hogyan is találkozhatnának, amikor már ágyba készült, nincs ruhája, megmosta már a lábát. Nem tudná méltó módon fogadni a vőlegényt. A vágyott személy közelsége ráébreszt: szembesül az ember saját méltatlan állapotával. Sokan sokat álmodozunk az Istennel való találkozásról, milyen előtte állni, vele színről színre találkozni. De eszünkbe jut: nem véletlen, hogy az Ószövetségben is csak hátulról, vagy ilyen-olyan szűrőkkel engedte látni magát, mert az ember nem bírta volna elviselni a találkozást. Szulamit sem udvariasságból mentegetőzik, hanem valódi, őszinte, etikai a kérdés: hogyan mehetnék így eléd? Sem hozzád, sem szerelmedhez nem lenne méltó így találkoznunk. Ha úgy tetszik, elindul bennünk a fügefalevél-keresés reflexe. Milyen jó, hogy teljesítményközpontú társadalmunk kereteiből föloldoz Jézus áldozata! Nem kell elégnek, méltónak bizonyulnunk. Elégtelenségünk ellenére, kegyelemből kapjuk az üdvösséget, egyedül Jézus érdeméért. Ránk tekint, de Fiát látja.