(9) „… asszony kezére adja az Úr Siserát…” (Bír 4)

Az újabb hitbeli bukás újabb kiszolgáltatottság Isten népe számára. Most azonban nem kívülről támadt az ellenség, hanem belülről: az egyik nagyhatalmú kánaáni király vetette őket uralma alá (1-2). Segítségért kiáltó gyermekein most is megkönyörül az Úr. Az erős kánaáni sereggel szembeni védekezést, Isten szabadító ígéretét Debóra prófétanő hirdeti meg, aki egyúttal bíró is Izráelben (4-7). Prófétai tekintélyénél fogva kihirdeti Isten parancsát, miszerint Bárák, az izráeli sereg vezetője gyűjtsön sereget a Tábór-hegyen, és azonnal indítson harcot a Sisera vezette kánaáni sereg ellen (6). Bárák, érezvén, hogy ő csupán eszköz, és nem döntő tényező, ragaszkodik Debóra részvételéhez a harcban, hiszen a prófétanő jelenléte biztosítja számára az állandó kapcsolatot az isteni vezetéssel (8). Debóra hajlandó is harcba szállni Siserával szemben, de prófétanőként jelzi: „asszony kezére adja az Úr Siserát” (9). Az Úr vezette izráeli sereg győzelme hatalmas (12-16). A menekülő Siserát a kéni Héber (11) felesége, Jáél fogadja sátrába (17), és öli meg orvul (18-21). Így teljesedik be Debóra prófétai jövendölése, jelezve, hogy miközben mi a férfiak vagy a nők alkalmasabb voltáról vitatkozunk, Urunk szabad a maga döntéseiben.