(35) „Ez Áronnak és fiainak a részesedése az Úr tűzáldozataiból…” (3Móz 7)

A papi jövedelemről most többet tudunk meg, mint az előző fejezetekből, bár itt is lényeges hangsúlyoznunk, hogy nem ennyi a papok egész javadalma. Amit tudnunk kell, hogy Isten tisztességesen ellátta őket, anyagi szükség nem lehetett a szolgálat akadálya. Amikor megszaporodott a munkájuk (több áldozatot kellett bemutatni), a részesedés révén a jövedelmük is nőtt. Számunkra idegen világ a sok aprólékos leírás: mikor, miből mennyit, hol és kinek lehet elfogyasztani. De egy lényegeset megtanulhatunk belőle: aki a szent szolgálatból él, annak szent felelősséggel kell élnie a kapott javakkal. Ez pedig ma már nem csak a papokra vonatkozik. A templom nem hasonlított a mi gyülekezési helyünkre. Ott állatokat vágtak le, égettek el, tüzelőt tároltak, főztek, ettek, és mindezek hulladékát eltakarították. És mégis ez az egész mind istentisztelet volt. Ha mi azt valljuk, hogy egész életünknek, hétköznapi munkánknak is az Úr dicsőségét kell szolgálnia, akkor már nem is olyan idegen ez a sok – első pillanatra számunkra fölöslegesnek látszó – rendelkezés. Végül van a fejezetben néhány egészségügyi előírás. egy bizonyos határidőn túl nem szabad a húsételt vagy tisztátalan dologgal érintkezésbe került ételt megenni. Ha a korabeli higiéniai viszonyokra, az óriási fertőzési veszélyre gondolunk, ezek igen fontosak voltak. Vallási rendelkezésként szigorúbb volt a betartásuk, betartatásuk. Ezekben is az Úr népe iránti óvó szeretetét dicsérhetjük.