(24) „Elvittétek isteneimet…” (Bír 18)

A törzsi egoizmus és a filiszteus túlerő miatt (vö. Józs 19,47) Dán törzsének nincs megfelelő törzsi területe (1), ezért vezetőik kémeket küldenek ki új lakóhely felkutatására. Ezek jelentése alapján (2–10) azután elindulnak Efraim hegyvidéke felé, legalább is a törzs egy része (11). Útba ejtik Míká lakóhelyét, elrabolják családi szentélyének faragott és öntött bálványszobrát (14-17), és a betlehemi lévitát is magukkal viszik (18–20). Továbbhaladva elfoglalják Lajis földjét (27), ahol letelepednek, és az újjáépített várost a törzs ősatyjáról, Dánról nevezik el (28–29). Mivel ezt a területet tekintik Istentől kapott örökrészüknek (vö. 10), ez lesz központi szentélyük és papi nemzetségük székhelye (30–31). A tárgyilagos leírás ellenére is érezzük az ítéletet: lopás, rablás és vérengzés a dáni szentély alapja, amely az ország kettészakadása után (vö. 1Kir 12) Bétel mellett az északi országrész másik szentélye lett. Azért keletkezhetett, mert abban az időben nem volt király Izráelben (1), mindenki azt tette, ami neki tetszett. Az Úr azonban nem hagyja ügyét: a jogtalan szentéllyel szemben ott áll az Isten törvénye szerinti sílói szentély, benne a szövetségkötés ládájával (31; vö. 1Sám 1). Ő elveszi tőlünk magunk alkotta isteneinket.