(8) „...a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” (1Tim 2,8–-15)

Úgy tűnik, túl magasan van a léc. Pál elmondja a gyülekezet előtti imádság feltételeit. Férfitestvérem, ha kiállsz imádkozni, ha magad után hívsz másokat a könyörgésben, ha vezeted az imaközösséget, akkor rendezned kell a sorokat! És nem a külső, a ruházat, a pallérozott beszéd vagy a választékos, vallásos szókincs határozza meg, ki teheti ezt meg – az élet és szív egyenessége a feltétel. Bűntől tiszta kezek kellenek. Mielőtt másokat hívsz, fordulj oda Istenhez, kérd a kegyelmet, és kötelezd el magad a változásra, őszintén és igazán! A haragot is szükséges kigyomlálni, nemcsak a felszín bosszúságait kell elengedni, hanem a mélyre gyökerezett tövisekkel is meg kell küzdeni, bocsánatot adni és kérni. És csak kételkedés nélkül lehet Isten elé lépni. Ne magadban légy biztos, hanem benne. Milyen jó volna így megérkezni mindenkinek a közös imádsághoz: átélve a bűnbocsánatot, megtapasztalni az egymással való kiengesztelődést, és azzal szilárd meggyőződéssel szólni Istenhez, hogy ő tényleg mindenre képes!