(2) „Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen...” (1Tim 3,1–7)

Pál az elöljárókról is beszél Timóteusnak, a püspök szó szerepel itt, de a korai egyházban ez magában foglalt presbitert, igehirdetőt, pásztort, egyházi vezetőt – mindenkit, aki Istentől feladatot és felelősséget kapott. E sorokat olvasva kettős érzésünk támadhat: egyfelől az egyetértés – így kell ennek lennie –, másfelől a kételkedés, mert soknak tűnik ennyi mindenben rendezettnek maradni... Ha végignézzük a hosszúnak tűnő felsorolást, észrevehetjük, hogy Pál nem szuperembereket keres – egyszerűen normális, tisztességes életet kér. Aki vezet, legyen rendben, és törekedjen arra, hogy úgy is maradjon. És még valami: ne legyenek plusz súlyok az életén, a szívében. Ne terhelje, lassítsa semmi, ne térítse el, a fő cél pásztornak maradni. Ne vigyen a szolgálatba, a pozícióba ballasztként mást – egyéni ambíciót, békétlenséget, pénzéhséget, versengést, önmegvalósítást, emberi ideológiát. Dolgozzon magán Istennel folyamatosan, hogy rendben legyen szülőként, házastársként, polgárként, és legyen szabad arra, hogy Krisztust követve az élre álljon. Imádkozzunk elöljáróinkért, hogy erre törekedjenek, ha szükséges, rendezzék életüket! Imádkozzunk leendő vezetőinkért, hogy értsék Pál sorait, ehhez mérjék magukat, és tartsák ezt a mércét állandóan szem előtt!