(2) „…benned reménykedünk!” (Ézs 33)

A próféta Istennek egy néven nem nevezett zsarnok fölötti győzelmét hirdette meg (1). Ézsaiás a beszédei címzettjeit rendszerint nevesítette, de ezúttal élt azzal a szabadságával, hogy nem tette meg. Így még egyértelműbb a prófécia olvasóinak, hogy olyan kórkép van előttük, amely időtől és korszakoktól függetlenül minden hatalommal való visszaélésre érvényes. Ha az előző fejezetben megfogalmazott próféciákra gondolunk, Asszíriáról lehet szó, ha a könyv nem az idősorrendet követi, akkor másról. A kórkép a lényeg, amely olyan, mint egy röntgenfelvétel. Kóros rendellenességet mutat, s ilyenkor az orvosnak a betegség kezelése a feladata. Függetlenül a személytől, a gyógyulásért ugyanúgy kell eljárnia. Isten a pusztítót pusztulással sújtja, a rablót azzal, hogy őt fosztják ki (1). Amíg ez megtörténik, Isten népe az Úrba veti reménységét. Még pontosabban: az Úrra vár. Nem az a kérdés, mi jön Isten népére, mi következik rá. A kérdés az, ki van a jövendőjében. A próféta azt fogalmazza meg, hogy nem az asszírok vagy valaki más által bekövetkező szenvedés és pusztítás, hanem az Úr. Ebben a próféta idején és a mi időnkben is nagy vigasztalást találhatunk. Ezért benne reménykedjünk, őt várjuk!