Van tovább...
A szervezés kezdetekor nagy kérdés mindig: ki legyen az előadó és mi legyen a téma? Mi az, ami a mai fiatalokat, a konfirmandus korosztályú, 7-8. osztályos diákokat érdekli. Ki tudhatná jobban, mint egy olyan valaki, aki ifjúsági munkában (is) dolgozik, mert történetesen egyházmegyei ifjúsági referens. Amikor megkerestem, hogy eljönne-e közénk szolgálni, azonnal igent mondott. Amikor pedig megkérdeztem, hogy tudja-e, hogy mi lesz a téma, akkor ennyit írt vissza: Van tovább… Majd egy kis gondolkodási idő után írta tovább is a körvonalazó gondolatait: "Mert mindig van tovább. Van tovább a konfirmáció után is. Van tovább az örömök és a nehézségek után is. És van tovább akkor is, ha mindent reménytelennek látunk, mert mindig van kire felnézni. Sőt van tovább is, a halál után is, hiszen van mennyei ország!" Érdekes, felcsigázó? Számomra az volt az első perctől kezdve! És már akkor tudtam, hogy egy tartalmas napnak nézünk elébe!
Pünkösd, vagyis a konfirmáció után, Szentháromság vasárnapja előtti péntek volt a kitűzött dátum. Sorban a harmadik Konfirmandus Találkozó volt ez a Nagykunsági Egyházmegyében – gondolván, hogy ennyi idő alatt elég rutint szerzett az ember, nagy elánnal kezdtünk bele a szervezésbe. "Tudjuk már, hogy milyen az effajta találkozó, tudjuk mit akarunk." Egészen addig volt ez így, amíg meg nem láttuk azt a létszámot, amely után kikerekedett a szemünk. A tavalyi 123 fős létszám után most közel ötven (!) fővel voltunk többen! Áldott teher az, amikor azon kell gondolkodnia az embernek, hogy mit is csináljunk!
No nem a közös programrészre gondolok, mert az ment a maga rendjében. Reggel 9 órára vártunk mindenkit a Mezőtúr-Belvárosi református templomba, hogy egy közös énekléssel nyissuk meg a napunkat. Ebben a helyi gyülekezeti ifjúsági zenekar segített, de voltak olyan bátor fiatalok más gyülekezetből, akik kiálltak, és együtt énekeltek velünk. A nyitó áhítatot pedig Veres Péter, a nap előadója tartotta, aki már ekkor felélénkítette a kis csapatot mondanivalójával az Ige fényében, amely az 1Móz 12,1-3 volt. Rövid szünetet követően pedig folytatta is mondanivalóját egy nagyon szívhez szóló előadással, amely tele volt képi elemekkel – nem a kijelzőn, hanem kézzel foghatóan! Mindent nem lehetne leírni, nem is próbálkozom vele – aki kíváncsi, hívja meg Pétert, mert megéri meghallgatni!
Bevett szokás már a találkozókon, hogy csoportbeszélgetésen próbáljuk elmélyíteni a témát, és ez most is így zajlott. 10 csoportban, 10 különböző helyszínen beszélték át a témát újra a fiatalok a csoportvezetők segítségével és mindannyiunk véleménye megegyezik: reméljük, hogy sikerült magukkal vinni olyan mondatokat, gondolatokat, amelyek később támaszt adhatnak nekik az élet szebb, és kevésbé szép pillanataiban is!
A Mezőtúri Református Kollégium étkezőjében tálalt gyros tál elfogyasztása után lehetősége volt a fiataloknak testi-lelki elmélyülésre. Imaséta, templomtorony és városháza-toronymászás, teremfoci, kézműves- és drámafoglalkozás, muzeális szatócsbolt látogatás, bibliai tőzsdejáték – mind lehetőség volt arra, hogy elvonuljon mindenki a maga választotta kikapcsolódásra. Hogy azután újra összegyülekezzünk azon a ponton, ami most is, mint oly sokszor központi találkozási hely: a templomban. Rövid éneklés után újra az Igén volt a hangsúly: Mihalina László és Mihalináné Lipták Judit helyi lelkipásztorok hirdették az Igét az ApCsel 2,42 alapján. Egy nagy közös éneklés után pedig elindult mindenki haza.
Hogy mivel? Amit láttunk: sok mosoly, új barátságok, ismeretségek, új énekek, tartalmas üzenet a lelki puttonyba. Amit pedig remélünk: sok-sok elvetett mag, amely reméljük, hogy egyszer kicsírázik, szárba szökken, mert jó talajba érkezett, és Krisztus Urunk ígéretéhez mérten 30, 60, vagy akár 100-szor annyit terem. Mi pedig visszük magunkkal imádságban ezeket a fiatalokat! És kívánjuk, hogy találják meg a helyüket a gyülekezeteikben, hiszen tudjuk: az Ifjúság Szolgálatának Éve van idén a Református Egyházban. Reméljük, hogy igaz lesz rájuk a 100. zsoltár 2. verse: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!”
Végül úgy illik, hogy itt is megköszönjem a segítséget mindazoknak, akik a nap folyamán bármilyen módon segítettek ennek a napnak a megszervezésében, lebonyolításában, a zenélésben, éneklésben, szolgálatban, játékban! Közönjük az egyházmegye, azon belül Nt. Koncz Tibor Esperes Úr támogatását! Álljon itt zárszóként a 100. zsoltár folytatása: „Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (2.v.)
Találkozzunk egymással ősszel az Egyházmegyei Ifjúsági Találkozón!
Az esemény képekben:
Tiszántúli Református Egyházkerület
Szöveg és fotók: Éger Ádám ifjúsági referens, Nagykunsági Református Egyházmegye