„Lélegezz fel!” – hosszú út és mély beszélgetések az idei Csillagponton

Zánkán jártunk a Csillagpont Fesztiválon, ahol a Kárpát‑medence református fiataljai gyűltek össze néhány napra. A különböző program és a közös alkalmak mellett tiszántúli szervezőket és önkénteseket kérdeztünk arról, mit jelentett számukra az idei téma és milyen volt a hangulat a Balaton partján.

A zánkai Csillagpont Fesztiválon idén is több ezer fiatal találkozott a Kárpát-medencéből, hogy többszáz program közül válasszanak és lelkileg is feltöltődjenek. A fesztivál minden második évben ad alkalmat a találkozásra, ahol a koncertek, előadások és közösségi alkalmak mellett az elmélyülésre is hangsúlyt fektetnek – ennek hátterében pedig egy egész csapat dolgozott. Közéjük tartozott Petkes Piri, a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet egyik lelkésze, aki idén a lelki munkaág vezetőjeként szolgált. Mint mondta, még úgy is magától értődő volt a szolgálat elvállalása, hogy Debrecentől Zánka jóval messzebb esik.

„Nagyon izgalmas látni a csillagpontos életemet – idézte fel. – 2013-ban még résztvevőként kezdtem Mezőtúron, aztán ’15-ben Tatán is ott voltam, utána Debrecenben már kiscsoportvezetőként szolgáltam, a legutóbbi zánkai Csillagponton már a kiscsoportvezetőkért feleltem. Most pedig felkértek, hogy vezessem a lelki munkaágat.” A döntés azonban nem ment könnyen: „Egy hónapig imádkoztam azért, hogy elvállaljam-e, mert nem tudtam, mivel jár. Végül igent mondtam – és most itt vagyok, már hatodik napja.”

Az idei tapasztalatokról mesélve érezhető volt az őszinte lelkesedés: „Már az előkészítő napokon is éreztem, amikor csak az önkéntesek voltak itt, hogy Isten jelen van. Sok imádság előzte meg ezt az egészet, hogy a fesztivál tényleg Istenközpontú lehessen. És azt látom, hogy ez nemcsak a résztvevők felé igaz, hanem felénk, önkéntesek felé is: látjuk, hogyan munkálkodik Isten egymás által, egy-egy reggeli áhítaton keresztül.”

A lelki munkaág minden nap tartott megbeszélést, ahol a különböző csoportok vezetői beszámoltak arról, mi történt aznap. „Jegyzetelek, és nem győzöm írni a hálákat, a csodákat. Halljuk, hogyan indulnak el megtérések, hogyan tudnak a lelkigondozók segíteni egy-egy nehéz esetben. Látjuk, hogy együtt lépkedünk a fellélegzés felé” – foglalta össze.

Ez a „fellélegzés” nem véletlenül került szóba: az idei Csillagpont mottója ugyanis a Lélegezz fel! volt – ezzel a szorongás témáját járták körül, amely sok fiatal életében aktuális. „Már tavaly augusztusban elkezdtünk dolgozni ezen egy munkacsoporttal – idézte fel Piri. – Az volt a kérdés, mit akar üzenni Isten a fiataloknak a 2025-ös Csillagponton. Egymásra hangolódtunk, imádkoztunk, és egyre erősebben fogalmazódott meg bennünk ez a gondolat: Isten ott van a nehézségeinkben, a szorongásainkban is, ezt szerettük volna megmutatni.”

A munkaágvezető hozzátette útravalóul: „Tudjuk, hogy nem mindenkinek oldódik fel minden szorongása, mire véget ér a Csillagpont. De azt szeretnénk, ha mindenki elvinné magával azt az élményt, hogy az Úristen ott van minden egyes helyzetünkben. Ebbe lehet kapaszkodni.”

Lelki tank

„A tiszántúli püspök nem engedheti meg magának azt, hogy ebből ne részesüljön” – fogalmazott Fekete Károly, amikor arról kérdeztük, miért vállalta a legalább ötórás utat oda és ugyanennyit vissza. „Itt vannak kerületünk számos gyülekezetének ifjúsági csoportjai, itt vannak az iskoláink tanulói, és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem önkéntesei is. Én is szeretnék gazdagodni általuk, és ennyi fiatalt együtt látni jó kedvvel, az Ige körül, bőséges programsorozattal – ez felemelő. Nem foszthattam meg magam ettől a lehetőségtől.”

Mint mondta, az út hosszúsága nem számított: „Ha a fiatalok meg tudják tenni ezt egymásért és az Úristen Igéjéért, akkor egy püspöknek minimum ennyit meg kell tennie. Nagy örömmel jöttem.” Az esti istentiszteleteket és a napi összefoglalókat is figyelemmel kísérte online, és megérintette, amit látott. „Ami az igei üzeneteken túl megfogott, az a lelkesedés. Minden második vagy harmadik megszólaló arról beszélt, milyen sokat ad az együtt éneklés, Isten dicsőítése. Olyankor a lélegzetvétel nemcsak túléléshez segít, hanem valamit hozzá is ad a másikhoz. Ez a lelki állóképességet gyarapítja.”

Fekete Károly szerint erre az állóképességre ma különösen nagy szükség is van, mert „a lélek mindennél érzékenyebb, könnyebben kimerül”. Ha viszont a lelki tank meg van töltve, akkor a legnehezebb időkben is átsegít sok mindenen. „Remélem, minden résztvevő fellélegezve tér majd haza, megtapasztalva, milyen Isten szabadítása – tette hozzá. – Ha a lelki tankot sikerül igazán feltölteni, akkor a legnehezebb időkön is át tud segíteni egy lélegzetvétel – azt kívánom a fiataloknak, erre találjanak rá.”

Önkéntesség és személyes fejlődés

A Csillagpont szervezői és önkéntesei sokféle feladat, vizsga, munka vagy épp személyes mérföldkő mellől érkeztek, mégis örömmel vállalták a szolgálatot, mert hisznek abban, hogy érdemes itt lenni és tenni a közösségért. Szabó Vica, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem idén végzett hallgatója a lelkész munkacsoport koordinálásáért felelt, egy különösen zsúfolt nyár közepén érkezett Zánkára.

„Most végeztem az egyetemen, az Egységes Lelkészképesítő Vizsgára készülök, és közben az esküvőnket is szervezzük – sorolta. – A Csillagpont iránti szeretetem mégis elhozott, ez nem volt kérdés. Nagyon szeretek a szervezés közepében lenni, beszélgetni a lelkészekkel, felvenni a fonalat, segíteni. Ezért vállaltam most is.”

„Mostanra már könnyebbek a napok, bár fáradt vagyok – vallotta be Vica. – Magam is küzdök a szorongással, sokszor nyomaszt, hogyan oldjam fel az aggodalmaimat, hogy ne vegyem el a saját örömömet. Nagyon vártam ezt az idei találkozót, hogy ebben is erőt kapjak.” Ezzel együtt önkéntesként nem mindig jutott el a programokra, de sokat fejlődött abban, hogy lelkileg és teljes figyelemmel jelen legyen. Úgy látta, az utolsó napokra még sok feladuk lesz, de egy percig sem bánta, hogy igent mondott az önkéntességre: „A munkacsoportunknak lesz még egy lelkészi kimosakodása, ahol feldolgozzuk, mi történt a kis csoportokban. Szombaton úrvacsorát osztok majd, és persze jön a pakolás, a lezárás, az elköszönés – ezek mindig sok váratlan feladatot hoznak. De azt hiszem, megéri.”

Kérdések a hivatásról

A Csillagpont forgatagában nemcsak a lelki és interaktív programok kaptak helyet, hanem az is, hogy a fiatalok választ kereshessenek lehetséges hivatásaik kérdéseire is. A Lehetőségek Piacán felállított TeolPontnál például a magyarországi teológiák mutatkoztak be. Itt találkoztunk Lőrincz Johannával, aki a Debreceni Református Hittudományi Egyetemet képviselte.

„Az egyetemünk idén is meghívást kapott, hogy legyünk jelen a Csillagponton – magyarázta. – Az a feladatunk, hogy válaszoljunk a résztvevők kérdéseire, információt adjunk a teológiákról. Nagy örömmel mondtam igent erre a felkérésre, hiszen nemrég még diákvezetőként, szeniorként szolgáltam az egyetemen. Most már átadtam ezt a tisztséget az utódomnak, de vele, és Koós Sándor volt szenior helyettessel hárman képviseljük a debreceni teológiát.”

Johanna sem először járt Csillagponton, ez a második alkalom, amikor a teljes hétre érkezett. „A debreceni Csillagponton annak idején csak napijeggyel mentem be egy koncertre, de két éve Zánkán már önkéntesként kiscsoportot vezettem.” Az idei témához és mottóhoz személyesen is tud kapcsolódni, mivel épp a lelkészi hatodév helyszínére várt: „Most végeztem az ötödévet, és várom, mikor érkezik az e-mail, hogy hol kezdhetem augusztusban a gyakorlati évemet. Nagyon izgatott vagyok, és tényleg várom, hogy fellélegezhessek.” Ehhez a témához azonban nemcsak személyesen, hanem a TeolPont programjaival is kapcsolódtak, céljuk volt elmondani, ők maguk miben találták meg azt a közösséget, azt a lehetőséget, amiben a teológián a tanulás és a rengeteg program mellett valóban fel tudtak lélegezni.

„Nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy lesz a nyüzsgés a TeolPonton, de hála Istennek, szinte állandóan tele vagyunk. Ebédtől vacsoráig várjuk az érdeklődőket és tényleg sokan jönnek – teszi hozzá. – Akár a sárospataki, a budapesti, a pápai vagy a debreceni teológia érdekli őket, igyekszünk minél több hasznos információt adni – legyen szó a felvételiről vagy az egyetemi életről.”

Ahogy teltek a napok Zánkán, ismét bebizonyosodott, hogy a Csillagpont több egyszerű fesztiválnál: találkozás Istennel, egymással és önmagunkkal. A szolgálók és a résztvevők történeteiből, tapasztalataiból formálódott egy közös tér, ahol közösség és a kapcsolódás valóban erőt adott. És talán ez lett a legfontosabb üzenete: volt lehetőség fellélegezni.

A megszólalókon túl sok más tiszántúli önkéntes, szolgáló és résztvevő is érkezett Zánkára. Gyülekezetekből, iskolákból, különböző városokból jöttek, hogy együtt építsék azt a közösséget, amelytől a Csillagpont igazán különleges lett. Az áhítatok és a fesztivál képei visszanézhetőek a Csillagpont Facebook-oldalán.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Csillagpont