Lelki utak képekben

„Ez a kiállítás kicsit más, mint a festménykiállítások többsége, hiszen leegyszerűsített képeket, monokróm festményeket láthatunk itt. El tudom képzelni, hogy az ilyen jellegű képek imádság közben születhetnek meg, hiszen – lemondva a nagy szimbólumokról, a figurákról, és a szemet gyönyörködtető színkavalkádról – az önkiüresítésről szólnak. Krisztus is kiüresítette magát, hogy bennünket a teljességre juttasson” – vont párhuzamot Kolozsvári Edit alkotásai és az evangélium között a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Fekete Károly a megnyitót megelőző istentiszteleten a 130. zsoltárból hirdetett igét, kiemelve, hogy a mélység lehet fordulópont az ember Istennel való kapcsolatában.

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke

„Amikor megszületik a szánkban az Istenhez kiáltás, akkor a mélység állapotából eljutunk az Isten színe elé, és el tudjuk mondani, hogy »Várom az Urat, és bízom ígéretében«. Arra bíztat bennünket Urunk, hogy a várakozás felszínétől eljussunk a várakozás mélységéig” – fogalmazott a tiszántúli püspök.

Vida Máté, a Kismarjai Református Egyházközség lelkipásztora felidézte, hogyan kérte fel Kolozsvári Editet egy kiállítás megrendezésére, majd elmondta, hogy mindannyian kereső emberek vagyunk.

Vida Máté, a Kismarjai Református Egyházközség lelkipásztora

„Keressük a lelki békességet, keressük az Istent, keresünk valamit, ami a látható világon, a kézzelfoghatón, a megtapasztalhatón túl mutat. Ez a kiállítás itt a szakrális térben azért nagyszerű, mert ez a képsorozat ebben a formában kivetíthető minden lelki sérülésre. Aki eddigi élete során gyászolt már emberi kapcsolatot, az teljes mértékben tud azonosulni a kiállítással. De ahogy az igehirdetés is üzente: minden mélységből van kiút” – tette hozzá Vida Máté.

Kolozsvári Edit festőművész

Kolozsvári Edit festőművész a tárlattal kapcsolatban elmondta: a koncepció során a templom egyik oldalában a sötétebb tónusú képek kaptak helyet, míg azzal szemben a világosabb, színes festmények láthatók, amelyek a lélek felszabadulását ábrázolják. Kiemelte többek között, hogy a képeken megjelenik az önmarcangolás, a társas magány és a rabság kérdésköre is. A másik oldalon az arany a fény és a gyógyulás üzenetét hordozza, a piros szín árnyalatai pedig az Istennel és a közösséggel való párbeszédre és az ebből fakadó szabadságra utalnak.

A kiállítás 2025. augusztus 20-ig látható a kismarjai református templomban.

A megnyitó képekben:

Tiszántúli Református Egyházkerület

Fotók: Dobó Imre