Egyházkerületünk püspöke és főjegyzője részvételével mutatták be a Reménytövis – Kortárs keresztény versantológia című kötetet

A Kálvin Kiadó gondozásában megjelent, Kisfaludy Zsófia színésznő által szerkesztett versválogatásból kiderül, hogyan látja Istent és Jézus Krisztust az elmúlt három és fél évtized 130 költője. A 2025. szeptember 8-án a Magyar Művészeti Akadémia székházában tartott könyvbemutatóról a Magyar Kurír számolt be.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hírportáljának tudósítása szerint a megjelenteket Csáji László Koppány, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet igazgatója üdvözölte. Köszöntőbeszédet mondott Galsi Árpád, a Kálvin Kiadó igazgatója is, aki a 139. zsoltárból idézett: „Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy” (Zsolt 139,4–9). Galsi Árpád kifejtette: ezek a sorok erőteljes képekkel és szavakkal, ma is értékelhető költői kifejező erővel mutatják be, milyen közel kerülhet egymáshoz az isteni és az emberi, a kijelentés és a formálódó emberi szó, a megfoghatatlan megsejtéséből fakadó vonzás és menekülés, a bizonyosság és a bizonytalanság, a remény és a tövis.

A Kálvin Kiadó igazgatója szerint a versantológia alcímében szereplő keresztény jelző nem feltétlenül a verseknek, hanem sokkal inkább annak a jelzője, ahogyan a szerkesztő, Kisfaludy Zsófia felismerte a költeményekben a szavak zsoltáros megfogalmazását, hogy végül aztán 130 költő közel 300 verse nekünk, mai olvasóknak társunkul szegődhessen abban, ahogyan vagyunk, élünk, érzünk, Isten háta mögött, és/vagy Isten színe előtt.

Galsi Árpád idézett Steinbach József református lelkipásztor, püspök kötethez írt ajánlásából:

„Antológiánk az igére hangol, az üzenetet élettel telivé, maivá formálja, gyönyörködtet; olyan emberré formál, aki látja létének törékenységét, halandóságát és gyarlóságát, ezért emberen túli, isteni, valóságos, azaz krisztusi megváltás után kiált. Ez a kötet jobb emberré formál, keresőket kézen foghat, kétkedőket gyógyíthat, csüggedőket vigasztalhat, odavezethet Isten szeretetéhez, elmélyítheti hitünket; ha pedig jobb emberekké leszünk, akkor életünk olyan gyümölcsöket terem, amely másokat táplál, és nem erővel vagy hatalommal, hanem krisztusi lelkülettel merészelünk jelen lenni ebben a világban, az örök élet tágasságában.”

Ezt követően kerekasztal-beszélgetésre került sor, melynek résztvevői voltak: Fazakas Gergely Tamás egyetemi docens, irodalomtörténész, a könyv lektora, egyben a Tiszántúli Református Egyházkerület presbiteri főjegyzője; Fekete Károly, az egyházkerület püspöke; Mezey Katalin Kossuth-díjas író, költő, a könyv egyik ajánlója; valamint Kisfaludy Zsófia színművész, a kötet szerkesztője.

Fazakas Gergely Tamás hiánypótlónak nevezte a kiadványt, mert olyan válogatás, amely csak a kortárs irodalommal foglalkozik, és meghúz egy radikális vonalat – 1990 –, még soha nem készült a magyar vallásos keresztény költészetből. Hiánypótló a versantológia abból a szempontból is, hogy Kisfaludy Zsófia nem tematikusan, nem is műfajilag szerkesztette meg a kötetet, hanem a Szentírás igéi alapján. Így aztán a közel 300 vers úgy kapcsolódik egymáshoz, mint korábban még soha: felelnek egymással. Az antológiában szereplő, 1990–2022 között íródott versek nem mindegyike ismert. Kisfaludy Zsófia viszont megismerteti ezeket a költeményeket is a költőkkel, írókkal, művészekkel, irodalmárokkal, olvasókkal. A kötet lektora elismerte: bár rengeteget olvas, nem vette észre, hogy ilyen sok istenes, transzcendens vers született volna az elmúlt harmincöt esztendőben.

Mezey Katalin költő, író, a könyv egyik ajánlója hatalmas, ihletett válogatásnak nevezte Kisfaludy Zsófia szerkesztését. A kiadvány nagy erénye, hogy azokat a verseket gyűjtötte össze, amelyekre nem figyelt oda az elmúlt hetven év irodalmi, kulturális élete. Nem számított erénynek Istenről írni, sőt… „Jobb ízlésű” szerkesztő elfordította a fejét, ha ilyen témájú művel találkozott, vagy ha valami oka volt, hogy mégiscsak közölje a verset, behunyta a fél szemét.

A modernitás szembefordul Isten létével és mindenkivel, aki a Teremtő létét valamilyen módon érzékeli, bemutatja, vallja – véli Mezey Katalin. A kötetben olyan emberek verseit olvassuk, akik életük egy pontján szükségét érzik, hogy kapcsolatot teremtsenek a legfőbb forrással. Akik már nem élnek közülük, azokról elmondhatjuk: erős csapattal képviselik magukat az istenes verseket író költők a mennyországban.

Fekete Károly püspök leszögezte: a válogatás a Szentírás sokhangúságát idézi. A Bibliában sok a rejtett líraiság, és ez inspiráló. Azok a fülek, szívek, akik egy-egy mozzanatot meg tudnak ragadni, vagy kifejteni egy kulcsszót, mert ez nekik sokat jelentett, vagy kételyt okozott, kérdéseket vetett fel, ez az üzenet óriási ajándék, és azt a reménységet veti fel – ahogyan az a címben is szerepel –, hogy megújulhat az igelátásunk, és az igéről való beszédünk, mert nagyon avíttá váltunk, rettenetes közhelyeket hallok én is”. A püspök elismerte: istentiszteleteiken sok a szöveg, ami elnyomja a lényeget, és emiatt elsikkadnak azok a tűpontos, fontos üzenetek, amikre vágynak a hívek és a lelkipásztorok is. A tövist is érzi ebben a kötetben, mintha „tövis adatott volna a testünkbe nekünk, református gyülekezeteinknek, hogy nem tudunk megszabadulni olyan kliséktől, amik már nem állnak jól. Nemcsak esztétikailag, formailag, de teológiailag sem. Kell egy új hang, egy új szempont, ami rávilágít arra, hogy az ige a mai ember számára egészen új hangon tud megszólalni. Az antológiában szereplő sok versben van textus, ami nem csak egy mottó, amit odabiggyeszt a költő, hanem az neki egészen a szíve közepéig hatolt, és ezt bontja ki. Lehet, hogy nem az első sorokban, de ha figyelmesen olvassuk, a végén kiderül: ez neki életbe vágóan fontos." Fekete Károly püspök megérezte, megköszönte ezt a hagyományba illeszkedést; úgy fogalmazott: ez olyan erőt ad, amellyel képesek lesznek megszólítani az említett sokhangúságot. Ezekben a versekben a gondolat mélysége óriási ajándék és példa, még akkor is, ha a lelkipásztor nem tudja azonnal, direkt a szószékre vinni. „Az értelmesen elmondott gondolatok sokszor mélyebbre jutnak, mint a mi sablonjaink” – tette hozzá.

Kisfaludy Zsófia, a verseskötet szerkesztője felidézte: ez nem az ő ötlete volt, a Jóistentől kapta feladatul a munkát. Pontosan emlékszik a napra, amikor Isten megszólította, és arra buzdította, hogy keressen, gyűjtsön és olvasson kortárs istenes verseket. Ezt követően jelentkezett az MMA hároméves ösztöndíjprogramjára, és innentől kezdve Isten vezette ezt a „csodát”. Kisfaludy Zsófia szerint nem lett volna lehetősége ekkora nagy merítést végezni, ha nem alakítja úgy Isten az életét, ahogyan alakította. Végig a tenyerén hordozta. A kisfia most lett egyéves. A várandóssága idején és a kisfia születése utáni hat hónapban, amikor gyermeke az ölében aludt, tudott dolgozni a köteten. Fazakas Gergely Tamás, a könyv szerkesztője közbevetette: Kisfaludy Zsófia egy nappal a szülése előtt adta le a kötetet, két héttel utána pedig már a javításokat végezte.

A könyvbemutatón közreműködött Hűvösvölgyi Ildikó (Kisfaludy Zsófia édesanyja) Kossuth-díjas színművésznő; Császár Angela Jászai Mari-díjas színésznő; két Jászai Mari-díjas színész, Kautzky Armand és Lux Ádám; Kisfaludy Zsófia színművésznő és Barkó Laura előadóművésznő. A kötet az MMA Ösztöndíjprogramja támogatásával jött létre. A versantológiából elkészült 32 vers hangfelvétele, melyek a remenytovis.hu oldalon meghallgathatók.

A könyvterv és a tördelés folyamatát Mikáczó Kamilla, a Tiszántúli Református Egyházkerület munkatársa segítette.

Az esemény képekben: