Egymásra találó generációk

„Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak,
véneitek álmokat álmodnak,
ifjaitok látomásokat látnak.”
(Jóel 3,1 és ApCsel 2,17b)

Református egyházunkban 2025 az ifjúság szolgálatának éve. Szeptember 21-én, vasárnap országosan hálát adunk azért, hogy gyülekezeteinkben több generáció él. Jó lenne, ha nem csak egymás mellett élnének, hanem egymásra is találnának.

Az egyház nemzedékeinek életprogramja Jóel próféciája, amely újra töltve Péter pünkösdi prédikációján keresztül hozzánk is el akar érni.

A látásnélküliség, illetve az álmodozók valós és virtuális világot létrehozó igyekezetében az egyetlen normális és reményteli előretekintést az álomlátó vének és látással bíró ifjak egymásra találása és összekapaszkodása adhatja meg.

Az igazi felnőttség, bölcsesség programja, hogy mer álmodni. Az álom mindig merész, nem földhöz ragadt. Szükség van arra, hogy a múltat a jelenben, a tegnapot a mában valakik merjék megélni a tapasztalatukkal, a hitismeretükkel eligazodni segítve. „Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget” – tanít a zsoltáros a 127. zsoltárban. A mélyből előhozott élmény mindig Istenig megy, Őt akarja feltárni. A bölcs gazda kitárja tárházát, ó-t és újat hoz elő és szétosztja gazdagon. Akik egy ilyen Lélekkel feltöltött életet képviselnek, azoknak korosztálytól függetlenül, jó a közelükben lenni. Álmodni merni – ez a program egyik fele.

A másik fele a programnak fiatalos, ifjan tartó célkitűzés: látni akarni. Előre-látni, azaz áttörni gondolatban az idő - a tér - a logika korlátait, felemelkedni, felülről nézni a mindennapokat, az életet, a feladatokat, a csalódásokat és a küszködéseket, no meg a másik embert, aki segítőtárs, munkatárs, olykor vetélytárs. A Lélek ajándéka az, hogy jövőt mutat a jelenben. Látással bírók kellenek ma, mert burjánzik a látás nélküliség, a máról-holnapra élés távlattalansága. Sok ifjú félelme az alulteljesítés kudarca. És vannak ifjak, akik fantaszták, akik látnak valamit, de nem a földön, hanem a fellegekben járnak, megvalósíthatatlan célokkal kacérkodnak, és csodálkoznak, hogy egy „sci-fi-világ” törvényszerűségei nem működnek a szürke hétköznapokban.

Éppen ezért együtt kell a nemzedékeknek közösen a Lélek erőterébe jutni, és engedni, hogy találkozásaik egymásra találásra vezessenek, és közben megtörténjen a Lélek kiáradása, mert az egyház életprogramjához elengedhetetlenül szüksége van az álomlátó vénekre és a látással rendelkező ifjak nemzedékére, vagyis korosztálytól függetlenül, mindannyiunkra szüksége van az Egyháznak és az Egyház Urának!

Legyen és maradjon a továbbiakban is Isten áldása az ifjúsági szolgálatért fáradozókon!

Fekete Károly