A generációs különbségek megismeréséről és megértéséről szólt a nőszövetségi csendesnap
Az áhítat szolgálatát Nt. Hadházi Tamás esperes úr tartotta. Igei üzenetét a Józsué 1,4-9 szakaszra építette, emlékeztetve bennünket arra, hogy bár sokszor megrettenünk az előttünk sokasodó feladattól, jusson eszünkbe, hogy nem vagyunk egyedül, az Úr mindig velünk van, nem hagy el bennünket.
Hadházi Tamás, a Debreceni Református Egyházmegye esperese
A délelőtti program folytatásaként meghallgattuk dr. Kis Klára egyetemi docens előadását „Bezzeg az én időmben” címmel. Az előadásban a generációk együttélésének kérdéseit járta körül. Hallhattuk, hogy „a generációkban láncra fűzve létezünk nemzedékről nemzedékre, ez erőt ad és alázatra is tanít. Az aranyfonal Isten változtathatatlan hűsége, ami egyben tartja ezt a láncot" – fogalmazott a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi docense. Hozzátette: az Ószövetségben a törvény átadásán a következő generációk élete múlott. "Ma olyan, mintha ez az átadás nehezebben menne. A generációk kritikusan figyelik egymást és vélekednek egymásról. Ha kellőképpen el tudunk távolodni a kérdéstől, akkor már nem problémaként tekintünk a generációk különbségeire, hanem olyan adottságként, melyhez alkalmazkodni kell. Sokszor elítéljük a fiatalabb generációkat, de meg kell hallanunk őket, hiszen rengeteg nehézséggel néznek szembe, melyeket az előző generációk hagytak rájuk" – emelte ki dr. Kis Klára. Példaként említette az álságos, hazug, kaotikus környezetet, a tények hiányát, a túl sok választási lehetőséget, a választási kényszert, az online tér túlzott hatásait, az agresszív világot, a tönkretett környezetet és a reménytelen jövőt.
Dr. Kis Klára, egyetemi docens
„Valójában az igazi határok nem a generációk között húzódnak. A határ: igazság-hazugság, tisztesség és becsület mentén van.” Ahogy fogalmazott: a Biblia tartalma interkulturális és intergenerációs, a lélek gyümölcse pedig mindenkié. Végül feltette a kérdést, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy a generációk jobban értsék egymást. "Ehhez mindenképpen élő kapcsolatra van szükség, nélkülözhetetlen a személyes kapcsolat, és az aktív jelenlét, hiszen Jézus Krisztus is arra hívta el a tizenkét tanítványt, hogy Vele legyenek" – zárta előadását.
Délben volt lehetőségünk, hogy egy kicsit beszélgessünk egymással, amíg a finom ebédet és a szorgos asszonykezek által készített sok-sok süteményt elfogyasztottuk. Az ebéd után a délelőtt meghallgatott előadással kapcsolatos kérdéseket lehetett feltenni, ami segített a téma elmélyítésében. A nap zárásaként dr. Fazakas Gergely Tamás irodalomtörténésztől hallottunk előadást „Jókai és Debrecen” címmel. Elmondta, hogy az olvasás is minta, mintaadás alapján tanuljuk, ez is generációk közötti tudásátadás. Sajnos az olvasás népszerűsége is csökken, de azért vannak bíztató példák is.
Dr. Fazakas Gergely Tamás irodalomtörténész, a Tiszántúli Református Egyházkerület presbiteri főjegyzője
Előadását arra a vonalra építette, hogy Jókai hányszor járt Debrecenben. Az író Debrecent mindig szerette, a Kollégiumról mindig jó véleménye volt, műveiben is ez jelenik meg. Bizton állíthatom, kedvet kaptunk ahhoz, hogy elővegyük Jókai azon műveit, melyek Debrecennel kapcsolatosak.
Gyorsan eltelt a napunk. Hálás a szívünk minden percéért.
Köszönjük Esperes Úrnak, hogy velünk töltötte a délelőttöt, az előadóinknak, hogy elfogadták a felkérésünket, Gál-Győri Mártának, hogy mosolygós lelkesedésével gitáron kísérte az énekléseinket, a nőszövetségeknek, hogy az idejüket a közös együttlétre szánták. Külön köszönjük a Debrecen-Tégláskerti Református Egyházközség lelkipásztorának, Vas Sándornak és feleségének, Vasné Faragó Gabriellának, valamint a gyülekezet asszonytestvéreinek a rengeteg háttérmunkát, amivel biztosították, hogy minden gördülékenyen menjen.
Mindezért Istené legyen a dicsőség!
Tiszántúli Református Egyházkerület
Szöveg: Tarcsai Judit nőszövetségi összekötő, TTRE
Fotó: Máté Gyuláné és Miskolczi János