Jobbra várás

A hétre ajánlott zsoltár református egyházunkban a Zsoltárok könyvének egyik legrövidebb szakasza, a 123. rész: „Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz! Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, míg meg nem könyörül rajtunk. Könyörülj, Uram, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal! Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.” Mennyi minden kavarog bennünk is: ígéretek és vádak, bizakodás és bizalmi válság, gúnyolódás és gőg, reménység és csalódás. Ránk tör a hontalanság magánya, és csábít a „valahol otthon lenni a világban” érzése is. Szorító tud lenni az állástalanság és a munkaláz, a fenyegető nyomor-veszély és a meggazdagodás igézete. Egyszerre tud uralni bennünket a kiüresedés és a túltelítettség, a kiégés és a „torkig vagyok” állapota. Ugyanakkor bennünk van a jobbra várás kívánsága is.  

Urunk!

Gondviselő szereteted életfontosságú a számunkra, amelyik ha nem lenne, úgy tudna hiányozni, mint az otthon biztonsága, mint a mindennapi kenyér, mint a szomjat oltó víz, vagy mint a meleget adó ruha.

Köszönjük, hogy könyörületedből könnyebbé vált a Megváltóra találás. Miatta tudjuk: feltekinthetünk bátran, mert nincs áttörhetetlenül bedeszkázva fölöttünk az ég. Vége a gyalázat, az elbizakodottság és a gőg uralmának, mert Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Ámen.