„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23)

Keresztyén emberként, egy gyülekezet tagjaként, egy intézmény tanulójaként, tanáraként, ellátottjaként vagy munkatársaként minden nap igyekszünk odafigyelni a másik emberre.

A tanítás és a diakóniai szolgálat betöltése során szavainkkal, tetteinkkel, mosolyainkkal bizonyságot teszünk erről.

A másokhoz való odafordulás és a teherhordozás mellett önmagunkért is felelősek vagyunk. Szívünkre-lelkünkre, testi-lelki egészségünkre is figyelmet kell fordítanunk.

Advent időszaka lehetőséget ad számunkra a megújulásra. A múlttal való számvetésre, a jelen helyzetünk értékelésére, az Ige tükrébe való betekintésre és a jövőbe való pillantásra. Adventben különös hangsúlyt kap az örök életre vonatkozó bizonyosságunk megélése és hirdetése.

A szívet nem véletlenül tartják az emberi test egyik legfontosabb szervének. A szív a fogantatás pillanatától kezdve egészen a halál pillanatáig, az első pillanattól az utolsóig folyamatosan dolgozik.

Bibliai értelemben véve a szív nem az érzelmek központja, annak ellenére, hogy a mai, (poszt)modern ember érzelmei kiindulópontjának és központjának tartja azt.

Az ókori ember felfogása szerint a szív az ember értelmének, gondolkodásának központja.

A hívő ember a szívével, bölcsességével irányítja az életét, szívének szándéka szerint hozza meg a döntéseit.

A bibliai tanítás szerint a szív az ember legfontosabb kincse. A szívből indul ki az élet.

Az ember jellemét, viselkedését leginkább az jellemzi, ami a szívében van. Ha a szívében szeretet van, szeretettel fordul mások felé. Ha a szívében gyűlölet van, nem tudja igazán szeretni a másik embert, és őt sem tudják igazán szeretni.

Ha a szívünkben békesség uralkodik, és Istennek is helyet adunk benne, akkor békesség fog uralkodni az életünkben.

Ha egyedül kell választanunk a jó és a rossz út között, gyakran nehéz helyzetbe kerülünk.

A tájékozódásukban Isten segíthet minket.

A Szentírás, Isten igéje iránytű lehet a kezünkben. Isten segíthet abban minket, hogy megőrizzük a szívünket. Ha Vele járunk az életünk útján, a szívünk nyugalmat talál.

A hívő emberek élete nem könnyebb, mint az Istent nem ismerők élete. Nekünk is szembe kell néznünk az élet nehézségeivel, nekünk is terheket kell hordoznunk.

Azonban, ha ismerjük, és a szívünkbe fogadjuk az Urat, Ő segít a terheink elhordozásában. Ő segít a számunkra legjobb út kiválasztásában. Ő ad igazi bölcsességet és szeretetet a szívünkbe.

Az Ő segítségével tudjuk igazán megóvni a szívünket.

Isten tegye áldottá az adventi idősszakunkat!

Adjon erőt szívünk és lelkünk épségének és tisztaságának megőrzéséhez!

Hozzon nekünk megújulást advent időszaka, hogy valódi, áldott, békés, meghitt ünnepünk legyen!

Koi Ágnes

Fotónkon a Vértesi Református Egyházközség temploma látható.

...