Akarsz-e látni?
„A világosság tehát itt van egy karnyújtásnyira, de a krónikus szabadosság-vágyunk és magunkuraságunk falat képez köztünk és Isten között” – Tulipán Márton gondolatai december tizenkettedik reggelére.
„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog. Te megszaporítod a népet, nagy örömöt szerzel neki. Úgy örülnek színed előtt, ahogyan aratáskor szoktak örülni; ahogyan vigadni szoktak, akiknek zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd, mint Midján napján. Mert minden dübörögve menetelő csizma és véráztatta köpönyeg elég, és tűz martaléka lesz. Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézsaiás 9,1–6)
Isten olyan próféciát jelent ki népének, amely a nagy nehézségek közepette reményt kelthet a megfáradt lelkekben. Azok a nehézségek, amelyekkel Izráel népének szembe kellett néznie az őket körülvevő pogány elnyomók miatt, ma is fennállnak, mert napjainkban olyan világ veszi körül Isten népét, amely a vallástalanságot és az egy Isten tagadását, figyelmen kívül hagyását szorgalmazza. A nagy sötétség tehát ma is fennáll társadalmunkban, de ma már inkább a mi döntésünk kérdése, hogy akarunk-e világosságban járni vagy sem. A megígért Messiás ugyanis már eljött: Isten emberi testet öltött, tanított, csodákat tett és életét adta minden gonoszért. Ránk akkor vonatkozik a Messiás által kínált megújulás, hogyha elfogadjuk Őt életünk egyedüli urának, és képesek vagyunk háttérbe szorítani a hatalmas büszkeségünket és hatalomvágyunkat.
Advent idején elcsendesedhetünk, és lehetőségünk van újra felismerni, hogy valaki felfoghatatlan áldozatot hozott értünk, azért, hogy élhessünk. Ha tehát Jézus nem jött volna közénk elvégezni a megváltást, akkor talán mi most nem is létezhetnénk, ha pedig mégis, akkor nem lehetne előttünk az a keresztyén reménység, mely szerint az Istenhez való hűséget örökké tartó, boldog élettel koronázza meg az Úr. A világosság tehát itt van egy karnyújtásnyira, de a krónikus szabadosság-vágyunk és magunkuraságunk falat képez köztünk és Isten között. No nem az Úrnak, hanem nekünk. Az Úr a legnagyobb nyomorba is világosságot hozott azoknak, akik megragadták azt. Most, 2025-ben ugyanez a helyzet: ha alázatossá válunk, világosságban járunk; ha viszont maradunk az önrendelkezés mámorító bájánál, akkor sohasem fogjuk meglátni és felfedezni azt az ajándékot, amire karácsony ünnepén kellene emlékeznünk. Szabadosság helyett szabadság Istennel. Ez az az út, amely őhozzá vezet.
Tulipán Márton
Fotónkon a Nyíracsádi Református Egyházközség temploma látható.
...