„Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le!” (Zsolt 4,5)

Minden évben, amikor a böjti vagy az adventi időszakra kerül sor, a változásra törekszünk. A megújulásra. Így van ez idén is, de a sürgés-forgás közepette gyakran megsértjük egymást, és az év korábbi napjaiból is hozunk indulatokat. Az életünk sok területébe beengedjük Istent, hagyjuk, hogy változásra indítson minket, azonban a haragunkhoz gyakran jobban ragaszkodunk annál, minthogy átengedjük Istennek. Sajnos úgy őrizzük, mintha védene minket, pedig inkább megkötöz és elfáraszt. Isten mégis erre is hív most: tegyük le elé indulatainkat, sérelmeinket, kimondatlan fájdalmainkat, haragunkat. Nem várhatunk teljes megújulást, hogyha ragaszkodunk az indulatunkhoz.

A csendben, „fekvőhelyeinken” engedjük, hogy Ő formálja át a szívünket, mert csak Isten tud nekünk valódi változást, belső békességet adni. Nem könnyű elengedni a haragunkat, de ha a békesség felé vezető úton a 0. lépésként kérjük Istent, hogy csillapítson le minket, akkor megnyílik a szívünk arra, hogy Ő vegye át a harag helyét, és valódi békességgel ajándékozzon meg.

Fotónkon a Piricsei Református Egyházközség temploma látható.

Tanásziné Szabó Viktória

...