„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté 1, 23)

Velünk az Isten! – hangzik az igében. Lehet, hogy pont most ez az a mondat, amelyre szükségünk van, hogy halljuk, mert erőtlenek vagyunk; szorongás, megkötözöttség, magány, kilátástalanság és félelem vesz körül bennünket. Mindezek az érzések talán befolyásolják az ünnepre hangolódásunkat is, mert pont a lényegről terelik el a figyelmünket.

De bármilyen helyzetben is legyünk most, és bármennyire is egyedül érezzük magunkat az adott szituációban, Isten ígérete mindig jusson eszünkbe: Ő sosem hagy magunkra. Eddig sem, és ezután sem fog. Az ézsaiási prófécia beteljesedett Jézus betlehemi születésében. „A szűz fogant méhében és fiút szült”. Isten ebben a gyermekben küldte el nekünk a Szabadítót.

Jézus Krisztus az, aki reményt ad, újjá formál és megszabadít a megkötözöttségeinkből. Megbékéltet az Istennel és egymással. Az Ő születésében válik valósággá, hogy velünk az Isten. A karácsonykor született Jézussal együtt mi is újjászületünk, megtapasztaljuk, hogy velünk van Isten szeretete, kegyelme, megváltása. Fogadjuk be szeretetét szívünkbe és adjuk tovább felebarátainknak, hogy velünk együtt ők is érezzék, lássák és hirdessék, hogy Velünk az Isten! Ámen.

Fotónkon a Tiszacsegei Református Egyházközség temploma látható.

...