„… kelj fel, és járj!”

„Péter ekkor így szólt hozzá [a sántához]: ’Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!’ És jobb kezénél fogva felemelte…”

Áldottak a jó szívvel adakozók! Akiknek van „ezüstjük és aranyuk”, és részvéttel gondolnak azokra, akiknek nagyon nehéz a karácsony. Mert szegények, elesettek, elhagyottak, „elfelejtett gyerekek”, akiknek sokféle értelemben lesántult az életük. Milyen jó, hogy vannak – és nem is kevesen –, akik egyszerre nyitják meg a szívüket és a pénztárcájukat, hogy adakozzanak. A pénzzel, vagy másféle „ezüsttel és arannyal” sokat lehet segíteni. Ha a szándék nemes, tényleg a segíteni akarás, akkor az ezüstnek és aranynak is lehet az az üzenete, hogy kinyújtjuk a kezünket a rászoruló felé, hátha erőre kap, hogy megpróbáljon felkelni és járni. Áldottak a jó szívvel adakozók!

Áldottak azok is, akiknek nincs „ezüstjük és aranyuk”, s mégis tudnak adni. Péter és János a Szentlélek kitöltetése után templomba indulnak, amikor meglátják a születése óta sánta koldust. Pénzük nincs, de a lelkük tele van gazdagsággal. Megkapták a Szentlélek ajándékát, s ez olyasmi, amit nem lehet csak úgy őrizgetni. Az adni tudás, az odahajló szándék, a jóság megélése akkor segít, ha azt nagyon kevésnek érezzük. Megérinteni a másik embert egy öleléssel, egy bátorító tekintettel, néhány biztató szóval, egyszerű jókívánsággal, a meghallgatni tudás idejével és képességével olyan áldás, amiben megérezheti, hogy valakinek fontos. S nem is akárkinek! A közvetítő mozdulat, a kinyújtott kéz, a felemelni akarás Jézus Krisztus nevében történik. Még akkor is, ha erről nem tudunk, vagy nem mondjuk. Isten alapvető szándéka az emberrel mindig a felemelés, a megmentés, az élet teljességének a megélése. Áldottak a pénz nélkül is adni tudók!

S mindez azért lehetséges, mert a karácsony az adás ünnepe! Isten különleges ajándékának az ünnepe. Előtte mindannyian koldusok vagyunk, betegek, elesettek, nyomorultak és bénák. Ő pedig megajándékoz bennünket a mindenség legnagyobb ajándékával: az emberré lett Jézus Krisztussal. Ha engedjük, hogy ő is megérintsen minket legbelső önmagunkban, és elfogadjuk az ő ajándékát, mi is gazdagok leszünk. És megtanulunk felkelni, járni és adni. A kevésből vagy sokból, de mindig azzal a lelkülettel, hogy jóságunkkal másoknak is segíthetünk. Áldott a Szentháromság Isten, hogy mindezt lehetővé tette számunkra!