Bizonyságtevők fellege
Az 1676. február 11-én megszabadult hithősök emlékművén, a gályarabok debreceni emlékoszlopán látható nevek eszembe juttatják a Zsidókhoz írt levél 12. részének jellegzetes szófordulatát: íme a bizonyságtevők fellege. Isten nem feledkezik el az evangélium ügyének hőseiről, sőt a Szentlélek által korszakról korszakra emlékezteti egyházát, hogy a hithősöket nem a fizikai erőnlétük tette ellenállóvá, hanem ők azzal lettek nevezetessé, hogy a lelki állóképességük segítette őket úrrá lenni a fizikai kimerültségükön és a testi megpróbáltatásaikon. A gályarabság a múlt homályába vész, de a tanúságtételre késztető hitvallási helyzetek előttünk ágaskodnak.
Óriási rombolás az egyházban, ha valakiben győz az a gonosz gondolat, hogy ő már annyira bennfentes és egyházias, hogy rajta már az Isten sem kérhet számon semmit, és gőgös önteltséggel, öndicsőítő módon bánik Isten Igéjével és ügyével. Ez egy olyan csapda, ami ismételten megkörnyékezi református egyházunkat is.
Olyan korban élünk, amikor szinte túlhajtott módon a világiasság a menő és nem a hitvallókra figyel a világ, pedig a hitvallók hite és erényei ma is utánzásra méltók lennének.
A világfit a sztárcsinálók kitalálják és felépítik, a Krisztus hitvalló tanítványa épül és épít.
A világfinak kitalálják az imázsát, a Krisztus hitvalló tanítványának karakteres arca van.
A világfi a reflektorfénybe vágyik, a hitvalló tanítványban világosság támad és továbbadja.
A világfi megragadóan jópofa akar lenni, a hitvalló tanítványt a megragadottság hordozza.
A világfinak szlogent adnak a szájába, a Krisztus hitvalló tanítványának megadatik a helyén mondott szó.
A világfinak passziózás Jézus Krisztus felemlegetése, a hitvalló tanítványnak viszont életforrás a passió Krisztusa.
A világfi szeretné megvalósítani önmagát, a hitvalló tanítvány a megváltás megvalósultságát éli meg.
A világfi elkopik és lassan kimegy a divatból, a hitvalló tanítvány Krisztushoz formálódik, időt álló és bejut az örök életre.
Nézzünk fel Krisztusra, a hit szerzőjére, hogy mi ne legyünk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem legyünk a hit emberei, hogy életet nyerjünk! (vö. Zsid 10,39)
Fekete Károly