Meseest a házasságról Békésen – Pompás mesealkalmak az evangélium szolgálatában

Az est első részében a párválasztás, szerelem és házasság témája népmesék és népdalok fényében bontakozott ki. Dihenné Rucz Erika, gyülekezetünk mesemondó óvónője hol humorral, hol mélyebb lelki tartalommal átszőtt történeteken keresztül vezette végig a hallgatóságot a társtalálás, az egymásra hangolódás és az érett házasság útján. A mesék között Debreczeni-Kis Helga citerás-énekes népdalai csendültek fel, citera- és kobzakísérettel. A történetek és a dallamok egymást erősítve teremtettek bensőséges, ünnepi légkört. Az est második részében Kicska László Miklós lelkipásztor osztotta meg gondolatait a Házasság Hete idei mottójáról: „A hűség szabadsága”.

Miért pont mese? Gyülekezetünk életében a mesélés szolgálatként jelenik meg. A kezdetek családi mesealkalmakhoz kötődnek. Egy belső indíttatás hívta életre az első foglalkozásokat: vágy arra, hogy a népmese eszközével közösséget építsünk, generációkat kapcsoljunk össze, és olyan alkalmakat teremtsünk, ahol gyermekek és felnőttek együtt hallgatják a történetet. Mindezt Dihenné Rucz Erika óvónő, Pompás Mesés nagykövet motiválása hívta létre. A gyülekezet nyitottsága és támogatása lehetővé tette, hogy ez az út kibontakozzon, így a Pompás Mesés Napok módszertana és a népmesék által erősítjük a Szentírás üzenetének átadását. Idővel a mese jelenléte túlnőtt az első alkalmakon.

Az óvoda „Pompás Mesés Óvodává” vált, ahol a népmese tudatos pedagógiai szemléletként van jelen. A történetmesélés ma már az óvodától a gimnáziumig kíséri a gyermekeket és fiatalokat a Békési Refiben.

A mese azonban nem csupán a gyermekekhez szól. A házasság hetén két alkalommal is a népmese segítette a házaspárokat abban, hogy saját életútjukra, próbatételeikre és hűségük történetére reflektáljanak. Presbiteri csapatépítő alkalmon is a mese adott közös gondolkodási keretet.

Mindez szervesen illeszkedik református egyházképünkhöz. A református hit középpontjában az Ige áll, az elhangzó, meghallott és hirdetett Ige. A Szentírás maga is történetek láncolata, Isten szabadító, megtartó és megújító cselekvésének elbeszélése. A prédikáció szolgálata is történetmondás, az üdvtörténet jelenvalóvá tétele a gyülekezet számára. Ebben a közegben a népmese nem idegen elem. Nem helyettesíti az Igét, hanem képi és szimbolikus nyelvével előkészíti a befogadást. A mesék kiválasztásának legfőbb szempontja a keresztyén alapértékek közvetítésének szolgálata. A népmese próbatételei, hűség-motívumai, az elindulás és hazatalálás íve olyan alapmintázatokat hordoznak, amelyek segítenek megérteni az emberi élet lelki útját.  

A történet hallgatása közösséget formál. A figyelem csendje teret ad a belső munkának. A mese így nem pusztán kulturális örökség, hanem a hitre nevelés egyik kísérő eszköze lehet. Gyülekezetünkben a mese ma már nem alkalmi esemény, hanem szemlélet, a hit továbbadásának egyik formája. 

Forrás: Békési Református Egyházközség
Fotók: Szegfű Katalin (Békési Újság)