Végidők profetikus jeleiről a Teológusok klubjában

Vendégként Dr. Fekete Károly egyetemi tanár, a Tiszántúli Református Egyházkerülte püspöke, Dr. Almási Tibor egyetemi tanár, a Baptista Teológiai Akadémia nyugalmazott rektora és Simon Csaba, a Hetednapi Adventista Egyház lelkésze érkezett, velük a sorozat kezdeményezője és moderátora, Mucsi András teológus beszélgetett. A csaknem kétórás alkalomra megtelt a békési művelődési központ emeleti előadói terme,
közel 150 − valamely keresztény felekezethez tartozó − személyt érdekelt a téma.

A teológus vendégek arra a kérdésre igyekeztek választ adni, hogy kell-e félniük a keresz-
tényeknek és a többi embernek a végső időktől, melyekről a Szentírás profetikus könyveiben olvashatunk. Azonban ezek a szövegrészek sokszor homályosak, nehe-
zen értelmezhetőek és befogadhatóak. Dr. Fekete Károly püspök azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy ne legyen senkiben rettegés, a fenyegetettség érzése a végítélet
kapcsán, mert Krisztus második eljövetele után a hívekre boldog korszak vár. Helyreáll a tönkretett, lerombolt föld, az Égből a Menny leszáll a földre, az Új Jeruzsálem korszaka jön el. Máté evangéliuma 24-25. fejezetére utalva kifejtette, hogy Jézus visszajövetele nem lo-
kális lesz, hanem világszintű, és hangsúlyozta, hogy a keresztény ember életét az állhatatosságnak kell jellemeznie, nem a passzív várakozásnak.

Dr. Almási Tibor először is leszögezte, hogy a Szentírás olvasásához nagy alázatosságra van szükség, különösen igaz ez a profetikus könyveknél. A teológiaprofesszor, mint  kifejtette, egész életében sokat foglalkozott a Jelenések könyvével, a doktorátusának is ez volt a témája, és végső megállapítása, hogy a könyvnek bonyolult a nyelvezete, de egyszerű az üzenete. Befogadásának nehézségét drámai elemei és nem előre haladó időrendisége adja. Dr. Fekete Károly hozzátette, hogy titokzatosság rejlik a Jelenések könyvében, amit nem mindenki érthet meg. Szerinte a lényege, hogy a világ halad a vég felé, de a keresztény embernek ki kell tartania, tudva azt, hogy a Gonosz, Lucifer vagy Sátán (több néven említik a szépirodalomban) mindig alárendelt Istennel szemben, aki az utolsó időkben győzedelmeskedni fog.

Simon Csaba külön kiemelte, hogy a Jelenések könyvét nem könnyű megérteni, de Istennek szándéka, hogy megértsük, ezért foglalkozni kell vele. A lelkész elmondta azt is, hogy az utolsó ítéletet ő nem félelemmel telve képzeli el, reménységét a Szentírásból nyeri. A meggyőződésében kitartó hívő üdvözül, amint János evangéliumában olvashatjuk: „...aki hallgatja az én igémet és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életre.”

Zárásként − a hallgatóságból érkező felvetésre − szóba került a hamvasztásos és koporsós temetés kérdése. A három teológus egyetértett abban, hogy a hamvasztás nem elítélhető gyakorlat, az üdvösség kérdésében nincs jelentősége. Az azonban nagyon is fontos, hogyan viszonyulunk még életükben a szeretteinkhez, valamint haláluk után el tudjuk-e engedni őket – szögezték le.

Szöveg: Zsombok Imre (Békési Újság)