Bibliavasárnapra

Igazából minden vasárnapunknak Bibliavasárnapnak kellene lennie. Nem csak úgy, hogy templomainkban az úrasztalán kinyitva ott van a Szentírás, hanem úgy, hogy mindenkor megmaradunk a Szentírás tanítása mellett.

A Biblia nem egy könyv a többi között, hanem a Könyvek Könyve. Sokáig azt vártam a Szentírástól, hogy legyen a természetfölötti információk tárháza, mintha valaki ezt megtanulná, akkor másféle ismeretre már nem is lenne szüksége. Arra is rá kellett jönnöm, hogy a Szentírás nem történelmi krónika a helyszíni közvetítés műfajában; nem magyarázat a világrejtélyek vagy az egyéni élet jövőjének kikémlelésére; nem jósigék és varázsigék gyűjteménye; nem is problémamegoldó automata a kérdéslistáim megválaszolására. És nem is amolyan papiros-pápa: nem tévedhetetlen, csalatkozhatatlan biológia, történelem, földrajz és fizika könyv.

Legalább ennyi „nem” kellett ahhoz, hogy rátaláljak arra, hogy akkor mi is a Szentírás?

A Szentírás Isten kijelentésének tanúja, hiteles forrása, amely az üdvösség útjára vezeti az élete ösvényein vándorló embert. Egyedül a Szentírás az életünk iránytűje és a hitünk zsinórmértéke. A hit normája, igazodási pont. A Biblia a mindent meghatározó és semmivel felül nem múlható mérték hitünk számára. Benne Isten szava szólal meg az ember üdvösséges javára.

A Biblia akkor bizonyul élő könyvnek, ha önmaga lehet, ha maga szólhat hozzánk, ha Isten szól ki belőle, mégpedig személyesen nekünk azon a Krisztuson keresztül, aki a Szentírás középpontja. 

Onnantól kezd izgalmassá válni, amikor nem önigazolást, bizonyítást, győzködést keresek benne, és szinte bele akarom szugerálni a magam okosságát, mert akkor csak magamat akarom kihallani belőle. Ott kezd izgalmassá válni, amikor nekem már elmegy a saját hangomtól a kedvem, amikor már nem kellenek más emberi hangok, és egy egészen más hangra vágyok, akkor szólal meg, egészen másként és egészen újszerűen.

A holt betű megelevenedik és engem is megelevenít, mert ahogyan Pál apostol mondja: „a teljes Írás Istentől ihletett”. Ezekben az Igékben benne van Isten megelevenítő Szentlelke, és ezért Isten inspirálni tud velük bennünket is. Isten a prófétai, evangéliumi, apostoli bizonyságtétel alapján személyes kapcsolatot akar. Ma is megszólít általuk. Isten Igéje mozgásba hoz, elindít, beindítja a cselekvést. „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3,16-17)

Az Istentől ihletett Írás képes arra, hogy táplálja a szeretet leleményességét. Képes arra, hogy a jót – jól – és jókor cselekedjük.

Engedjük, hogy ihlessen ma is, hogy mozgásba lendítsen és indítson el az üdvösség útján. Ezért vegyük csak a teljes Írást és olvassuk hűségesen!