A bocskaikerti ökumenikus templomban rendezték meg a Hajdúvidéki Református Egyházmegye presbiteri találkozóját

Az összesereglett gyülekezetet Miklós László helyi lelkipásztor köszöntötte, aki kiemelte: „Református szemnek a helyszín különleges és szokatlan. A hagyományos hófehér helyett itt minden színes. De miután ezt Bocskaikertben megszoktuk, megszerettük, az örök értékek mentén a református kegyesség Krisztusban gyökeredző üde illatai kívánunk lenni!” Majd köszöntőjében Kálvin János most is aktuális szavait idézte: „Az egyetemes emberi nemet kell szeretnünk, függetlenül hogy az illető görög-e vagy barbár, méltó e vagy méltatlan, mivel, Istenben és nem önmagában kell őt tekintenünk. Ha ettől eltérünk, nem csoda hogy nagy tévelygésbe kerülünk. Ezért az embert bármilyen is, szeretnünk kell azért, mivel Istent szeretjük!”

 

Őz Lajos Attila, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperese igehirdetése alapjául az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 10. fejezetének 26. versét választotta: „Péter azonban felemelte és így szólt hozzá: állj fel, én magam is csak ember vagyok!”

Az egyházmegye esperese szolgálata elején világossá tette: nem beszéltek össze a helyi lelkipásztorral, de jelentős mértékben harmonizálnak igei gondolatai a nemrég idézett kálvini gondolatsorral, a feltétlen emberszeretettel. Az egyházmegye vezetője szolgálatában kifejtette: bárcsak tudnánk nagybetűs emberek lenni.

"Mint egy régi kiszámolós játékban: te is ember vagy és én is ember vagyok. Kornéliusz római százados ennek a felfogásnak maximálisan eleget tett. Római katonaként sok mindent karddal kellett megoldania, azonban ennél sokkal tovább látott. Ott legbelül lelki embernek bizonyult, hiszen nyitott volt az evangéliumra. Emiatt a zsidók is tisztelték, hiszen érezhető volt: munkálkodik benne a Lélek. Mégis római katona státusza dacára – aki hatalommal és tekintéllyel bírt – leborult Péter lábai elé. De Péter is megtanulta már korábban: Istennek tetszik a pogány és a nem pogány közeledő ember is. Ezért mondta teljes bizonyossággal a következőket: „állj fel, én magam is csak ember vagyok!” Ezzel kifejezte azt, hogy emberként és hittestvérként összetartoznak."

 

Az esperes úgy fogalmazott: jó megtapasztalni egyházmegyei alkalmainkon, presbiteri találkozóinkon, hogy összetartozunk.

"Amikor találkozunk mindig valós az öröm. Jól tudjuk, egymásnak nemcsak kedves ismerősei vagyunk, hanem Krisztusban hittestvérek! Azonban amikor a történelem legkegyetlenebb emberei, vérfüstös diktátorai kerülnek a lelki szemeink elé, elgondolkodunk. „Ez is ember?” Értjük persze, hogy vannak gyarlóságok és gonoszságok, de egészen emberietlen kegyetlenségeket is látni történelmi távlatokban. Kérdezhetnénk újra: ezek is emberek? A válasz pedig az, hogy igen. Ők is fontosak, ők is kellenek. Azok is, akik csak a kézzelfogható haszonban gondolkodnak. De a feladatunk abban áll, hogy hozzájuk is eljuttassuk az örömhírt. Ők is kapják meg és érezzék át az élő szeretetet. Hozzájuk is vigyük el az evangéliumot, hogy lehessen megváltozás és lelki megfordulás. A célunk nem lehet kevesebb, minthogy mindenféle embert Krisztushoz vezessünk. Krisztusi ember pedig az lesz, aki átadja neki az életét. Nélküle csak pusztulás és enyészet van. A krisztusi embert meg lehet ismerni az alábbiakról. Krisztusban él és él benne Krisztus. Továbbá a krisztusi ember meghallja a Lélek szavát és elhagyja a megszokottat.

Vannak a hitéletének társai és a lehajol a másikhoz, ha kell. Ugye megtapasztaltuk már mind Krisztus hozzánk lehajló szeretetét? Ahogy csak Ő tud felemelni. Család bevonásával, és még oly sokféle módon. A krisztusi ember tudja a választ arra, mi a stabil megmaradás forrása. „Ha megtartjátok Igémet, tanítványaim vagytok” (Jn 8,31) Legyünk a Krisztus érdeméért jó tanítványok és jó példákat felvonultató hittestvérek – zárta gondolatait Őz Lajos Attila esperes.

Ezt követően egy komplex, egyháztörténeti, jogtörténeti, politikatörténeti, kultúrtörténeti előadást hallgathatott meg a presbiterek közössége, amely bizonyságtétel is volt egyben. Csorba Dávid, a Debreceni Református Kollégium Múzeuma szakigazgatója „Gályarab emlékkövek” címmel emlékezett és emlékeztetett, tudományos alapossággal fejet hajtva a gályarab prédikátorok előtt. Felhívta a figyelmet a zavaros történelmi idők ellenére a gályarabok hitvalló alapállásukra, eltérő élethelyzetükre és bátor kiállásukra. Életük és hitvallásos cselekedeteik immár igen alaposan kutathatók, melyekből számos tudományos mű megszülethetett. "Vajon mi is képesek lettünk volna a bátor helytállásokra?" – tette fel többször is a kérdést az előadó, aki a gályarab prédikátorokat példaképként állította a lelkészi szolgálat, az odaszánás és a hazaszeretet vonatkozásában is.

 

A presbitertalálkozón közel százharmincan vettek részt.

Forrás: Hajdúvidéki Református Egyházmegye