Ifitúrán voltak a Nyírségi Református Egyházmegye fiataljai

A közel 180 fős csapat kora reggel indult útnak Újhutáról, és a Kerek-kő, valamint a Zsidó-rét érintésével teljesítettük a csaknem 17 kilométeres távot. Az út helyenként kissé saras volt, de a ragyogó napsütésben különösen szép arcát mutatta a táj. Igazi áldás volt együtt haladni, beszélgetni, és megélni a közösség örömét a Jóisten jelenlétében. Fiatalok és a hozzánk csatlakozó „örökifjak”, együtt vágtunk neki lelkesen a túrának.

A túra kezdetén ismertették az év vezérgondolatát, amely idén a hűség témája lett. Ezt a gondolatot mélyítettük tovább az ifitúrán, majd fogjuk még körüljárni az év során az ifinapon, az ifitáborban és az ifikonferencián is.

Az útvonal több szakaszra volt bontva, és minden állomáson egy-egy bizonyságtételt hallgattunk meg, amelyek a hűség különböző területeit érintették. Az első állomáson arra hívták fel a figyelmünket, hogy nem szolgálhatjuk egyszerre a világot és Istent. Döntést kell hoznunk: kinek akarunk engedelmeskedni? A következő szakaszon a barátságainkról gondolkodtunk. Félünk-e attól, hogy barátaink hűtlenek lesznek hozzánk? Hogyan tudunk mi magunk hűségesek maradni kapcsolatainkban? Hallhattunk arról is, hogy Isten a nehéz időkben is velünk van. Ha elbukunk, Ő akkor is jóságos, hűséges és kegyelmes marad hozzánk.

Több bizonyságtétel szólt az elhívásról és az alkalmasságról. Isten különböző feladatokat bíz ránk, még akkor is, amikor alkalmatlannak érezzük magunkat. Amire az Úr elhív, azon az úton vezetni is fog. Nem a saját erőnkből válunk alkalmassá, hanem Ő tesz bennünket képessé arra. Vele elég jók lehetünk, Ő megerősít bennünket.

Szó esett a nehézségekről és megpróbáltatásokról is. Ezek sem véletlenek, Istennek terve van velük. Gyakran embereket küld mellénk, hogy rajtuk keresztül segítsen és bátorítson bennünket. Néha egészen mélyről kell újrakezdenünk, de Isten hűséges, és áldását nem vonja meg tőlünk.

Elgondolkodtató kérdés volt az, hogy van-e „dicsőségfalunk”? Magunknak gyűjtjük-e a sikereket, vagy Istennek adjuk a dicsőséget? Még egy hobbi vagy egy jó eredmény is elvonhatja a figyelmünket Róla. Fontos, hogy Isten álljon életünk dobogójának első fokán.

Arról is hallottunk, hogy milyen nehéz nemet mondani, és milyen kihívás a keskeny úton járni. Lehet, hogy mások elfordulnak tőlünk, de Isten mellett döntünk, így mindig megéri. Fontos kérdés, hogy át tudjuk-e adni élethelyzeteinket az Úrnak? Ő beavatkozik, megment, megsegít és felemel. Tekintetünket ne magunkra, hanem Jézusra irányítsuk, aki mindhalálig hű volt.

Felmerült a kérdés: a szüleink szeretete mennyiben tükrözi Isten szeretetét? És vajon mi hogyan látjuk Őt? Isten nem azért szeret, amit teszünk, hanem azért, akik vagyunk. A tékozló fiú története (Lukács 15,11–32) is erről szól. Isten olyan, mint a várakozó, irgalmas apa, aki tárt karokkal fogadja vissza gyermekét. Feltétel nélkül szeret, akkor is, amikor hibázunk.

Szó esett a talentumokról is. Mindenkinek vannak ajándékai. Isten nem a „legjobbnak” tartott embereket használja, hanem kiválaszt és megerősít. Gyengeségeink nem tesznek értéktelenné bennünket – Isten a keveset is naggyá tudja tenni. Bátorítást kaptunk arra is, hogy Isten bárhol és bármikor használhat minket. Lehet, hogy az emberek nem mindig ismernek el, de ettől még értékesek vagyunk. Isten megáld, ezáltal a szeretetnek, valamint az imádságnak hatalmas ereje van.

Minden bizonyságtétel után kérdéseket kaptunk, amelyekről a következő állomásig beszélgettünk egymással.

Az utolsó megálló a Zsidó-réten volt, ahol közös istentiszteleten vettünk részt és együtt énekeltünk. Itt ismét előkerült a kérdés: hűséges vagyok-e? A hűség nem magától értetődő. Példaként elénk került Sadrak, Mesák és Abednégó története (Dániel 3,16–28), akik a tüzes kemencébe kerültek, mert nem borultak le a bálványszobor előtt, hanem hűségesek maradtak Istenhez. A hűség nem akkor mutatkozik meg igazán, amikor minden jól megy, hanem a nehézségek idején. A hűséget nem csupán elvárni kell, hanem megélni és megcselekedni.

A kérdés végül személyessé vált: Te hűséges vagy-e az Úrhoz minden körülmények között? Mert csak így lehetsz hűséges az életed minden területén is. Isten pedig erőt és segítséget ad ahhoz, hogy azok lehessünk.

A kiránduláson készült képek megtekinthetők itt:

Tiszántúli Református Egyházkerület

Szöveg: Baracsi Áron és Baracsi István (Újfehértó)
Fotók: Nyírségi Református Ifjúság