Botránykereszt

A Krisztust igazán hirdető ember és egyház minden időben találkozott azzal a két hatással, amiről Pál apostol is ír: „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság…” (1Kor 1,23)

A csak vallásos embernek kelepce, hallatlan merészség, botrány az áldozat fája, hiszen a vallásos ember az Isten hatalmi megnyilvánulásaira kíváncsi. Jeleket vár, amelyekben Isten felfedi magát. Szenvedő Messiás? Hogyan szenvedhet az igaz? Vagy, ha szenved, akkor nem is nevezhető igaznak!

A hitetlennek a kereszt Krisztusának sorsa az értelem gyalázata, az ideák összetörettetése, esztelen rendellenesség. A hitetlen ideológiát vár Istentől, amely az ész számára áttekinthető, s meggyőző érveket tartalmaz.

Isten azonban sem a vallásosság, sem a bölcselkedés lejáratott eszközeit nem választja a maga feltárására, hanem egy elképesztő formánál marad — a keresztnél.

Krisztusunk!

Érzékeljük, hogy aki csupán hallja a keresztről szóló igéket, annak erőtlenség, botrány, ostobaság ez az egész. De érezzük azt is, hogy amióta élővé lett számunkra kereszthalálod értelme, azóta új kezdet, valóságos kiengesztelődés, mindent elrendező találkozás, kapcsolódási pont, az Isten bölcsen kegyelmes döntésének ajándéka lett szenvedéstörténeted. Dicsőség ezért Neked! Ámen.