Elhunyt Szabó Zoltán nyugalmazott lelkipásztor

Szabó Zoltán református lelkipásztor 1924-ben született Tiszaszentmártonban, mezőgazdász családban. Bár fiatalon dolgoznia kellett, erős tanulási vágy élt benne: magántanulóként rövid idő alatt pótolta iskolai lemaradását, majd kiváló eredménnyel érettségizett. Eredetileg matematika–fizika szakra készült, végül azonban – részben tanárai hatására, részben belső vívódások nyomán – a teológiát választotta.

A teológiai évek nem voltak könnyűek: idegennek érezte a közeget, és súlyos tüdőbetegséggel is meg kellett küzdenie. Betegsége és egy személyes lelki élmény azonban fordulópontot hozott: megtérése után hivatásként élte meg a szolgálatot. Fiatal lelkipásztorként nagy lelkesedéssel prédikált, és evangelizációs alkalmakat szervezett, amelyek sokak életére hatással voltak.

Szolgálata során több településen is megfordult, gyakran nehéz körülmények között. Az 1956-os forradalom idején kezdett új helyen szolgálni, később pedig olyan gyülekezetben is helyt kellett állnia, ahol megosztottság alakult ki. Munkájában a különbségek helyett az összetartozást hangsúlyozta. Hosszabb ideig Pátrohán szolgált, ahol gyülekezetépítés és közösségszervezés jellemezte munkáját.

Nyugdíjba vonulása után sem hagyott fel hivatásával: továbbra is szolgált, helyettesített, új közösségek indulását segítette, és idősotthonokban is rendszeresen prédikált. Még kilencven éves kora felett is aktív maradt.