Édesanyák – Isten meghosszabbított karjai

Anyák napján természetes gondolatként jelenik meg a keresztyén ember imádságában, igeértésében, hogy az édesanyáktól kapott áldások forrásánál az áldások Istenére tekintsen. Az édesanyák azok, akik életadó, gondviselő, féltőn szerető hozzánk fordulásukkal Isten meghosszabbított karjai. Ahogyan a gyermek számára maradandó és páratlan kép a fölé hajoló édesanyai arc, úgy maradt meg Isten is az övéi emlékezetében azokkal a páratlan vonásokkal, amelyek összetéveszthetetlenül csak az Ő vonásai, a legkívánatosabb Isten-arc, amelynek felragyogásáért újra és újra könyöröghetünk: „Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját!”   (Zsolt 67,2)

Kegyelmes Istenünk!

Kegyetlenkedni szerető világunkból kiáltunk Hozzád, hogy átkossá tett emberi sorsunkat tedd elviselhetővé számunkra. Örökérvényű megoldásodat ragyogtasd ránk is, és minden anyától született ember-gyermeked számára.

Sötét emberi indulatok között, homályos utakon a Te világosságod legyen az útijel számunkra. Add meg nekünk ma is az újrakezdés lehetőségét és töröld el bűneink adósságát. Tedd egyszerre anyai hivatássá és gyermeki feladattá, hogy Tőled, az áldások Istenétől kérjünk mindent, és lehessünk mi is megkapott áldásaid továbbadói! Ámen.

Fekete Károly