„Uram, taníts minket imádkozni” – gondolatok egy konfirmandus találkozó margójára

Tudunk imádkozni? Milyen egy jó imádság? Mikor szoktál imádkozni? Mit szoktál imádkozni? Imádság éve kapcsán eszünkbe jut számtalan szebbnél szebb gondolat kérdés… Tudjuk persze, csak mi, mai emberek, fiatalok és idősek vagyunk olyanok, hogy nem tudunk imádkozni. Bezzeg a tanítványok milyen szépen tudtak! Éger Ádám beszámolója a Nagykunsági Konfirmandus Találkozóról.

De ahogyan annak idején Vágó István azt mondta Grétsy Lászlónak, hogy „álljunk meg egy szóra, tanár úr!” – erre a kevésbé fiatalok, vagy az örök fiatalok fognak emlékezni –, úgy mi is elkezdjük vakarni a homlokunkat: ezek szerint ők sem? Bezzeg Keresztelő János tanította az övéit, és itt most kicsit szemrehányóan, kicsit szomorúan fakad ki Jézus tanítványaiból: „Uram, taníts minket imádkozni!” (Lk 11,1) És ha mi, felnőttek ilyen kétségbeesetten, szánakozva mondjuk Urunknak, hogy tanítson bennünket, mert nem tudunk, akkor egy fiatal, mondjuk egy konfirmandus hogyan is tudna?

Ezért a Nagykunsági Református Egyházmegye idei Konfirmandus Találkozójának (KOT26) központi témája – az egyház tematikájához igazodva – az imádság volt. A nap nyitóáhítatát Szabóné Varkoly Zsuzsanna tiszafüredi lelkészasszony tartotta a Róma 15, 30-33 alapján. Rövid szünetet követően Szabó Konrád Sándor, szintén tiszafüredi lelkipásztor, a Nagykunsági Református Egyházmegye főjegyzője tartott előadást az imádságról. Hogy elmélyítsük az áhítat és az előadás mondanivalóját, egy csoportbeszélgetés következett, amelyben a fiatalok és kísérőik a maguk imádságos szokásairól, a közben felmerült dolgokról, kérdésekről beszélgettek.

Egy jól megérdemelt ebéd után következett egy kis szünet, amikor pihenhettek a találkozó résztvevői. Rájöttünk mi, felnőttek, hogy ez a szünet nekünk szól ilyenkor, mert a fiatalok, miután találtak egy labdát, aztán pedig még egyet, azonnal elkezdték rúgni a bőrt. Hiába, na… Nekik még nagyon sok energiájuk van! Szóval a szünet után készült még egy kis feladatsorral a szervező kompánia: egy kalandverseny várt a fiatalokra! 12 állomás, 12 különböző feladat: bibliai teszt, kirakós, bibliai jenga, labirintus, postás játék, karaoke, egy kis robotika – mind-mind olyan feladat, amely széles mosolyt csalt a fiatalok arcára. És mondanivalója is volt mindegyiknek – meg is jegyezte az egyik fiatal: „Észrevettem ám, hogy valahogy ezek a feladatok kapcsolódtak az imádsághoz”! Én meg mondtam is neki: „Talán nem véletlen”!

Kellemesen elfáradva egy záró áhítat várt a fiatalokra: a mezőtúri lelkészházaspár, Mihalina László és felesége, Mihalináné Lipták Judit egy Miatyánk-áhítattal készült, ahol a mondatok után egy rövid szünet, elmélkedés, imádság következett. Ezután jött egy búcsú, ölelések sorozata és az elválás azzal a reménységgel, hogy aki középiskolába megy, azzal remélhetőleg az egyházmegye Ifjúsági Találkozóján, a Kapocs-fesztiválon szeptemberben találkozunk majd!

És a végén egy kis számvetés: 144 konfirmandus, 13 kisérő lelkész/hitoktató/pedagógus, 157 imádságkérés, több mint 50 segítő pedagógus és ifis. És még nem esett szó a zenekarról, a mezőtúri gyülekezet Ifjúsági Zenekaráról, akik vezették a templomi éneklést. Köszönet illet minden szolgálót, köszönet a Nagykunsági Református Egyházmegyének, nagytiszteletű Koncz Tibor esperes Úrnak a támogatásért, a Mezőtúri Református Egyházközségnek, valamint a Mezőtúri Református Kollégiumnak, hogy helyet biztosítottak a rendezvénynek ebben az évben is!

És hogy ki volt még ott? Isten – és ebben egészen bizonyos vagyok! Honnan láttam? A gyermekek mosolyából, az önfeledt, fiatalos, energikus megnyilvánulásokból, az együtt éneklés felszabadult hangulatából, a jó, sőt áldott beszélgetésekből a nap folyamán! Kívánom, kívánjuk, hogy a konfirmandusok tartsák meg egész életükben ezt a mosolyt, növekedjenek tovább a hitben és az ismeretben, és legyen úgy, hogy életükkel, szavaikkal, tetteikkel sugározzák mások felé is Krisztus szeretetének jó illatát!

Az esemény képekben:

Szöveg és fotók: Éger Ádám, egyházmegyei ifjúsági referens