Mennyit ér az érték?

Az ún. hagyományos értékek (becsület, jóság, megbocsátás, hűség…) semmit sem érnek, ha csak emlékszünk rájuk vagy beszélünk róluk. Csak annyira értékesek, amennyire újra és újra életre kelnek – általunk.

Egy hirtelen látott reklám becsapott. Egy gyönyörűséges virágot mutatott, amiről azt állította, hogy nagyon ritkán kell öntözni, szereti a napfényt, bírja a szárazságot, és olyan szépséges virágokat hoz, amelyek illata túlszárnyalja a legfinomabb parfümöket is. Nagyon megtetszett. Szárának kövérsége egy kicsit furcsa volt, de azt gondoltam, legalább vastagságban hasonlít rám. Elindultam hát, hogy vegyek magamnak egy ilyen virágot. Egy kicsi, növendék sivatagi rózsát. Még nem is olyan kövér, de az apró bimbók már ott vannak rajta. Új kaspót kapott, napos helyet kerestem neki. Gyönyörködtem, tényleg szépnek találtam. Most is annak látom, de megtudtam róla valamit, ami egy kicsit megrendített. A „hogyan gondozzam?” kérdésre megkaptam a választ: legyek n agyon óvatos, mert minden része erősen mérgező. Átültetni, metszeni csak védőkesztyűben lehet. El kezdtem érteni: mint sivatagi rózsának a nagy sivatagban nyilván védekezésre volt szüksége. De mostmár én is felelős vagyok a rózsámért…

Megtanulom tőle, hogy a szépség is hordozhat önmagában romlást. Fontos, hogy a látvány ne csapjon be, próbáljam meg felfedezni a mögöttes valóságot. De ha megtanulok vele bánni, ha tudom, hogy mire kell vigyázni, ha felelősen bánok vele, akkor még veszélyes voltában is szépséget jelenthet.

Dr. Bodó Sára