Presbiter – közvetítő szerepben

Református presbiternek, gyülekezeti elöljárónak lenni annyi, mint a gyülekezet és a világ határán állni és betölteni a közvetítő szerepet a szent és a profán között. A presbiter is meg kell különböztesse a kettőt, de nem mondhatja, hogy nincs átjárás a kettő között. Igenis van átjárás, mert a presbiter tudja, Jézus Krisztus éppen azért jött, hogy megmentse és megszentelje ezt a világot (Jn 3,16-17), hogy alkalmas emberi élettérré legyen a teremtettség. Ezért a presbiter azért munkálkodik a gyülekezetében és a környezetében, hogy a világ ne legyen keresztyén-mentes övezet, hanem hittel élők népesítsék be azt.

A presbiter tudja, hogy a Jézusban hívők hatékonyságán múlik sokak élete. A minőségi életet élő kevesek példája lehet vonzó az újabb és újabb Krisztuskövető ember számára. Az elkötelezett presbiterek feladata belevinni a világba a jóságnak, tisztaságnak, békességnek, szeretetnek, megbocsátásnak azokat az erőit, amelyeken átsugárzik a bennük élő Krisztus világossága. Vagyis a presbiter a gyülekezetben tanultakat kiárasztja a környezetére, így a presbiternek egyaránt otthonosan kell mozognia a templomon belül is és a templomon kívül is. Látókörébe tartozik „az egész nyáj” (ApCsel 20,28), sőt a nyájon kívüliek is bele kell férjenek!

Egyház Ura, Jézus Krisztus!

Presbiterek vasárnapján hálát adunk azokért és köszönjük azokat, akik egy-egy közösségben felvállalják gyülekezetük gondjait, és megszólítható, vonzó személyiségükkel hittel és szívvel szolgálnak Isten dicsőségére! Urunk, áldd meg őket és szolgálatukat! Ámen.

Fekete Károly