„Közös értékrend, közös irány” – 350 év öröksége Karcagon
Idén többszörös jubileumot ünnepel a Karcagi Nagykun Református Oktatási Központ: 350 éve kezdődött a református gimnáziumi nevelés a városban, 150 éves az óvodai református hagyomány, 30 éve indult újra az általános iskolai oktatás, és 5 éve újult meg az óvoda. Tóth Barnával, az intézmény főigazgatójával beszélgettünk.
Hogyan mutatná be röviden a Karcagi Nagykun Református Oktatási Központot annak, aki most hall róla először?
A Karcagi Nagykun Református Oktatási Központ 2025. szeptember 1-jével kezdte meg a működését és három tagintézménnyel működik: gimnáziummal, általános iskolával és a Talentum Óvodával. Korábban ezek külön intézmények voltak; a központ létrehozása egy tudatos, racionális lépés volt, amelyben egységes intézményi keretbe rendeztük a korábban önállóan működő egységeket.
Mit fejez ki az, hogy az intézmény „oktatási központ” néven működik, és hogyan illeszkedik ez a református hagyományba?
Az elnevezés azt jelzi, hogy a mai, modern követelményeknek szeretnénk megfelelni, miközben az egykori református kollégiumok hagyományához kapcsolódunk. Ezek a kollégiumok több oktatási szintet magukban foglaló intézményrendszert jelentettek. A református egyházban ma is számos kollégium működik Debrecentől Sárospatakon és Pápán át Erdélyig, és több helyen oktatási központnak nevezett intézményrendszerek is vannak; mi ehhez a vonalhoz kapcsolódunk.
Mit jelent Ön számára az, hogy Karcagon óvodától a gimnáziumig ível a református oktatás?
Ez szerkezetileg gazdag kínálatot jelent a szülőknek: hároméves kortól tizennyolc éves korig biztosítunk református nevelést és oktatást. Létjogosultságát abban látom, hogy következetesen egy értékrend – a református, tágabban a nemzeti keresztény értékrend – mentén szeretnénk dolgozni, életkori sajátosságokhoz igazítva az óvodában, az általános iskolában és a gimnáziumban. Az általános iskola nyolc éve két nagyon különböző szakaszt fog át, alsó és felső tagozatot, de ugyanabból az értékrendből táplálkozik, mint az óvoda és a gimnázium.

Tóth Barna, a Karcagi Nagykun Református Oktatási Központ főigazgatója
Amikor 2025 őszén létrejött az oktatási központ, mi volt a legfontosabb cél?
Egyrészt a református köznevelés évszázados magyarországi és Kárpát-medencei hagyományához való tudatos kapcsolódás. A reformáció utáni időszak, a magyar nyelvű bibliafordítások és a nemzeti nyelv használata a nevelésben mind azt mutatják, hogy olyan gyökereink vannak, amelyekhez érdemes visszatérni. Karcagon az általános iskola 1996-ban, a gimnázium 2009-ben indult újra, 2025-re mindhárom elért egy olyan stabilitást, amelyre már közös rendszer épülhetett. Másrészt a rohanó világ, a gyorsan változó gazdasági környezet olyan struktúrákat kedvezményez, amelyek nagyobb egységekben, közös vezetés alatt működnek. Így rugalmasabban lehet gazdálkodni az anyagi és humán erőforrásokkal, ami stabilabb működést tesz lehetővé.
Megfogalmazható-e röviden az oktatási központ küldetésnyilatkozata?
Küldetésünk a keresztény, nemzeti értékek képviselete és a gyerekek közelítése a hithez – magvetést végzünk. Az oktatás és nevelés kisgyermektől a majdnem felnőtt fiatalig arról szól, hogy lelkiismeretünk szerint és legjobb tudásunkkal elvégezzük a ránk bízott munkát. Bízunk abban, hogy amikor ezek a fiatalok 10–15–20 év múlva felnőttként visszaemlékeznek erre az értékrendre, legalább részben aszerint rendezik az életüket, amit elültetni igyekeztünk bennük.
Hogyan látja a jubileumok történelmi ívét – 350, 150, 30 és 5 év?
Ahogy emelkednek a számok, egyre inkább történelmi súlyt kapnak az évfordulók. A 350 éves jubileum mutatja leginkább, milyen mély gyökerei vannak a karcagi református köznevelésnek. 1676-ban a karcagi reformált eklézsia rektort kért a Debreceni Református Kollégiumtól; Borosjenei György érkezett, ő volt a gimnázium első rektora. Bár az akkori gimnáziumi rendszer életkorban eltért a maitól, mégis gimnáziumnak nevezték. Szívesebben fogalmazok úgy, hogy nemcsak a gimnázium, hanem a karcagi református köznevelés ünnepli a 350 évet, mert ez jobban mutatja a lényeget.
Hogyan alakultak ki a református oktatás intézményi keretei Karcagon?
Sok mindent a Debreceni Református Kollégiumtól vezethetünk le, az erkölcsi és hitbeli alapokat is. Meggyőződésem, hogy mindig az emberi, erkölcsi oldal értékrendje van először, és ehhez adunk jogi keretet az adott korszakban. Kezdetben Karcagon még az épületek sem voltak adottak: a ma látható református nagytemplom csak 1797-ben szentelődött fel, a Kálvin utca 2. – a mai általános iskola székhelye – 1819-ben épült, a gimnázium jelenlegi épülete pedig az 1890-es évek közepén, majd 1906-ban fejeződött be. Az oktatás közben az adott korhoz igazodott, a latinos műveltségre épülő tananyagtól a reál tantárgyak hangsúlyos szerepéig. A 20. század elején főgimnáziummá vált az intézmény, 1908-ban zajlottak az első érettségi vizsgák; ebben az időszakban Horváth Ferenc volt az igazgató, akinek a nevét viseli az egyik szomszédos utca.
A második világháború után a gimnázium hosszú időre állami fenntartásba került. Hogyan tekintenek vissza erre az időszakra?
1948-tól 2009-ig 61 éven át állami fenntartás alatt működött a gimnázium. Az 1948. évi 33. törvény gyakorlatilag szinte az összes magyarországi egyházi iskolát államosította, így a 272 éves református fenntartás egyik pillanatról a másikra megszűnt. Sokan tragédiaként tekintünk erre, ugyanakkor az isteni megtartó kegyelemnek tudhatjuk be, hogy ebben az időszakban is olyan pedagógusok dolgoztak itt, akik szívükön viselték az iskola múltját és jelenét, és tisztességgel nevelték a fiatalokat. Én magam is az állami fenntartás idején itt érettségiztem.
Hogyan indult újra az általános iskolai oktatás a rendszerváltás után, és hogyan kapcsolódik ehhez az óvodai nevelés?
1996-ban indult újra református általános iskola Karcagon, felmenő rendszerben, kezdetben négy osztállyal. Az akkori igazgató, Földváriné Simon Ilona – ma tagintézmény-igazgató – és Nagy Kálmán esperes szorgalmazták az indulást. Ma nyolc évfolyamon tizenkilenc osztály működik, az általános iskola az oktatási központ egyik erős bástyája. 2021-ben ehhez kapcsolódva jött létre a Talentum Óvoda, Karcag első református óvodája, amely ma két telephelyen – a Püspökladányi úton és a Csokonai utcában – működik. A 150 éves jubileum az 1875-ben Madarász Imre református lelkész által életre hívott „gyermekkert” történetéhez kötődik; ezt értékrendben és lelkiségben a magunkénak valljuk. Így kapcsolódik össze a 150 és az 5 éves jubileum egy közös óvodai történetben.
Hány gyermeket és hány pedagógust foglal magába ma az oktatási központ, és hogyan jelenik meg benne a református hit és értékrend?
A tanév elején 834 gyermek és tanuló járt az intézményeinkbe: mintegy 208–210 óvodás, körülbelül 440 általános iskolai tanuló és mintegy 180 gimnazista. A 65 pedagógusból 15 óvodapedagógus, 28 általános iskolai tanár és 22 gimnáziumi tanár dolgozik velünk, közös nevelőtestületként. A református hit és értékrend nemcsak a heti két hittanórában jelenik meg, hanem a hétkezdő és napindító áhítatokban, az egyházi és nemzeti ünnepi szolgálatokban, valamint abban, hogy olyan pedagógusokkal találkozzanak a gyerekek, akik személyes példával mutatják meg, mit jelent hívő emberként élni. Ha egy diák egy „hétköznapi” tanóráról is úgy jön ki, hogy a tanár úgy szólt hozzá, ahogy egy keresztény emberhez illik, akkor valóban közvetítjük az értékrendet.
Milyen választ ad az oktatási központ a 21. század gazdasági, ideológiai és demográfiai kihívásaira?
Úgy látom, hogy az oktatási központ létrehozása önmagában válasz a kor kihívásaira: három tagintézménnyel egy közös rendszerben működünk, ami stabil, megbízható keretet mutat a város és a környezetünk felé. Jelenleg nem küzdünk pedagógushiánnyal; a közös rendszer rugalmasabbá tette a belső lehetőségeinket, jól ki tudjuk használni az intézményen belüli átjárhatóságot. Az igazi mérleg néhány év múlva lesz látható, de az irányt most is egyértelműnek érzem.
Zárásként egy személyes kérdés: milyen a saját kötődése a karcagi református intézményekhez, és miben látja most a legfontosabb vezetői feladatokat?
Karcagon születtem, itt jártam iskolába és itt érettségiztem – akkor még állami fenntartás idején. A református hitet elsősorban nagyszüleimtől kaptam. Amikor 1996-ban elindult a református általános iskola, komolyan elgondolkodtam azon, hogy visszajövök; 2000-ben, már családos emberként úgy döntöttünk, hogy érdemes, kifejezetten az iskola miatt. Dolgoztam pedagógusként az általános iskolában, majd 2009-től a gimnáziumban, 2019 és 2025 között pedig már a gimnázium igazgatójaként. Innen érkezett a felkérés az oktatási központ vezetésére. Vezetőként az a célom, hogy közös irányt adjak: a kommunikáció mindenhol azonos értékrendet tükrözzön, rendezvényeinken valóban közösen jelenjünk meg, és az alapdokumentumokban olyan kulcspontokat fogalmazzunk meg, amelyek minden tagintézményre igazak. Mindig lesznek olyan feladatok, amelyek az intézmény közös értékrendje szempontjából a legfontosabbak; ezekre érdemes koncentrálni, és ha ezekben sikerül eredményeket elérni, az ad erőt a további munkához.
Ujvári László