Mohács és egyéb vészek után
„Pusztító igyekezetek után hányszor kiderült már: csak Istenhez lehet menekülni. A megrendült lélek reménységet, menedéket, biztonságot és válaszokat Jézus Krisztus evangéliumában talál” – Fekete Károly püspök hétindító gondolatai a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából.
Nézem a Mohács tragédiáját idéző Orlai Petrich Soma képét a debreceni Református Kollégium kiállításán, amely a „II. Lajos holttestének feltalálása” címet viseli, és 1851-ben festette, amikor az önkényuralom triumfált. Vészkorszakok, összeomlások azóta is voltak bőven.
Az 500 évvel ezelőtti mohácsi megrázkódtatás a vezéráldozataival, a tömegsírjaival, a diplomáciai félreértéseivel, a hadtechnikai hiányosságaival és a még mindig meglévő titkaival sok-sok tanulságot rejteget. Hányszor lett vérveszteség árán élettapasztalatunk Pál apostol szava: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” (2Kor 4,8-10) Ismerős szenvedésfajták ezek. Pusztító igyekezetek után hányszor kiderült már: csak Istenhez lehet menekülni. A megrendült lélek reménységet, menedéket, biztonságot és válaszokat Jézus Krisztus evangéliumában talál.
Pál négy halálba segítő módozatot idéz fel: szorongatás, kétség, üldözés, eltiprás, de megtörténik mégis, hogy Jézussal nincs beszorítás, kétségbeesés, elhagyatottság és elveszés sem.
Jézus szembeszáll a pusztító igyekezettel, hogy jelenléte a belénk hasító fájdalmak közben legyen érezhetővé a testünkben. A szorongattatásban éltet: elől és hátul körülzár, felettünk tartja jobb kezét, azaz a szorongatók és közöttünk védőgyűrűt alkot. A kétségeskedő úttalanság közepette megszólal: Én vagyok az út, az igazság és az élet! Biztat: van vezetés! Az üldözésben is igazzá válik: Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz. A földre tipráskor István vértanú szava vigasztal: Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll.
Jézus számos alkalommal hatástalanította már az ellenséges erőket az életben maradásunkért: történelmi időszakok szorításában, üldözéseiben, meg-megújuló nehéz időkben tompította az erőszakot. A halálon is győztes Krisztus hadakozik értünk. Miatta nézhetünk életünk törékenységére, halandóságára is reménységgel: „Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.”
Fekete Károly