Elbizakodás nélkül
Tervezni szükséges és a holnapra gondolni kell. Ennek a tervezésnek az aranyszabályára hívja fel Jakab apostol a figyelmet: „azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.” (Jak 4,14) Vagyis: mulandóságotok miatt ne hagyjátok ki Istent a számításokból! Ne legyetek elbizakodottak és önhittek!
Jakab apostol a hamis biztonság ellen küzd, hogy meglássuk: Isten kezében vagyunk. Ezért inkább azt kellene mondanunk: „ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,15) Sokféleképpen lehet kimondani ezeket a szavakat: keserűen, beletörődve, közömbösen, közhelyesen, de bizalommal és hittel is, tudva, hogy az Úr akarata nem bizonytalanság, nem kiszámíthatatlan szeszély, hanem élet és békesség. Imádsággá válhat ez a mondat, a jakabi feltétel, amit nem hagyhatunk ki a terveinkből.
Életünk Ura! Nem kispolgári óvatosságból vagy tétlen tespedtségből hagyatkozunk életben tartó akaratodra, hanem alázatos engedelmességgel hisszük és valljuk: életünk ideje a Te kezedben van és mindenben Tiéd az utolsó szó. Számunkra nem a sors, a végzet, a „lesz, ahogy lesz” esetlegessége diktálja életünk menetét, hanem Te, aki üdvösségünk gazdája vagy. Te vagy életünk oltalma és mi egyedül benned bízunk. Ámen.
Fekete Károly