Otthonunk a Föld

A keresztyén világban ma kezdődik a teremtés hete. Az emberlét indulása jó volt: „Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált.” – írja a Biblia. (1Móz 2,8) Mára nagy kérdéssé vált, hogy otthon vagyunk-e Isten világában, hiszen az otthon-érzethez bizalom és biztonság kell, de mindkettővel hadilábon állunk. Világunk állapota vegyes érzéseket kelt bennünk. Egyrészt a növekedés igézetében és a telhetetlenség megszállottságával rohanunk, másrészt találékony önpusztítással faljuk fel életterünket és zsigereljük ki önmagunkat, teremtménytársainkat és a Földet. Erkölcsi iránytű és spirituális ébredés adhat esélyt a túlélésre. Kérjük mindkettőt a tudós és bölcs Szent-Györgyi Albert imádságával teremtő Istenünktől:

„Uram! Ezt a gyönyörű Földet adtad otthonunknak,
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél,
Képessé tettél hogy megértsük alkotásod,
megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget.” (…)
„Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban,
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
Hogy ez a mi Földünk biztos otthona lehessen
Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak és Békességnek.” Ámen.