Vezérlés

A vezérlés döntő dolog. Isten Lelkének vezérlése nagy felismerésekre akar juttatni, hogy ne legyen bennünk üzemzavar, mert akiket „Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok…” (Róm 8,14-15) Isten tudja, látja, hogy mi történik velünk, amikor nem Ő, hanem más valaki vezérli az életünket. Ő tudja és látja milyen az, amikor kívülről irányítottakká válunk, és a belső vezérlés felmondja a szolgálatot.

A szolgaság lelke léleknyomorító erő, ami csak kihasznál, csalódást kelt, megbánt és kiszolgáltatottá tesz. A szolgalelkű emberen uralkodnak bálványozott, „nagylelkű” emberek, tetszetős nézetek, kielégítetlen vágyak, megszerzendő dolgok és tárgyak. Gyámság alá vetve szenved, fél és szorongást érez, lelki satuba szorítva hallgat. Ahol a szolgaság lelke munkában van, ott a némaság együtt jár az eljelentéktelenítéssel, a lejáratással, a zavarkeltéssel, a kisebbrendűségi érzéssel.

Isten azonban nem hajlandó örökidőkre elnézni az ember kiszolgáltatottságát. A Szentháromság Isten azon munkálkodik, hogy felnyissa sokféle szolgaságunk zárait. Ő még a megnyomorított lélek nyitjára is rátalál, szabaddá tesz és adja a fiúság Lelkét.  

Gyöngeségünkben hívjuk segítségül a szabadságot munkáló Szentlelket!

Szabadító Szentlélek! Hozz ki minket a szolgalelkűségből az Isten-gyermekség szabadságára! Tégy bennünket némákból Istenhez kiáltókká, és akik olyan sokat panaszkodunk háttérbe szorítottságunkra, vezess minket gyermeki öntudatra, önálló döntésre, hitvalló bátorságra! Ámen.