Három ország öt egyházmegyéje Isten kezében

Ezékiel kérdése sokszor feltör bennünk: „Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok?” (Ez 37,3) A Szentesen tartott Békés-Bánáti egyházmegyék gyülekezeti találkozóján átéltük: Isten tudta mire van szükségünk és tudja, hogy mi kell nekünk. Életjeleket kaptunk Isten végtelen erejéből. Ízelítőt abból, hogy Isten Szentlelke legmélyéből akarja a megépülést, az egymásra találást. Ő többet lát bennünk, mint mi magunkban és egymásban. Ő nagyobbat készített, mint amit mi mertünk tervezni vagy álmodni. Ő minden égtáj felől képes koncentrálni a Lélek erőit, hogy mi se érjük be kevesebbel. A Lélek nem kirekeszt, hanem áthat, nem elzár, hanem akadálymentesít. A reformáció jegyében tartott találkozásaink önvizsgálatra hívnak: Hol tartanak az életfunkciók? Illesztgetjük-e folyamatosan egymáshoz tagjainkat, vagy húzódozunk egymástól? Összehangoljuk-e megszólalásunkat, vagy torkunkra forrnak az imák? Késlekedünk Isten kezébe tenni tétova kezünket, mert előbb dacosságból sietünk eltaszítani a testvérkezet?

Az igazi prófétai csúcspont annak felfedezése, hogy miért is lehetséges ez: „én népem lesznek, én pedig Istenük leszek”. Ez a felismerés ad hosszú távú összetartó erőt. Ez különbözőségeinkben is vigasztalás: nem a magunkéi, hanem Megváltónk tulajdonai vagyunk (HK 1.). Itt van önazonosságunk eredője, meghatározottsága és végcélja. Isten kezében eggyé lenni, mert ebbe a kézbe mindenki belefér. Jézus Krisztus azért jött, hogy egymásra találjon az Atya keze és a mi kezünk és egymásra találjon az ember keze a felebarátjának kezével. Ne vágyj emberek kezébe csak az Isten tenyerén át! Kis és nagy ügyeink zajlása idején, nyugodt és zaklatott napok lezárása közben ne feledjük a létfontosságú visszahelyezést kérni a Szentlélek mindent megmozgató erejében. Isten Lelke fújja ki életvölgyeinkből és holtpontjainkból a reménytelenséget! Tereljen folyamatosan a Krisztus-középpont felé, ahol minden töredezettség egésszé, „egész-séggé” és éppé válik. Boldog az a nép, amely a Lelket meg nem oltja, hanem Isten kezében óhajt eggyé lenni! Ennek volt részese a sok száz református a szentesi találkozón.

Fekete Károly
Fotó: Torkos Márk Erik (Királyhágómelléki Református Egyházkerület)