Reformáló csendre intés
A zsoltáros kimondja, itt van a dolgok átgondolásának az ideje: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11) Józanító mondat ez. Nem áhítatos kontemplációra, meditációra hívás, hanem egy erőteljes, szuverén parancs az engedelmességre. Isten csendre int: be kell fejezni a magyarázkodást, az önigazolást, a vádaskodást, a hősködést. A mindennapok csetepatéi, az álhírek harsánysága, a hamisság mellett korteskedők hangjai nem nyomhatják el az Isten szavát! Hallgassatok! Akinek van füle, hallja mit mond a Lélek!
A reformáció kezdete nem az odamondás, a vagdalkózás, az ellenkezés, a harc. A reformáció abban különbözik minden egyéb forradalomtól, hogy csenddel kezdődik. Az ember elcsendesedik és belátja, hogy ahogyan jelenleg él, az nem élet. Amit istenként képzelt el magának, az nem az igaz Isten. Rájön, hogy „az ég oly messze van, még messzebb Tőled én”. Felismeri: ha így haladok, a vesztembe rohanok. Így kezdte Luther és Kálvin, no meg sokan mások, akiket „csöndesen és váratlanul átölelt az Isten”. (Ady Endre)
A visszaalakulás állapota csendigényes. De nem elég hozzá a természet lágy öle, a kórház vagy a temető nyomasztó csöndje, a vizsgák kínos hallgatása sem. Az Istennel töltött elcsendesedés a nagy belső átrendeződés titka. Felismerés – megismerés – elismerés. Szembenézni az elfelejtett, lerázott, megbántott, bűnbakká tett Istennel. Szembenézni a tékozló fiú Atyjával, aki vár ránk és a vallomásra: „jövök, semmit nem hozva, keresztedbe fogózva, meztelen, hogy felruházz, árván bízva, hogy megszánsz.”Úgy kezdődött a reformáció, hogy voltak, akik elcsendesedtek és életük egyetlen Urának Istent ismerték el. Ebből az életet szolgáló csendből indulva mertek megszólalni, kiállni, következetesnek maradni.
Dicsőséges Urunk!
Parancsolj ránk, ints minket csendre, hogy befejezzük fölösleges, hiábavaló, fennhéjázó szavainkat. Elmélyült csendre vágyunk, amelyből úgy indulhatunk, hogy meg merünk szólalni, bátrak leszünk kiállni, és igei következetességgel tudunk melletted megmaradni. Alakítsd az életünket, és állítsd be Te a jó és helyes hangsúlyokat. Add meg életünk pontos ritmusát, hangolj bennünket a Te hullámhosszodra, hogy valljuk: egyedül Te vagy Isten. Ámen.