A reformátor Jézus

Jézus megváltó fellépése egy reformátori cselekedettel kezdődött: megtisztította a templomot (Jn 2,13-22). Helyreállította az egy igaz Isten szolgálatát, az istentiszteletet, mert az Atya háza iránti féltő szeretet nem tűrhette el a hamis állapotokat. Jézus honfitársai az önmegváltás fellegvárává, a hamis istentisztelet fészkévé tették az Isten házát. Az emberi érdek kiszorította a missziót, a pillanatnyi haszonelvűség odatolakodott Isten hosszú távú szándéka elé. Hová lett „az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára” ézsaiási üzenet (Ézs 56,7)?!

Bármi legyen is az evangélium lényegi üzenetét kiszorító indítóok és eszköz, történjen az bárhol és bármikor, Jézus ebben nem kíván részt venni. Királyi szabadsággal cselekszik: megtisztítja az imádság házát.

A keresztyén embert felszabadító mozzanat ez: lehetőségünk van azt tenni, amit Urunk tett: a részt nem venni szabadságával kezelni dolgokat, és az Élő Isten akaratával megmérni minden emberi érdeket, hogy az Ő gondolata valósuljon meg.

Miután Jézus a lényegtelenített istentiszteletnek véget vet, megteremti az igazi istentisztelet feltételét. Minden addigi feltétel, pótlék és kellék helyébe Ő maga lép, és nem tűr meg maga mellett hamis messiásokat vagy alvállalkozókat a megváltás művében, sőt az ellenerők sem számítanak. Tudatosan mondja: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem” (Jn 2,19).

Jézus a templomban – ez az igazi kiteljesedése minden istentiszteletnek, és minden életnek ez a döntő ideje. Amikor valóban Ő áll a középen, akkor ott nem olvad fel az egyház a világban. Krisztus teljes és mindent betöltő jelenléte megfordítja a rossz folyamatokat, a sötétséget, a tékozlást és a hitetlenséget. Csak akkor hígulunk, gyengülünk, tespedünk el, ha Krisztus nincs közöttünk.  

Amikor tapasztalunk egyház- és tanfegyelmezetlenséget, amikor belebonyolódunk kegyesség-érdekű és érdek-kegyességi harcokba, amikor tradicionálissá és kötelességszerűvé válik a gyülekezet lelkülete, akkor hívjuk és engedjük, hogy bevonuljon közénk Jézus, akiben visszaalakulhat, helyreállhat emberi és keresztyén rendeltetésünk. Ezért imádkozok így:

„Jöjj, királyom Jézusom,
szívem, íme, megnyitom.
A gonosztól óvj te meg,
meg ne rontson engemet. (…)
Gyógyítsd meg sok nyavalyám,
enyhíts szívem bánatán;
kétség, gond, ha gyötrenek,
biztasd nádszál hitemet.” Ámen.

Fekete Károly