Rendszerüzenet
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ a GDPR rendelet szabályainak megfelelően, mely fájlok a látogató számítógépén tárolódnak.

Nem csak Józsefnek szabad álmodnia!

A Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet november 2–4. között Beregdarócon, a Hét Csillag Konferencia Központban rendezte meg „Az álmok szerepe a lelkészi létszemléletben és mentálhigiénében” című kurzusát. A 14 tiszántúli lelkipásztor részvételével zajló továbbképzést Dr. Mézes Zsolt, a DRHE docense vezette. Molnár Szabolcs beszámolója.

Hétfő déltől szerda délig a figyelmünket az álmokra szegeztük, a biblikus összefüggések megismerése mellett a tudományos hátteret kutattuk, és mindennek eredménye a gyakorlatban öltött testet.

Sok kérdés mellett az is felvetődött, hogy lehet-e az álom hiteles és közvetlen kommunikációs csatorna Isten és ember között? Amíg az ébren kapott üzenetek gyakran csodák formájában érkeznek, a bibliai leírásokban az álomképek személyesen szólítanak meg.

Az álmok és a tudat vizsgálata közben megértettük, hogy az én nem egyenlő a testtel. A bűneset utáni elidegenedés (Paul Tillich szavával Entfremdung) az Édenből való kiűzetés krízisét idézi. Vajon az álom, mint az egyik tudatállapot, az Istennel való eredeti egység felvillanása is lehet? Ádám mély alvása (tardemá) és Éva megformálása szintén emlékeztet arra, hogy Isten ilyen módon is munkálkodik.

A kurzuson a legnagyobb hangsúly a praxisra helyeződött. Különböző gyakorlatok során megtapasztaltuk, hogy a csendben, amely nagyon mély spiritualitásnak tekinthető, lényegesen könnyebb az Úrra és saját érzéseinkre figyelni.

Különleges, szakember által vezetett utazás volt ez a két nap, valódi testvéri közösségben. A lelkészi szolgálat mindennapi feladatai és fáradságai közepette elengedhetetlen, hogy törődjünk mentálhigiénénkkel, és megleljük a nyugalmat az Úrral, akár a csendben, sőt, akár még az álmunkban is.

Molnár Szabolcs