Így látták egyházkerületünk fiataljai a Csillagpontot

Gál Márk így ír a debreceni résztvevőkkel zajlott beszélgetésekről:

Ez a mottó – „Lélegezz fel!” – ugyanis szinte minden csillagpontos pillanatban visszaköszönt, de talán egyik beszélgetés során sem öltött olyan mély, tartalmi alakot, mint amikor Püski Gáborral, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség ifjúsági beosztott lelkipásztorával ültem le beszélgetni.

Már az első mondataiban világossá tette: ez a fellélegzés több mint egy lazítás vagy megkönnyebbülés – ez egy Isten felé fordulás. Püski Gábornak a fiatalokkal való kapcsolódás nem teológiai feladvány, hanem jelenlét kérdése. Újra és újra hangsúlyozta: időt kell rájuk szánni. A mai fiatalok ugyanúgy nyitottak, mondta, csak el kell nyernünk a bizalmukat. Ő pedig hisz abban, hogy ha valaki kíváncsi rájuk és hiteles keresztyén életet él, akkor megszületik a párbeszéd.

Szóba került a szorongás is és ezzel együtt az a túlingerelt világ, amiben a fiatalok nap mint nap próbálnak eligazodni. Az ifjúsági lelkész nem a „bezzeg a mi időnkben” hozzáállásban hisz, hanem abban, hogy segítenünk kell nekik kiszűrni az értékeset a zajból. Hogy visszataláljanak a gyökerekhez, és közösségben, elfogadó légkörben legyen lehetőségük fellélegezni, keresni és formálódni.

Külön kiemelte az általuk működtetett Láthatatlan Színház élményét, ahol a résztvevők Péter szemszögéből élhetik át Jézus történetét, bekötött szemmel, vezetve, saját lelki utat bejárva. Az itt megtapasztalt személyes hatások különleges élményt nyújtottak a szolgáló csapatnak is.

A beszélgetés végén szó esett arról, mit visznek innen haza a fiatalok. A lelkész válasza meglepően személyes volt: saját csapatából hozott példát, ahol voltak, akik a strandolás helyett a lelki alkalmat választották. Ez mutatja, mondta mosolyogva, hogy valódi, mély hatásban lehet részük, amit talán nehéz szavakkal visszaadni, de annál inkább érezhető a szemekben, a gesztusokban, a csendekben. Szerinte nem túlzás azt állítani, hogy vannak, akik innen új emberként indulnak haza. Mert még ha csak bulizni is jöttek, a találkozások, a közösség, az Ige és az őszinte odafigyelés olyan tereket nyit bennük, ahol elkezdődhet valami több, valami mélyebb.

Püski Gábor gondolatai és jelenléte egyértelművé tették számomra, hogy a „Lélegezz fel!” nem csupán egy fesztiválmottó. Ez egy lelki hívás, ami mindannyiunkat arra emlékeztet, hogy az igazi fellélegzés akkor történik meg, amikor Isten felé fordulunk, és közben egymás felé is nyitunk.

Még az ebédidő előtt sikerült leülnöm beszélgetni négy debreceni fiatallal, kíváncsi voltam, a fesztivál célközönségeként ők miként élik meg ezeket a napokat.

Csenge negyedik alkalommal vett részt a fesztiválon, második éve önkéntesként. Elmondása szerint a Csillagpont neki egy élményt jelent, de nem csupán a programok vagy találkozások miatt, hanem azért, mert jó látni, ahogy egy történet, amit végigvisznek a Láthatatlan Színházban, megérinti, sőt néha könnyeket is fakaszt egy-egy résztvevőnél. Csenge hitvallása egyszerű és tiszta: – Soha nem vagyok egyedül, mert Isten mindig ott van, ha más nincs is.

Az élmény mélységéről beszélt Borka is, aki először szolgált idén, de harmadik alkalommal vett részt a fesztiválon. Elmondása szerint különleges látni, ahogy valaki meghatódik egy történet végén, és érezni, hogy ez a szolgálat valóban elér valamit az emberekben. Ha egyetlen szóban kellene összefoglalnia, mit jelent számára a Csillagpont, akkor az nem más, mint fellélegzés: kiszakadás a hétköznapokból, valamint az értékek újrafelfedezése egy elfogadó közegben.

Levi és Béci idén első alkalommal csatlakoztak a Csillagponthoz, de mindketten olyan természetességgel beszéltek róla, mintha régóta a közösség részesei lennének. Levi a kérdésemre válaszolva úgy fogalmazott, hogy a Csillagpont neki egyenlő Isten jelenlétével. Bár programokra nem sok ideje jutott a szolgálat miatt, a találkozások és az igei alkalmak máris mély hatással voltak rá. – A hitem nem kedv kérdése, hanem meggyőződés. Akkor is keresem Istent, amikor nem érzem a kedvet hozzá, mert tudom, hogy az életem csak vele teljes – hangsúlyozta.

Béci, akit természetközeli lelkület jellemez, szintén a színházi szolgálat révén csatlakozott a fesztiválhoz. Számára a „Lélegezz fel!” mottó szó szerint is működik: – Sokszor csak ki kell menni a természetbe imádkozni, és ott találom meg a megoldást – fogalmazott. Neki a Csillagpont közösségépítést jelent. Nem csupán az ismerkedésre gondolt, hanem arra a belső építkezésre, amit az itt megélt közös szolgálat ad: önmagukkal, egymással és Istennel kapcsolatban.

Ahogy a négy debreceni fiatallal beszélgettem, újra és újra az a gondolat tért vissza bennem, hogy ezek nem „csak” fiatalok, hanem valóban komolyan gondolkodó, mélyen hívő emberek. A szavaikban ott volt a keresés, a szolgálat öröme és a felelősség.

A beszélgetések részletei a Kossuth Rádió Minden időben című műsorában is hallhatók voltak.

A Csillagpontról egyházkerületünk honlapján is beszámoltunk. Farkas Zsuzsanna tudósítása itt olvasható.